Románc, szenvedés, halfarkak | Anna Banks - Poszeidón

Anna Banks – Poszeidón

[Of Poseidon]

Huhú, íme egy újabb könyv, amelynek az értékelésénél problémába ütközöm. Hogy miért? Mert alapvetően nem gondolom azt, hogy egy rossz könyv lenne, sőt, a maga kategóriájában egészen korrekt, bár azért így is vannak vele kisebb gondok. A hangsúly azonban azon van, hogy a maga kategóriájában, amiről pedig kiderült, hogy nem kifejezetten passzol ahhoz, amit én a magam kategóriájának neveznék. De azért igyekszem amennyire csak tudom objektíven értékelni.

Tehát. Ha valaki tényleg nem akar gondolkodni, nem akar olyan történettel szembesülni, amely esetlegesen gondolatokat ébreszt benne, ellenben nincsenek ellenére a különböző fajokon átívelő szerelmi történetek, akkor annak feltétlenül ajánlom a Poszeidónt. Aki azonban úgy érzi, hogy ez nem elég – ahogyan én is éreztem -, az ne várjon csodát a könyvtől.

Krimi/thriller toplista, avagy a műfaj legjobbjai - szerintem

Hamarosan beköszönt a hidegebb időszak – nagy bánatomra -, valamint jövő hónapban érkezik a mozikba a sokak által az egekig magasztalt pszichológiai thriller, A lány a vonaton is, ez pedig arra sarkallt, hogy összerakjak egy afféle toplistát a szerintem legjobb krimikből és thrillerekből. 

Szerencsére van belőlük bőséggel, de nem akarok túlzásba esni, úgyhogy most egy top 18 listát raktam össze. Azért remélem elég.

Találhattok itt mindenféle könyvet, a tényleg durva-darabolós-véres történetektől elkezdve a pszichológiai-fejbemászós thrillereken, valamint a már-már szociológiai tanulmányoknak is beillő regényeken át, a picit könnyedebbnek nevezhető krimikig. Lehet válogatni.

Apaság vagy igazság? | William Landay - Jacob védelmében

William Landay – Jacob védelmében

[Defending Jacob]

William Landay egy olyan elgondolkoztató lélektani - sőt megkockáztatom, kicsit talán szociológiainak is nevezhető - krimit tár a gyanútlan olvasó elé, amely jól bemutatja, hogy egy átlagos, jómódú amerikai család hétköznapjai hogyan bolydulhatnak fel szinte pillanatok alatt, s mindebbe nekik mennyire nincs beleszólásuk. Hogy siklanak félre életek úgy, hogy az ember bármennyire is szeretne - egyszerűen nem tud mit tenni. Úgy folyik ki a kezéből az irányítás, mintha csak víz lenne. Hogyan fordulnak át a barátok ellenségekké? És hogyan küzd meg mindezzel egyetlen család?

Megrázó.

Dicsértessék a digitális diktatúra | Dave Eggers - A Kör

Dave Eggers – A Kör

[The Circle]

Dave Eggers – mellesleg nem véletlenül többszörös díjnyertes író - A Körrel úgy alkotott valami hihetetlenül erőset, hogy közben valójában semmi különösebben újat nem mutatott, hanem szimplán a jól ismert, végtelenül nyomasztó orwelli világot helyezte egy még aktuálisabb, modernebb, agyondigitalizált, és mesterségesen (vagy azt is mondhatnám, megtévesztően) szabad környezetbe.

Amitől mégis ennyire ütős lehetett a könyv, az annak a kettősségének köszönhető, hogy egyszerre vázol fel egy steril módon aberrált, utópisztikus, végletekig modernizált világot, valamint nyújtja az elérhetőség aggasztó érzetét.

Bakancslisták minden mennyiségben | My Future Listography

My Future Listography

All I Hope to Do in Lists

Na ez most tényleg egy rendhagyó „könyvértékelő”, amilyen még nem volt a blogon, és bevallom nem is terveztem írni róla – de végülis miért ne? Ki mondta, hogy csak regényekről írhatok értékeléseket?

Szóval a My Future Listography még véletlenül sem egy regény, sőt könyvnek is túlzás lenne nevezni. Maradjunk inkább annál, hogy munkafüzet. Egy tök szép, igényes, jópofa munkafüzet.

A nevével nem árul zsákbamacskát, pontosan ezt nyújtja a könyv munkafüzet: listákat minden mennyiségben. Pontosabban megírandó listákat. Mindenféléről. Cuki illusztrációkkal.

Szívmelengető, mégsem nyálas | Eduardo Sacheri - Ilyen a boldogság

Eduardo Sacheri – Ilyen a boldogság

[Ser feliz era esto]

Hogy van az, hogy Eduardo Sacheri, egy felnőtt férfi ilyen ügyesen és remek érzékkel tudja megjeleníteni egy tizennégy éves kamaszlány belső vívódásait, dilemmáit, gondolatait, érzéseit? Hogy lehet, hogy ilyen jól ráérez azokra az apróságokra, amelyektől egy karakter tényleg emberi lesz, és közel érezzük magunkhoz? Valamit nagyon tudhat ez a pasi.

Az Ilyen a boldogság tényleg az életről szól. Emberekről, érzésekről, viselkedésekről, kapcsolatokról, a külvilágról és a saját belső világunkról. Arról, hogy hogyan élünk együtt, hogy az élet mennyire kiszámíthatatlan, és mennyi fájdalom és szépség rejlik a kiszámíthatatlansága és maga az emberi lét mögött.

Köszönjük, ilyet inkább ne | Danielle Paige - A Gonosz ébredése

Danielle Paige – A Gonosz ébredése

[The Wicked Will Rise]

Danielle Paige „újrahasznosított”, feje tetejére állított Óz-sztorijának első kötetétét, a Dorothynak meg kell halniát (halniát?) imádtam. De tényleg. Szóval iszonyatosan izgatott voltam, amikor végre megérkezett a második rész.

És iszonyatosan csalódott, amikor végül az utolsó lap elolvasása után becsuktam a könyvet.

Mert mégis mi a franc volt ez? Mindaz, ami az első rész zsenialitását, esszenciáját adta hiányzott ebből a könyvből. És nem pótolta semmi mással, pusztán ürességet hagyott maga után. Valahogy annyira vérszegényre sikeredett, hogy egyszerűen nem találom a szavakat.