2018/09/18

Olvasd el, és soha többé nem fogsz ugyanúgy nézni a fákra ✦ Peter Wohlleben - A fák titkos élete


Néha „találkozik” az ember olyan könyvekkel, amelyek után már nem tud többé ugyanúgy nézni bizonyos dolgokra. A fák titkos élete után pedig garantálom, hogy többet tényleg nem fogtok ugyanúgy nézni (vagy nem nézni) egy fára – legyen szó akár egy út mentén árválkodó példányról, akár egy komplett erdőről, akár csak egy lehullott falevélről. 

A Literatur Spiegel úgy fogalmaz a védőborító belső fülecskéjén, hogy ez a könyv egy „erdőhöz intézett szerelmi vallomás”, és ennél szebben és találóbban bizony én sem nyilatkozhatnék Peter Wohlleben német erdész könyvéről. A fák titkos élete egyike azon könyveknek, amelyek alapjaiban változtatják meg azt, hogy hogyan gondolkodunk a minket körülvevő természetről (nem csak a fákról). Én alapvetően egyébként is nyitott voltam a témára, mostanában van ez a rákattanásom az erdőterápiás könyvekre, tehát mondhatjuk, hogy ki voltam éhezve egy hasonló könyvre, de még így is sok-sok újat adott - hát képzelem, hogy azoknak, akik korábban nem különösebben érdeklődtek a fák és az erdő témája iránt, mennyire sokat adhat ez a könyv.

Mert bizony A fák titkos életét tényleg mindenkinek ajánlanám. Ha érdeklődsz a téma iránt, akkor azért, ha pedig hidegen hagynak a növények/az erdő/maga a természet, akkor meg még inkább azért! És ne hagyjon elbizonytalanítani az sem, hogy a kezdeti néhány oldal elég döcögősen kezd, lassan „indul be” a könyv, kell egy kis idő, mire ráhangolódunk, de megéri továbbmenni, és egyszercsak azt fogjuk észrevenni, hogy egészen magába szippantott az erdő különleges és megnyugtató atmoszférája, miközben oldalról oldalra úgy szívjuk magunkba a tudást és az érdekességeket, mint a fák az éltető fényt.


Wohlleben könyve azért egészen egyedülálló, mert egyrészről érződik rajta, hogy neki tényleg az erdő a mindene, másrészt ezt a lelkesedését képes a gyanútlan olvasóra is – legalább részben – átragasztani, harmadrészt pedig olyan stílusban mesél erről a különös és ismeretlen világról, az erdők és fák világáról, hogy azt nagyon is emberközelivé teszi. Lényegében leegyszerűsíti és közérthetővé teszi számunkra a biológiai folyamatokat, és bemutatja azt, hogy mindezt milyen emberi érzésnek lehetne megfeleltetni, így képesek vagyunk mi is érzékelni, hogy egy-egy fa adott esetben mit élhet át, egy-egy folyamat mit takar, miért történik, és milyen hatása lehet.

Wohlleben rövidke fejezetekre bontva taglalja a fákat érintő kérdéseket. Beszélhetünk-e barátságról a fák között? Kommunikálnak-e a fák egymással, és ha igen, ez hogyan képzelhető el? Miért nőnek ennyire lassan és élnek ilyen sokáig? Létezik-e egyfajta „illemkódex” a fák között? Egyedüli faként vagy csoportban ideálisabb? Tulajdonképpen mitől fa egy fa? És még további számtalan izgalmas kérdést feszeget a könyv, összesen 36 rövid fejezetbe ágyazva.

inspirációs források egyike: kirándulás a Hárshegyen

És ha most csak legyintesz, kedves olvasó, hogy ugyan, mit érdekel ez engem?, akkor gondolkozz el azon, hogy míg emberek nélkül a fák vígan eléldegélnek (ahogy azt tették már korábban is), fordított esetben azonban, ha mi maradnánk nélkülük, nos igen hamar véget érne az életünk. Így hát ahelyett, hogy módszeresen kiirtunk magunk körül mindent, ami valójában az életünket jelenti, vagy jó strucc módjára homokba dugjuk a fejünket, elkezdhetnénk picit jobban odafigyelni – és tehetjük ezt kis lépésekben is, kezdve azzal, hogy több tiszteletet adunk, amihez pedig elengedhetetlen, hogy megismerjük ezt a világot. Ehhez pedig kiváló alapot szolgáltat A fák titkos élete.

(A könyv egyébként már egy ideje várta, hogy elolvassam, aztán még mielőtt erre sor kerülhetett volna, kölcsönadtam apukámnak, aztán jól el is felejtődött, amíg nemrégiben szembe nem jött velem egy nagyon érdekes cikk a könyvről - amit >>ide<< kattintva olvashattok -, ami egy jó kis kirándulásra és arra inspirált, hogy na most jött el a könyv ideje. És tényleg.)


„A lombsátor alatt nap mint nap drámák és megindító szerelmi történetek zajlanak, kapunk előtt terül el a természet utolsó darabja, amelyben még kalandokat élhetünk át és titkokat fedezhetünk fel.”
4.5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése