Hú, hát hol is kezdjem? Kezdem mondjuk
azzal, hogy Tisza Kata új könyve nagyon fontos, rendkívül pontos, és ennél
fogva igen nagy szükség is van (lenne) arra, hogy minél többen olvassák. A
Kékre szeretni alapvetően az érzelmi bántalmazást helyezi középpontjába, amihez
kapcsolódik szexuális és verbális erőszak is. A szerző különböző műfajokat
vegyít, amely egy újszerű – és nem mellesleg hatásos – egyveleget alkot,
túllépve a megszokott kereteken. A kötet „hivatalos” megnevezése:
feldolgozásregény, amit én olvasói oldalról inkább egyfajta pszichoedukatív
feldolgozás- és megértéstörténetnek neveznék. Húsba vágó, intenzív, időszerű.
Elég csak egy kapcsolati
erőszakról szóló cikk kommentszekciójára kattintani ahhoz, hogy lássuk: az
áldozathibáztatás intenzíven jelen van, és bizony, még ott is felüti a fejét,
ahol nem számítanánk rá (mondjuk elvileg tanult, intelligens emberek között).
Például ezért (is) lenne fontos az edukáció, a megértés, hiszen gyakran egy-egy
ilyen megjegyzés a témáról való tudatlanságból fakad, ám attól még ugyanolyan
káros lehet. Az érintetteknek így nem
„csupán” a bántalmazó kapcsolattal kell megküzdeniük, hanem a társadalmi- és
rendszerszinten megjelenő áldozathibáztatással is, amely komolyan megnehezíti
nem csak a kilépést, hanem már magát a szembenézést is. Fontos lenne
elfogadni végre azt is, hogy nem azért lesz valakiből áldozat, mert hülye, mert
miért nem vette észre, mert minek ment oda, mert miért nem lépett ki, mert biztos
ő kereste a bajt és társai.
EGY BÁNTALMAZÓ NEM AZZAL KEZDI A BEMUTATKOZÁST, HOGY SZEVASZ, ÉN EGY BÁNTALMAZÓ VAGYOK, JÁRUNK?
Kicsit elszaladt velem a ló, ugyanakkor fontosnak tartom, hogy azok is tudjanak kapcsolódni a témához, akik nem közvetlenül érintettek (vagy nem tudatosult még bennük). Mert az tuti, hogy neked is van a környezetedben olyan ember – valószínűleg több is, mint gondolnád –, aki valamilyen bántalmazó kapcsolatban él vagy élt, legyen szó akár lelki, fizikai, verbális, és/vagy gazdasági bántalmazásról.
Tisza Kata
érdekes szerkezeti struktúrával operál.
ELEINTE A KAPCSOLAT TÖRTÉNETÉT ISMERJÜK MEG KÉTFÉLE NÉZŐPONTBÓL: A KAPCSOLATBAN ÉRZELMI BÁNTALMAZÓKÉNT MEGJELENŐ DÁVID, VALAMINT AZ ÉRZELMI BÁNTALMAZÁS ÁLDOZATÁNAK, NÓRÁNAK A SZEMSZÖGÉBŐL.
Már itt is kapunk egy pluszt azáltal, hogy Nóra egyébként pszichológus, így ebből a szempontból is elemzi kapcsolatukat (sőt még Nóra terapeutájának nézőpontja is megjelenik helyenként). A későbbiekben a konkrét cselekmény sokkal inkább háttérbe szorul, és egyre több szó esik általában a mérgező kapcsolatokról, gyermekkori sérelmekről, kötődési zavarokról, önismeretről és persze: gyógyulásról.
A Kékre szeretni egy igen okosan, átgondoltan felépített kötet a címválasztástól elkezdve, a borítóterven és a fejezetek címein át, a könyvben található illusztrációkig (a szövegről már nem is beszélve). Minden értelmet és egyre mélyebb jelentést nyer az olvasás során. Az én tippem pedig az, hogy miután elolvastad a könyvet – amit tényleg érdemes! – , nézd meg mindezeket alaposan még egyszer, valószínűleg újabb mélységeket fogsz felfedezni.
Tisza Kata jellegzetes stílusát nem biztos, hogy mindenki szeretni fogja – én speciel nagyon tudok hozzá kapcsolódni, de teljesen megértem azt is, akit kevésbé szólít meg –, az azonban kétségtelen, hogy rengeteg elraktározandó, megvilágosító erejű és erőt adó gondolat bújik meg a könyvben, amely mindannyiunkhoz szól, és amelynél érdemes elidőzni. Könnyen előfordulhat, hogy felvillant a fejedben egy olyan kapcsolót, amelynek létezéséről korábban talán nem is tudtál.
„Hogy ki is a másik valójában, legtisztábban akkor világlik meg, ha kap egy kis hatalmat, és azzal legdurvábban határszituációban fog visszaélni. Vagyis amikor fél, akkor fegyverként próbálja használni majd, amivel tulajdonképpen - mint egy vadállat - védekezni akar.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése