2016/08/31

Köszönjük, ilyet inkább ne | Danielle Paige - A Gonosz ébredése

Danielle Paige – A Gonosz ébredése
[The Wicked Will Rise]

Danielle Paige „újrahasznosított”, feje tetejére állított Óz-sztorijának első kötetétét, a Dorothynak meg kell halniát (halniát?) imádtam. De tényleg. Szóval iszonyatosan izgatott voltam, amikor végre megérkezett a második rész.

És iszonyatosan csalódott, amikor végül az utolsó lap elolvasása után becsuktam a könyvet.

Mert mégis mi a franc volt ez? Mindaz, ami az első rész zsenialitását, esszenciáját adta hiányzott ebből a könyvből. És nem pótolta semmi mással, pusztán ürességet hagyott maga után. Valahogy annyira vérszegényre sikeredett, hogy egyszerűen nem találom a szavakat.

2016/08/26

De, csak a húszéveseké a világ | Lauren DeStefano - Hervadás

Lauren DeStefano – Hervadás
[Wither]

Szóval jöjjön egy újabb young adult utópia, mert úgy tűnik, mostanság ilyenekhez van hangulatom. Mert sokkal izgalmasabb egy egészen másként elborult világról olvasni, amelyben az emberek ugyanúgy nyomasztóan érzik magukat - csak éppen más dolgok miatt, mint mi. Ők nem a lakástakarék, a nyugdíj, meg a karrierjük miatt forgolódnak éjjelente álmatlanul.

Mégis egészen érdekes megfigyelni, hogy ahány szerző, annyiféle torz világkép, különböző problémák, ám legalább egy valami lényegében mindegyikben közös: az emberek stresszelnek. Hol emiatt, hol amiatt, de a mindennapok - időnként kicsinyes - problémái folyamatosan elkísérik őket, úgy tapadva rájuk, mint valami agresszív pióca.

2016/08/18

Kulisszák mögött: hogyan születnek a bejegyzések?

Azt gondoltam – magamból kiindulva, én ugyanis mindig kíváncsi vagyok az ilyesmire -, hogy esetleg érdekes lehet picit betekintést nyújtani a „kulisszák mögé” - azaz megmutatnom, hogy nagyjából milyen rendszer szerint működik a blog: hogy építem fel a bejegyzéseket, hogy születnek a képek, összességében hogy jutunk el odáig, hogy a kész posztot olvashassátok, és hogy tudok ennyit hogyozni egy mondaton belül.
Igyekszem összeszedni a legfontosabb momentumokat - és nem árulok zsákbamacskát, biztos vagyok benne, hogy már számtalan hasonló poszt született a témában más blogokon, de ez is a dolog szépsége: ahány ember, annyiféle módszer. Nyilván egyezések mindig vannak, de rengeteg eltérést is találhatunk, amely az emberek különböző személyiségéből fakad.

2016/08/16

CIA, nemzetbiztonság, és terrorizmus egy utazó ügynök szemével | Olen Steinhauer - A Turista

Olen Steinhauer – A Turista
[The Tourist]

Az egyik legnehezebb dolog olyan könyvről értékelést írni, amelyikről tudja jól az ember, hogy valójában nem nagyon lehet belekötni, ügyes, okosan felépített, részletes, ám valamiért mégsem volt átütő számára. Valószínűleg ennek pusztán annyi az oka, hogy talán nem a megfelelő időpontban olvastam, nem tudtunk „egymásra hangolódni”. Ez azonban nem változtat azon egyszerű tényen, hogy nem ment éppen gördülékenyen az olvasása.

Sőt.

A Turista tényleg remek választás azoknak, akik ízig-vérig kémregényt keresnek, amelyben globális szintű nemzetközi szálak bonyolódnak és nemzetbiztonsági kérdések kerülnek a középpontba.

2016/08/14

A kék lagúna újratöltve | Tracey Garvis Graves - Kötelék

Tracey Garvis Graves – Kötelék
[On the Island]

Ha már komfortzónámon kívüli könyvekről esett szó mostanában, akkor folytatom is a sort a Kötelékkel. Ez a könyv ugyanis nagyjából mindaz, amit alapból nem olvasnék, mert nem az én világom, de aztán valahogy mégis hozzám került, és akkor már miért is ne. Kíváncsi voltam, hogy mit is tudhat a könyv, ugyanis nagyon sok jót hallottam róla, így hát túllépve aggályaimon előítéleteimen végül elolvastam. Meglepően gyorsan.

A Kötelék báját a hihetetlensége (de nem hiteltelensége!) adja: ez voltaképp ugyanis nem más, mint egy romantikus, lakatlan szigetes történet. Na jó, annál egy hajszálnyival több, hiszen - egyik kedvenc kifejezésemmel élve - ennek a könyvnek is van azért némi mélysége, nem csak a felszíni ultra-romcsi mázat kapargatja.

2016/08/10

A világ, amelyben érdemes elmerülni | Laura Ruby - Bone Gap

Laura Ruby – Bone Gap
[Bone Gap]

Hatalmas zsákbamacska volt számomra a Bone Gap, és emiatt picit halogattam is az olvasását, ám végül csak rászántam magam. Na és azt nyújtotta, amit vártam? Nem.
Sokkal jobbat.

Halogatásom oka a következő volt: egyszerűen nem értettem, hogy mi ez a könyv. De bevallom, most, az elolvasása után sem igazán értem, hogy mi is volt ez a furcsa világ, amelybe belecsöppentem, de minden pillanatát imádtam. Nem kell mindent megfejteni. El kell merülni benne, és magunkkal vinni belőle, azt, amit arra érdemesnek találunk. Ilyen a Bone Gap.