Hidegebb napok ide vagy oda, a
március az már tavasz: hosszabbak a nappalok, újra előbújik a napocska, el
lehet suvasztani a télikabátokat. Hiába közhely, a tavasz bizony a megújulás
időszaka, engem mindig feltölt, reménnyel tölt el, és sokkal optimistábban
tekintek előre.
Könyvújdonságok tekintetében is igazi megújulást hoz a március, egy halom izgalmasnak ígérkező friss megjelenésből válogathatunk, amelyekből jól fel lehet tankolni (például váratlan kéthetes bezárások, leállások idejére is). Ezúttal is vegyesen válogattam össze az olvasmányajánlatokat: itt van rögtön az Unortodoxxal berobbant Deborah Feldman új könyve, a népszerű Menny és pokol trilógia szerzőjének új regénye, A fák titkos életével ismertté vált Peter Wohlleben újabb természetközpontú kötete, egy izgalmakkal kecsegtető skandináv krimi – és még egy halom érdekesnek ígérkező olvasnivaló.
ASHLEY AUDRAIN: A SZÍV SÖTÉTJE
Anya. Lánya. Angyal vagy szörnyeteg?
Blythe Connor eltökélt, hogy kislányának, Violetnek olyan melegszívű és szerető anyja lesz, amilyen neki nem adatott meg. Ám az anyaság első, kimerítő napjaiban meggyőződésévé válik, hogy valami nem stimmel a kisbabájával – nem úgy viselkedik, mint a többi újszülött, és ők ketten, anya és gyermeke képtelenek kötődni egymáshoz. Vagy ez csak Blythe rögeszméje lenne?
A férje, Fox úgy gondolja, hogy csak képzelődik. S minél kevésbé hisz neki Fox, Blythe annál inkább úgy érzi, anyaként és feleségként is kudarcot vallott. A helyzet felemészti minden józanságát, s már saját magában sem bízik. A kistestvér, Sam érkezése azonban mindent megváltoztat: Blythe magától értetődő módon kapcsolódik a kisbabához, és végre olyan anya lehet, amilyenről mindig is álmodott. Valóságos lehet ez az idill? Vagy a balsejtelem, ami Violet születésének pillanatától kísérti Blythe-ot, beigazolódik? Mi van, ha az anyaság nem mindaz, amire mindig is vágytál, hanem mindaz, amitől mindig is rettegtél?
A szív sötétje letaglózó és elképesztően izgalmas regény, amely megkérdőjelez mindent, amit az anyaságról és a szülői szeretetről gondoltunk.
JÓN KALMAN STEFÁNSSON: ÁSTA
Ásta. Reykjavíkban az 1950-es évek elején ezt a nevet adja Sigvaldi és Helga másodszülött lányuknak. „Ásta léte a szeretetből fakad, és szeretetben nevelkedik majd” – gondolják a szülők, hiszen a kislány az izlandi irodalom egyik nagy hősnéjének nevét viseli, ráadásul az ást szeretetet jelent.
Azonban az idill nem sokkal később szertefoszlik: Helga elhagyja férjét és lányait. Ásta nevelőanyához kerül. Mamácskával egészen a kamaszkor beköszöntéig csendesen élnek, ám ekkor a lány nyugtalanná, pimasszá és izgágává válik. Egy iskolai incidens után, tizenhat évesen a fővárosból egy tanyára küldik, hogy ott töltse a nyarat. Itt, a Nyugati-fjordokban talál rá először a szerelemre Jósef oldalán. Ez az új érzés segíthet Ástanak, hogy áttörje a gátakat, és beteljesítse sorsát, amit a nevében hordoz.
Ez a lírai, érzékeny, sok hangon megszólaló új Stefánsson-regény – mely kirakósként áll össze a szereplők emlékeiből és az érzéseikhez kapcsolódó költői asszociációkból – egyszerre szól a szeretet sürgető vágyáról és az arra való képtelenségről. Ahogy a Deutschlandfunk írta: olyan ez a könyv, mint egy szomorú Chet Baker-jazzballada.
KATE ELIZABETH RUSSELL: SZÉP SÖTÉT VANESSÁM
Az okos és ambiciózus, mindössze tizenöt éves Vanessa Wye viszonyba bonyolódik nála huszonhét évvel idősebb, karizmatikus irodalomtanárával, Jacob Strane-nel. Tizenhét évvel később egyre több, a hatalmával és a tekintélyével visszaélő férfi ellen indul eljárás, és váratlanul Strane-t is szexuális zaklatással vádolja meg egy volt tanítványa, aki Vanessához fordul segítségért.
Vanessa lehetetlen választással szembesül: hallgasson, hiszen hajdani kamasz énje önként vállalta ezt a kapcsolatot, vagy értékelje újra a múlt eseményeit?
Hogyan hagyhatná cserben az első szerelmét, aki alapvető hatást gyakorolt az egész életére? Lehetséges lenne, hogy a férfi, akit tinédzserként szeretett, egyszerűen csak manipulálta őt? De hogyan lehetne ő áldozat, ha semmire sem kényszerítették? Egyáltalán mi az igazság, és mi történt valójában az iskolában?
LYDIA DAVIS: ELÉG JÓL VAGYOK, DE LEHETNÉK EGY KICSIT MÉG JOBBAN IS
Lydia Davis legújabb magyarul megjelenő kötetében ismét a banális keveredik az abszurddal, félreértések, szorongások és mániák szervezik a szereplők életét. Davis mindenben meglátja az irodalmat, legyen az az elhunyt hobbijait felsoroló gyászjelentés, a szavak, amelyeket a házunkban lévő tárgyakból hallunk ki használat közben, vagy épp egy nőstény macska nem túl eseménydús élete.
A kötet néhány novelláját Davis saját, valamint barátai és családtagjai álmai inspirálták, tizenhárom történet pedig Gustave Flaubert leveleinek felhasználásával készült. Olyanok ezek a novellák, mint a csoki a Kis történet egy kis doboz csokoládéról című történetben: gazdag ízvilágúak, keserűek, édesek és furcsák egyszerre.
MEGAN CAMPISI: A BŰNEVŐ
A sötét, vérzivataros 16. századi Angliában a tizennégy éves árva May kenyérlopás miatt bíróság elé kerül. Az ítélet kegyetlen és megmásíthatatlan: mostantól bűnevő lesz. A társadalom páriája, megbélyegzett senki, akinek feladata, hogy meghallgassa a haldoklók bűnvallomásait, majd rituálisan elfogyassza koporsójuk mellett a vétkeiket szimbolizáló étkeket, ezzel biztosítva számukra a megváltást. Nem beszélhet, senki nem nézhet rá, nem érhet hozzá, némán kell hordoznia élete végéig mások magára vállalt bűneit.
A kétségbeesett lány egy idősebb bűnevő mellé csapódik, és hamar az udvari intrikák kellős közepén találja magát. Amikor társát elfogják és halálra kínozzák, May elhatározza, hogy kideríti az igazságot. Elszántságának az sem szab gátat, hogy egyedül van a hatalmasok ellen, hogy némaságra van ítélve, és hogy az idő is ellene dolgozik…
Megan Campisi történelmi fikciója brilliánsan ötvözi a disztópiák és a bűnügyi regények legizgalmasabb elemeit, May karaktere pedig az utóbbi idők egyik leginspirálóbb női karaktere, aki minden nehézség és megaláztatás ellenére erős tud maradni. Akik szerették A szolgálólány meséjét és A rózsa nevét, ebben a könyvben sem fognak csalódni.
GUDULA WALTERSKIRCHEN & BEATRIX MEYER: FESTETICS MÁRIA GRÓFNŐ NAPLÓJA - Erzsébet királyné bizalmas barátnője
Festetics Mária grófnő Sisinek, azaz Erzsébetnek, Ausztria császárnéjának és Magyarország királynéjának volt hosszú ideig udvarhölgye, s mint ilyen – mondhatni –, bizalmasa. A grófnő udvari szolgálata alatt bizalmas naplót vezetett, mely soha nem jelent meg teljes terjedelmében. A ránk maradt feljegyzések 1871–1884, 1904–1906 és 1917–1918 között születtek.
A bensőséges, vallomásos jellegű naplóbejegyzéseket a kötet válogatói és szerkesztői tematikus sorrendbe állították, kommentárokkal és jegyzetekkel látták el, megkönnyítvén ezzel a szöveg megértését. A válogatásból az olvasó megismerheti a hűséges udvarhölgy származását, ifjúkorát, jellemét, a császári udvar életét, az intrikákat, a grófnő és a császárné meghitt viszonyát, utazásaikat Európa-szerte, Festetics Mária kapcsolatait a magyar, az osztrák és a nemzetközi politikai élet mérvadó politikusaival: Deák Ferenccel, az atyai baráttal vagy Andrássy Gyula gróffal, a Monarchia külügyminiszterével, továbbá a kor jelentős művészegyéniségeivel, például Richard Wagnerrel. A napló lebilincselő olvasmány mindazok számára, akik szeretnének megismerkedni Sisi, a császári család és a bécsi udvar életével.
SIMON WINCHESTER: A PROFESSZOR ÉS AZ ŐRÜLT - Mese gyilkosságról, tébolyról és egy szótárról
„Minden nagy szótárnak demokratikus alkotásnak kell lennie, olyan könyvnek, amely bizonyítja a személyes szabadság, a korlátlan szóhasználat elsőbbségét a szigorú és kemény lexikális előírásokkal szemben.”
Dr. James Murray, az Oxford English Dictionary szerkesztője többéves levelezést követően 1896-ban úgy dönt, meglátogatja a szótár legtermékenyebb és legprecízebb önkéntesét, aki mintegy tízezer szócikkel, idézettel és példamondattal járult hozzá a 19. század egyik legnagyobb intellektuális vállalkozásának elkészítéséhez. Az önkéntes, bizonyos William Chester Minor, a levelezési címe alapján a Broadmoor Elmegyógyintézet lakója a berkshire-i Crowthorne falucska közelében. Murray gyanútlan, úgy vélte, a magának való különc, aki egyetlen oxfordi fogadáson sem jelent meg, bizonyára az intézet egyik dolgozója. Érkezése után már épp hálálkodni kezdene az igazgatónak, amikor az közli vele, hogy nem ő, hanem az egyik ápolt küldte a számtalan levelet.
Nyelvészeti krimi? Történelmi regény? Lélektani thriller? Társadalom- és szellemtörténet? Simon Winchester könyvét élvezettel fogják olvasni mindazok, akik ismerik a szavak örömét, méltányolják a kalandozásokat a lexikográfia történetében, és elámulnak azon, hogy Shakespeare korában még nem léteztek szótárak.
PAM JENOFF: ELVESZTEK PÁRIZSBAN
1946, Manhattan: Grace Healey egy hétköznap reggel munkába igyekezvén átvág a New York-i Grand Central pályaudvar nagycsarnokán, és belebotlik egy gazdátlan bőröndbe. Kíváncsiságtól hajtva belekukkant, és egy borítéknyi fényképet talál benne. A tucatnyi női portré annyira megragadja, hogy a csomagot zsebre vágva sietve visszatuszkolja a bőröndöt a pad alá, és már szalad is a dolgára.
Hamarosan megtudja, hogy a bőrönd tulajdonosa Eleanor Trigg volt, aki a második világháború alatt az angol titkosszolgálatnál női ügynökök hálózatát szervezte. Az ügynöknőket a megszállt Európában vetették be futárként és rádiósként, közülük azonban tizenketten soha nem tértek haza, sorsukat homály fedi. Grace megpróbálja felgöngyölíteni ezeknek a nőknek a történetét. Nyomozása egy Marie nevű ifjú anyához vezet, aki veszélyes franciaországi küldetése során a barátság, hűség és árulás útvesztőjében maga is kis híján odaveszett.
Pam Jenoff regénye a második világháborúban tevékenykedő női titkos ügynökök köreibe repíti az olvasót. A valós eseményekre épülő történetben feltárul előttünk ezeknek a merész és hősies nőknek a háborúban betöltött fontos szerepe, miközben a szerző magával ragadóan mesél bátorságról, testvériségről és a legnagyobb vészben tanúsított túlélő erőről is.
PETER WOHLLEBEN: A TERMÉSZET JELBESZÉDE - Kertészkedő hangyák, „liftező” ölyvek, virágillat és jégeső
A természetben tett felfedezőutak a kertkapunk előtt kezdődnek. Ezernyi kisebb-nagyobb izgalmas és lenyűgöző jelenség játszódik le itt – feltéve, hogy észrevesszük őket. A természet jelbeszéde pontosan ebben segít: hogy meglássuk azokat a jeleket, amelyeket a szél, a felhők, a növények és az állatok adnak le. A százszorszép felcsap időjósnak, a daru élő hőmérő, a körömvirágtól pedig megtudhatjuk, hány óra van. Peter Wohlleben sokféle természeti jelenséget bemutat, és hasznos ötleteket kapunk tőle a kerti munkákhoz is az öntözéstől a fagyvédelemig.
Megismertet minket a hétköznapi jelenségek és az ismert népi bölcsességek tudományos hátterével, miközben lerántja a leplet néhány mítoszról. Praktikus tudnivalókban és érdekes tényekben bővelkedő könyve érzelmes védőbeszéd a természet védelme mellett.
OTTESSA MOSHFEGH: EILEEN VOLTAM
A közelgő karácsony nem sok vidámságot tartogat a 24 éves Eileen Dunlop számára, aki képtelen kiszakadni az alkoholista apja körüli és a fiatalkorúak börtönében végzett titkárnői teendők csapdájából. Az őt ért sérelmek, az önbecsülés hiánya és a boldogtalanság nyomasztásában a börtönőr Randyről való mocskos fantáziálással igyekszik a felszínen tartani magát, miközben arról ábrándozik, hogy egyszer megszökik sivár, szeretet nélküli életéből. Aztán megérkezik a tündöklő, tökéletes Rebecca, aki ránéz az addig láthatatlan Eileenre, észreveszi, barátkozik vele. A lány maga sem érti, elbűvöli a gyönyörű nő és a hirtelen jött barátság. Pár napot ismerünk meg Eileen életéből, míg ő egy hitchcocki fordulattal bele nem sodródik egy olyan bűnügybe, amely minden képzeletét felülmúlja.
Ottessa Moshfegh 1981-ben született Bostonban horvát anyától és iráni zsidó apától. 2012 óta jelennek meg írásai irodalmi folyóiratokban. Az Amikor én még Eileen voltam című regényéért 2016-ban PEN Hemingway díjjal jutalmazták, és fölterjesztették a Man Booker díjra.
CSERNA-SZABÓ ANDRÁS: RÉZI A PÁCZBAN
Apicius, Epikurosz, Hrabal, Krúdy, Mikszáth, Karinthy, Petri, Kövi Pál, Szomory, Dumas, Babits, Jókai, Füst Milán, Márai, Nietzsche, Tömörkény, Krasznahorkai, P. Howard, Agatha Christie, Déryné, Hamvas, Mick Jagger vagy éppen Bodor Ádám – egyfelől.
Másfelől: firenzei posírozott tojás, Peche Melba, csórékolbász, bajai és szegedi halászlé, Fedák-lepény, sólet es halsli, risotto alla piemontese, kolozsvári káposzta, Puszta koktél, kálomista mennyország, vermicelli alla Posillipo, marinírozott halszelet Turbigo módra, paprikás krumpli, fogas Mornay módon, angol karácsonyi puding, Mussolini leves, szegedi tarhonya, velő Diderot módra, szalontüdő, vargabéles vagy éppen Újházi-kakasleves.
Ezek Cserna-Szabó András legújabb könyvének, a Rézi a páczban című kötetének főszereplői: írók és ételek. A gasztronómia és a kultúra kapcsolódási pontjai. A konyha elfelejtett történetei az irodalomban, az irodalom titkos története a konyhában. Van itt gasztrotörténeti esszé és hasnovella, kulináris tárca és konyhakulturális tanulmány. Aki szerette Edét a levesben, az imádni fogja Rézit a páczban…
SZENDRŐI CSABA: A DOLGOK ÉS AMIK MÖGÖTTEM VANNAK
Az Elefánt zenekar frontemberének, Szendrői Csaba énekes-szövegírónak (alias dr. Csendrői Szabi) ironikus életbölcsességeiből, fanyar és humoros facebookos megnyilvánulásaiból válogat a kötet, melyet Tar Brigitta illusztrációi tesznek igazán menő és szerethető „kisokossá”.
STÁJN EMMA: KŐBÖLCSŐ
Kívülállóként kevés elképzelésünk van arról, milyen munkát végeznek a nevelőszülők. A hivatás, amely messziről szemlélve magasztosnak és nemesnek tűnik, valójában rengeteg nehézséget rejt. Traumatizált, lelkileg elgyötört gyermeket nevelni úgy, hogy a helyzete ráadásul átmeneti, rendkívüli erőfeszítést és áldozatot kíván a befogadó családtól.
Stájn Emma saját történetén keresztül láttatja drámai erővel, milyen hatással van egy teljesen hétköznapi családra, ha egy kis tüneménynek látszó, de kétéves korára már érzelmi ronccsá tett gyermeket vesz magához. Hogy mit okoz a folyamatos őrlődés egy olyan kislány elfogadásában, aki képtelen szeretni őket, és ők sem tudják szeretni őt úgy, ahogy „illene”. Hogy mi történik, ha ezt a kétségbeejtő helyzetet még egy tragédia is beárnyékolja a befogadó családban, ami még nehezebb döntések elé állítja a szülőket. Kell-e, lehet-e választani a saját és a nevelt gyermek között, és egyáltalán, meddig lehet elviselni az elviselhetetlent?
A Kőbölcső egyszerre magával ragadó önéletrajzi regény és drámai látlelet arról, milyen hullámokat vethetnek a traumák maguk körül, és hogyan sodorhatnak el mindenkit, aki csak a közelükbe kerül.
YRSA SIGURÐARDÓTTIR: VESZTŐHELY
Reykjavík mellett, egy sivár lávamezőn magasodik a Gálgaklettur, azaz a Bitó-kő. Valaha kivégzőhely volt, mára már csak turistalátványosság. Aztán egyik reggel egy felakasztott embert találnak rajta… A férfi mellkasából kiálló szög egyértelművé teszi, hogy nem öngyilkosság történt.
Az áldozat lakásán újabb talány fogadja a rendőröket: valaki otthagyott egy négyéves kisfiút. A gyerek semmiféle kapcsolatban nem áll az elhunyttal, a szüleit sehol sem találják, a rajzaiból pedig az derül ki, hogy valami szörnyűségnek volt a tanúja.
Míg Huldar nyomozó a gyilkosra vadászik, Freyja, a gyermekpszichológus pedig a kisfiú szüleit keresi, kibontakozik előttük a bűntény titokzatos története, amely mások kihasználásáról, az erőszakról és a bosszúról szól.
INGER-MARIA MAHLKE: A SZIGETEK
„2015. július 9-e van, tizennégy óra és két-három nyamvadt perc La Lagunában, a szigetek régi fővárosában, a levegő hőmérséklete 29,1 fok, tizenhét óra huszonhét perckor 31,3 fokkal eléri a legmagasabb nappali hőmérsékletet. Az égbolt tiszta, felhőtlen, olyan világoskék, hogy szinte már fehérnek hat.” Történetünk ezzel kezdődik. És Rosával, Ana és Felipe lányával, aki abbahagyta képzőművészeti tanulmányait, és visszatér Tenerifére, a valaha befolyásos Bernadotte-család kissé lelakott rezidenciájába. Keres valamit, amit talán a városi öregek otthonában találhat meg, ahol még ma is a 90 éves Julio a portás.
Nagy családregényében a szerző privát történelmet mesél el. A helyszín a Kanári-szigetek Európa peremén. Történelem rükvercben, hiszen a regény zárójelenetében a tenerifei úri társaság Theobaldo Moore banán- és paradicsomkereskedő villájában iszik a jövőre, amelyet az első fejezetben ismerünk meg 2015-ből, és közben eltelik csaknem egy évszázad. A cselekmény filmje visszafelé pereg, kacskaringósan vezet bennünket a spanyol történelem olykor csak felsejlő, de a hús-vér szereplők egész életét meghatározó fordulópontjai, a polgárháború, a hosszúra nyúlt Franco- diktatúra, majd a demokrácia végre beköszöntő korszakának kulisszái között.
Inger-Maria Mahlke (1977) A szigetek című regénye a kritikusokból álló zsűri döntése alapján 2018-ban elnyerte a rangos Német Könyvdíjat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése