2017/02/23

Egy megtört család jellemrajza | Celeste Ng - Amit sohase mondtam el

Celeste Ng – Amit sohase mondtam el
[Everything I Never Told You]

Néha az ember kezébe kerülnek olyan könyvek, amelyekről nagyjából az első oldal után érzi, hogy tényleg mesterművek. És néha – bár teljes mértékben elismeri ezeknek a zsenialitását – mégis kissé akadozva halad az olvasásukkal, hiába ragadja magával a téma és a hangulat. Egészen egyszerűen azért, mert a könyv maga annyira tömény és erős, hogy nem lehet másként fogyasztani, mint részletekben. Tudjátok, mint a feleseket – részletekben adagolva, hogy ne üssön ki. Na, nekem valami hasonló élményt nyújtott az Amit sohase mondtam el.

A könyv címe egyébként remekül kifejezi a regény mondanivalóját, méghozzá picit más értelemben, mint első blikkre gondolnánk, na de ne szaladjunk így előre.

2017/02/14

Az emberi romlottság regénye | Christos Tsiolkas - A pofon

Christos Tsiolkas – A pofon
[The Slap]

Észrevettem magamon, hogy különösen szeretek kifejezetten megosztó könyveket olvasni, mert azonnal felkelti a kíváncsiságomat, hogy mit tudhat az a regény, ami ilyen szélsőséges érzéseket vált ki az emberekből. Arról nem is beszélve, hogy nekem általában ezek tetszeni szoktak, mert többnyire valamilyen érzékeny, sokszor erősen provokatív témát feszegetnek. A pofont is hasonló okok miatt választottam, na meg persze a fülszövege is azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Ez egy nekem való könyv, gondoltam – és így is lett.

A regény voltaképp egyetlen esemény köré épül, hol szó szoros értelemben, hol meglehetősen elvonatkoztatva, de alapjaiban mégis megmaradva a gyökereknél. Ez esemény pedig egy pofon. Nahát-nahát, micsoda meglepetés, ugye?

2017/02/06

Könyves helyek #Eindhoven

Egyáltalán nem terveztem ilyen posztot írni, de végül úgy döntöttem, hogy miért is ne? Szóval volt szerencsém ellátogatni Hollandiába, azon belül Eindhovenbe, amely egy nagyjából kétszázezres lakosú városka Észak-Brabant tartományban. Amit tudni kell róla, hogy hála a Wizz Air-nek időnként meglehetősen olcsó repjegyeket lehet kifogni, nagyjából így kerültem én is oda. Nem egy Amsterdam, de megvan a maga bája, sokkal átláthatóbb, és azért itt sincs hiány a tipikus holland dolgokból...

Bár nem volt kifejezetten tervben, végül úgy alakult, hogy két szuper könyves helyet sikerült felfedezni Eindhovenben, amelyeket szeretnék most bemutatni, és egyúttal ajánlani - ha ugyanis erre járnátok (érdemes), akkor minden könyvszerető számára igazi élményt jelenthetnek.

2017/01/29

Időutazás családi titkokban | Diane Setterfield - A tizenharmadik történet

Diane Setterfield – A tizenharmadik történet
[The Thirteenth Tale]

Hűűű, na ez a könyv aztán meglepett! Őszintén nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogom, és kérdés nélkül bekerül a kedvencek közé. Na de mégis így történt.

A tizenharmadik történet ugyanis sokkal többet ad az olvasónak, mint amit a fülszöveg alapján gondolnánk. Egyszerűen nem lehet visszaadni azt a sok-sok érzelmet, az egyedülálló atmoszférát, és úgy en bloc a könyv szerethetőségét ebben a pár sorban, pedig tényleg bővelkedik mindezekben.

Diane Setterfield regénye egy végtelenül kedves könyv, valódi mélységekkel, titkokkal, izgalmakkal, és mondanivalóval. Nem csupán egy felszínes történelmi-romantikus krimiféleség. Komolyan, ennél jóval, de jóval több.

2017/01/22

Kisvárosi gyilkosságok és kisállat nyomozók (!) | Rita Mae Brown & Sneaky Pie Brown - Bárcsak itt lennél

Rita Mae Brown & Sneaky Pie Brown – Bárcsak itt lennél
[Wish You Were Here]

Könnyed kisvárosi történet, gyilkosságok, napsütés, krimiíró háziállatok (hogy mi?!). Azt gondoltam, hogy na, ennél tökéletesebb „limonádé-könyv” nem létezik számomra.

Hát… de.

A könyv tényleg roppant könnyed és egyszerű, jók az alapok, jó a kiindulás, és ha valamikor érdemes olvasni, hát azt mondanám akkor, amikor valami nagyon felszínes, agysejteket meg nem erőltető szórakozásra (és beszélgető háziállatokra!) vágyunk.

A sztori alapvetően semmi újat nem mutat, nagyjából az ötezredik kisvárosi, jópofa krimi, ami azonban értékelendő számomra, az az, hogy az írónő próbált hozzáadni valamit: ezt a valamit pedig - nagy örömömre - néhány háziállat testesíti meg, akik szerves részeit képezik a történetnek.

2017/01/15

Ez tényleg megfekszi a gyomrot | Herman Koch - A vacsora

Herman Koch – A vacsora
[Het diner]

Tényleg nem tudtam, mire számítsak A vacsorától. Mi lesz ez? Egy krimi, egy thriller, egy szatíra, vagy valami egészen más? Befejezvén a könyvet még mindig nem egészen világos, hogy hogyan sorolhatnám be, ugyanis a könyv egyaránt tartalmaz mindezekre hajazó elemeket, mindemellett pedig erősen bírálja a társadalmunkat, valamint roppantul megosztó, és mondjuk úgy: politikailag nem éppen korrekt karaktereket helyez a középpontba (ahogy tette azt Koch a Nyaraló úszómedencével esetében is).

Ami azonban kétségtelen, az az, hogy A vacsora hihetetlenül olvastatja magát, kis túlzással kettőt pislogtam, és már a végére is értem. És bár nem egy kifejezetten hosszú olvasmány, mégsem ez volt ennek az elsődleges oka. Egyszerűen annyira hamar, annyira könnyen bedarált és magával ragadott a történet, hogy mire felocsúdtam, már benne is voltam a sűrűjében. Ez kérem szépen egy jó könyv ismérve.