2017/12/07

Reményfosztottság és ültetvény-terror ✦ Colson Whitehead - A föld alatti vasút

Colson Whitehead – A föld alatti vasút
[The Underground Railroad]

Morbid vagy sem, valamiért vonzódom a rabszolgaság témáját feldolgozó művekhez, bár eddig könyv formájában viszonylag kevéshez volt szerencsém. Colson Whitehead Pulitzer-díjas műve azonban akkorát ütött, hogy úgy érzem, mintha máris a rabszolgaság-irodalom nagymestere lennék.

A könyv kőkemény.
Nem könnyed olvasmány, ugyanis a szerző sem finomkodik. Ebben a témában pedig azt hiszem, nem is szabad. Kell, hogy a maga nyers valójában érzékeljük, hogy miről van szó, hiszen csak így tudjuk elkezdeni valamennyire megérteni, hogy az elnyomás bármilyen fajtája milyen elképesztően képes megnyomorítani nem pusztán az egyént, hanem magát a társadalmat is.

2017/12/04

Három nő, egyetlen sors ✦ Michael Cunningham - Az órák

Michael Cunningham – Az órák
[The Hours]

Íme a könyv, aminek kicsit sem élveztem az olvasását, de mégis megérte elolvasnom.

Ez így paradoxonnak hangozhat, de tényleg erről van szó. Cunningham díjnyertes regénye egyáltalán nem hosszú, egyáltalán nem bonyolult nyelvezetű vagy összetett cselekményű, mégis mondhatni szenvedtem vele, ééés ezek után mégis úgy csuktam be a könyvet, hogy azt éreztem: ez a könyv hozzám tett valamit. Örülök, hogy legyűrtem. De még egyszer nem fogom elolvasni.

Ha létezik olyan, hogy művészfilm, akkor miért ne létezne olyan is, hogy „művészkönyv”? Nos, számomra Az órák az volt. Nyomasztó és kissé elvont. De nagyon érdekes. És persze elgondolkoztató.


2017/11/27

Porcelánfestészet és (lelki) utazás ✦ Simone van der Vlugt - Midnight Blue

Simone van der Vlugt – Midnight Blue
[Nachtblauw]

Nem is én lennék egyébként, ha nem pár nappal azután jelent volna meg magyarul Simone van der Vlugt regénye, hogy elolvastam az angol kiadását. A könyv eredetileg ugyanis holland, én pedig – felszínesség vagy sem – a csodaszép borítója miatt szúrtam ki, és a fülszöveget elolvasva tudtam, hogy nekem ez kell. 

Na de a könyv szempontjából lényegtelen bevezető után térjünk is át a releváns információkra.

A Midnight Blue egy kívül-belül csodaszép történelmi regény – amelyekért pedig alapvetően nem különösebben rajongok -, engem mégis nagyon hamar megfogott, és nem is eresztett egészen az utolsó oldalig.


2017/11/23

Joghallgatók thrillere ✦ Alafair Burke - Az ex

Alafair Burke – Az ex
[The Ex]

Fúha, az a helyzet, hogy Alafair Burke könyve egy igen furcsa olvasmányélményt jelentett számomra. 

A fülszöveg ugyanis csalóka: aki ebből, vagy akár a borítón található A lány a vonatonhoz hasonlítgatásból indul ki (ami számomra már rém uncsi és irritáló, a legtöbb ehhez hasonlított könyv ugyanis egyáltalán nem hasonlít az említett regényre), azt könnyedén érheti csalódás. 

Na de! Érdemes túllépni ezen, hiszen ha elengedjük az elvárásainkat, úgy egy egészen eredeti könyvhöz lehet szerencsénk, ami kilóg az átlag pszicho-thrillerek sorából, és ami számomra kevésbé izgalmas a szó klasszikus értelmében, ellenben roppant érdekes és – kedvenc szavammal élve – elgondolkoztató.

2017/11/19

Borítómámor #2

Ahogy a legutóbbi Borítómámor posztban jeleztem: még visszatérek szebbnél szebb, ötletesebbnél ötletesebb, illetve valamiért - számomra - különleges borítókkal. 

Ennek pedig most jött el az ideje.

Meglepően pozitív visszajelzéseket kaptam az előző bejegyzéssel kapcsolatban a témában, nagyon jó tudni, hogy ilyen sokan szeretitek ezeket a - mondjuk ki - műalkotásokat nézegetni.

Rettentően inspiráló könyvborítók léteznek, amelyek a lehető legkülönbözőbb okok miatt ragadták meg a figyelmemet, így ezekből hoztam most egy újabb válogatást.

2017/11/11

Mikor szűnik meg emberi mivoltunk? ✦ Han Kang - Növényevő

Han Kang – Növényevő
[채식주의자]

A dél-koreai Han Kang 2016-ban Man Booker-díjjal kitüntetett regénye valóban egy nem mindennapi darab, magával ragadja az embert a maga fojtogató és időnként fülledt hangulatával, és tudjuk, hogy valami egészen különlegeset olvasunk – akár tetszik, akár nem. Az ilyen darabokról el tudom képzelni, hogy valaha még klasszikusok lesznek, és egyszer talán kötelező olvasmányként adják majd ki (bár többek között a tizennyolcpluszos részek miatt nyilván nem egy középiskolában).

Mindez persze nem jelenti azt, hogy én személy szerint nem küzdöttem meg vele. A regény ugyanis egyszerre nagyon olvasmányos, időnként pedig meglehetősen elvont, tele van szépséggel és brutalitással, erotikával és elidegenedéssel, és persze annak a központi kérdésével, hogy mégis mitől leszünk emberek, és mikor jön el az a pont, hogy megszűnik emberi mivoltunk?