2017/10/22

Lehetne, hogy ezt a könyvet elolvassa mindenki? | Szamer - Rakka-naplók

Szamer – Rakka-naplók
[The Raqqa Diaries]

Amennyire apró ez a furcsa, ám fájdalomtól és kétségbeeséstől lüktető könyvecske, legalább annyira fontos olvasmány. És nem teszem hozzá, hogy szerintem, mert nem, hiába szubjektív az ember véleménye, ezt én most tényszerűen, kérdőjelek nélkül állítom.

És alá is támasztom itt nagy hirtelenjében. A könyv igaz történet, egy fiatal szíriai férfi története, méghozzá egy olyan férfié, akit ma sajnos a magyarok ijesztően nagy része azon nyomban megbélyegezne, merthogy „menekült”. Vagy mert szíriai. Vagy mert muszlim. Vagy mert… annyi mindent rásüthetnénk, olyan jelzőket, amelyek mára abszolút negatív csengést kaptak, pedig ezek valójában nem határozzák meg az embert, senki nem lesz kevesebb vagy több általuk, csak más.

Miért ijesztő, ha valaki más?

2017/10/12

Egy csomagnyi apokalipszis | Richard Kadrey - A végítélet kis doboza

Richard Kadrey – A végítélet kis doboza
[The Everything Box]

A végítélet kis doboza is egyike azon könyveknek, amelyek azt a célt szolgálják elsősorban számomra, hogy kilépjek a komfortzónámból, és a megszokott, jól bejáratott műfajokon és stílusokon kívül valami új felé is nyissak időnként. Ebből kifolyólag tehát a könyvet úgy fogom értékelni, hogy előre leszögezem: az ilyesmi abszolút nem a stílusom - de láss csodát, ezzel együtt mégis tetszett.

És mi az, ami abszolút nem a stílusom? Különböző természetfeletti, mutáns lények például. Amiből tényleg nincs hiány a regényben. Ellenben Kadrey olyan ötletes lényeket és jópofa karaktereket alkotott, hogy mégis élveztem róluk olvasni, és vártam, hogy legközelebb milyen furcsasággal rukkol elő. A pasi stílusa pedig lehet ugyan, hogy időnként kicsit erőltetett, de baromi vicces tud lenni a maga váratlan trágárkodásával és időnként elég meghökkentő hasonlataival. Én legalábbis többször felröhögtem.

2017/10/08

Egy csepp nyár az őszben | Elizabeth Adler - Halál a tóparton

Elizabeth Adler – Halál a tóparton
[Last to Know]

Mindig nehezebb olyan könyvet értékelni, aminél azt érzem, hogy abszolút nem én voltam a célcsoport, mert sokkal tudatosabban szét kell választani az objektív és szubjektív meglátásokat.  Valami ilyesmi történt velem Elizabeth Adler új könyve esetében is, ahol azt gondoltam, hogy ez egy tökre nekem való valami lesz, de időközben kiderült, hogy mégsem tudom annyira átérezni ezt a könyvet.

Hogy miért lehet ez így, és akkor kiknek ajánlanám a regényt? Ezt igyekszem hamarosan részletesen kifejteni.

Ami azonban garantált a Halál a tóparton esetén, az az érzékletes tájleírás (legszívesebben én is a festői szépségű Evening Lake-ben olvastam volna a könyvet), a sármos, de kicsit különc nyomozó, és akkor már természetesen az elmaradhatatlan bűneset - na meg persze némi románc sem hiányozhat.

2017/10/01

Borítómámor #1

Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra egy könyv értékéhez nagyban hozzá tud tenni, hogy mennyire sikerül eltalálni a borítóját - legyen szó akár új, akár régi kiadásról. A hangsúly azon van: átjön-e a hangulat? Ez a hangulat pedig lehet akár barokkosan túldíszített (persze ízlésesen tálalva), egészen minimalista, esetleg kifejezetten meghökkentő, vagy éppen bizarrsága miatt különleges - ezt már könyve válogatja. A lényeg az, hogy valamiért megfogja az embert.

Szerencsére a hazai megjelenések esetében is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a borítók, ami egy tök jó irány, külföldön azonban ezt már igen magas szinten űzik, én pedig nem győzöm csodálni ezeket a gyakran már-már külön műalkotásnak is beillő szépséges kiadásokat. 

2017/09/22

Lassan csordogál, közben beléd ivódik | Colm Tóibín - Brooklyn

Colm Tóibín – Brooklyn
[Brooklyn]

Dacára annak, hogy sokaknak valamiért kifejezetten nem tetszik Colm Tóibín könyve, engem az a helyzet, hogy teljességgel elvarázsolt. Továbbá merészelem azt feltételezni, hogy azok között, akik erősen lehúzták a könyvet, sokan nem értik igazán, hogy miről szól valójában a történet. Talán nem jókor olvasták?

Mert miről szól? 
Fúú, de nehéz ezt szavakba önteni.

A Brooklyn egy gyönyörű történet, azzal együtt, hogy klasszikus értelemben nem egy túlzottan mozgalmas cselekményű regény, nem vezet minket nagy megvilágosodásokhoz, nem könnyeztem meg, és nem is vágott a földhöz. És mégis, azt kell, mondjam, hogy egyszerűségében, visszafogottságában, és a ki nem mondott szavakban, meg nem tett dolgokban rejlik a kissé talán passzív nagyszerűsége.

2017/09/14

A gengszterfeleségek élete az alkoholtilalom idején | Renée Rosen - Babaarc

Renée Rosen – Babaarc
[Dollface]

Ki ne szeretné a ’20-as évek hangulatát? Charleston, gyöngysorok, gengszterek, bubi frizura, csillogó fejdíszek, szeszcsempészet, jazz, na meg persze cigaretta és tiltott alkoholfogyasztás minden mennyiségben…

Ebbe az utánozhatatlan világba kalauzol el minket Renée Rosen regénye, amely nagyrészt valós történéseken alapul, így például Al Capone, Dion O’Banion, és a gengszterháború is központi szerepet tölt be a történetben.

Az számomra nem is kérdés, hogy mi a könyv legfőbb erőssége: a hangulata. Pillanatok alatt varázsol el minket, és máris egy zugkocsmában találjuk magunkat, ahol fülledt a hangulat, vágni lehet a füstöt, és a csapból is bourbon folyik – már amíg le nem csap egy razzia.

2017/09/09

És te kitől függsz? | Joyce Maynard - Függőség

Joyce Maynard – Függőség
[Under the Influence]

Első Maynard könyvem után azt kell mondanom, ez a nő aztán ért a karakteralkotáshoz és az emberi kapcsolatokhoz. Na meg az íráshoz.

A regény valóban a függőségről szól, méghozzá elég tág értelemben: megjelenik itt a „klasszikus” jelentése, az alkoholtól való függőség, de sokkal inkább szól az emberek közti függőségről, amely rengetegféleképp jelenik meg.

A központi szálat főhősünk, a középkorú Helen függése jelenti, akinek sosem volt kifejezetten könnyű élete. Korábban az alkohol rabja volt, majd ezt leküzdve egy tehetős házaspárhoz, Havillandékhoz kezd el túlságosan kötődni, akik szinte úgy bánnak a felnőtt nővel, mintha csak örökbefogadott gyermekük lenne.