Idén ugyan elmaradt a szokásos nagy nyári könyvajánló a blogon, azonban csak nem telhet el nyár legalább egy szerényebb terjedelmű könyvújdonság-ajánló nélkül! Ezúttal a különös hangulatú nyárvégre koncentráltam: erre a kissé talán keserédes, a közelgő változásokra már nem is olyan távolról rálátó, búcsúzást és talán új kezdeteket is magával hozó, némileg álomszerű időszakra.
Vannak olyan időszakok, amelyek kifejezetten erősen kötődnek számomra bizonyos hangulatokhoz, bizonyos hangulatok pedig bizonyos könyvekhez - nincs ez másképp a nyár végével sem. Ha könyv lenne, számomra ez az időszak Laura Ruby: Bone Gap című, mágikus realizmussal átszőtt, különös hangulatú regénye lenne. Ha nem feltétlenül friss megjelenésre vadászol, érdemes lehet erre is vetni egy pillantást.
A nyárvégi könyvújdonságok között pedig akad bűnügyi fikció, családtörténet, szépirodalom, történelmi regény, de még skót mitológiai gótikus thriller is!
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete
Akik azt hiszik, hogy a halálnál nincsen borzalmasabb, semmit sem tudnak az életről.
A méhek titkos élete az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb könyvsikere: több mint száz héten át szerepelt a New York Times bestsellerlistáján, több mint hatmillió példányban kelt el az Egyesült Államokban, díjnyertes mozifilm és musical is készült belőle, és harminchat nyelvre fordították le.
1964, Dél-Karolina. Lily Owens tizennégy éves, édesanyját kiskorában vesztette el. Dajkája Rosaleen, aki nagyon szereti Lilyt. Rosaleen harcos kiállással védelmezi a feketék jogait, ezáltal összetűzésbe kerül a városban élő elvakult rasszistákkal. Lily kezdeményezésére elszöknek Tiburonba, a kisvárosba, amely anyja emlékét őrzi. Lilyt három lánytestvér fogadja be, akik méhészkednek, és beavatják a lányt a fekete Mária-kép történetébe.
Donald E. Westlake: Emlékezet
Paul Edwin Cole elveszett ember. Ismeretlen város ismeretlen kórházában tér magához, körülötte csupa vadidegen, a fejében foszladozó emlékanyag. Tisztában van vele, mit tett: vándorszínészként elcsábított egy férjes asszonyt, a férj pedig rajtakapta őket, és ellátta a baját. Ám mindaz, ami a közelmúlt emlékein túlnyúlik, látszólag ködbe vész. Paul csak egy valamit tud biztosra: mielőbb vissza kell jutnia a társulatához New Yorkba, ám a terv közelről sem kivitelezhető olyan könnyen, mint elsőre tűnik.
Paul múltjának mozaikjai ugyanis percről-percre csúszkálnak, felbukkannak, majd elmerülnek az emlékezet tavában, így a férfinak hamar rá kell döbbennie, hogy sokkal többet veszített azon az estén, mint önnön méltóságát. Saját múltjának felkutatása mintegy személyes identitásának újbóli összeillesztése is, hiszen amíg ő is csupán keresi önmagát, addig elképzelhető, hogy a hatóságok is joggal figyelik minden egyes mozdulatát.
A háromszoros Edgar-díjas Donald E. Westlake az amerikai bűnügyi irodalom hőskorának legendája, Emlékezet című posztumusz megjelent művében ugyanakkor egészen új oldaláról mutatkozik be. Paul Cole történetében elmosódik a határ a hard boiled és az identitásthriller eszköztára, a bűnügyi fikció és a szépirodalom között, és felmerül a kérdés, vajon emlékeink nélkül mit ér az életünk?
Hadley Freeman: A Glass család története
Hitler hatalomra jutásának idején Sara Franciaországban élt, de ritkán beszélt erről az időszakról. Jóval a halála után unokája, Hadley Freeman egy cipősdobozra bukkant a szekrényben. Egy titokzatos idegennel készült fotót, egy, a Vöröskereszttől érkezett rejtélyes táviratot és egy szignózott Picasso-rajzot talált benne. Kutatásba kezdett, melynek során eljutott Picasso párizsi archívumától egy auvergne-i parasztház szobájáig, Long Islandből Auschwitzig.
Freeman úgy rakosgatja össze a családja múltját, akár egy kirakóst, hogy minél többet megtudjon nagyanyja és három testvére, Jacques, Henri és Alex életéről. Történetük – amely olykor tipikus, olykor megdöbbentő – felvillantja a kelet-európai zsidóság egy újabb holokauszttapasztalatát.
Sara Nisha Adams: A lélekkert
A lélekkert cselekménye is több szálon fut, egyszerre figyelhetjük a veszekedő londoni szomszédok, Winston és Bernice életének alakulását, illetve repülhetünk vissza a 70-es évekbe, a Kenyából érkezett Maya és szomszédja, Alma barátságának kivirágzását megismerve. A szereplők és az idősíkok közti kapocs egy gyönyörű, nagy, közös kert, amely korábban közösségi kertként szolgálta a környék lakóit, ám mostanra elhanyagolttá vált, az állandó harcban álló Winston és Bernice pedig csekély jelét adja annak, hogy együtt szeretnék gondozni.
Mindketten titokzatos leveleket, szórólapokat, régi fényképeket kapnak, amelyek az egykori közösségi kert életét mutatják be, illetve két nő barátságát, amely talán több is volt egyszerű barátságnál. Vajon Winston és Bernice megbékél egymással, és újjá tudják varázsolni a kertet? Lehet, hogy az elmélyült kertészkedés, a növények gondozása és szeretete gyógyír lesz a magánéleti gondjaikra? Kiderül, ki küldte a titokzatos üzeneteket?
Richard Powers: Égig érő történet
„Az ember nem az a csúcsfaj, aminek képzeli magát. Más élőlények mondják meg, merre hány centi, azok csinálják a levegőt és eszik a napfényt. Nélkülük nincs semmi.”
A légierő rakodásvezetőjének gépét lelövik a vietnámi háborúban. A katona életét az menti meg, hogy egy fafojtó fügefára zuhan. Egy festőművész százévnyi fotóportrét örököl, mindegyik kép ugyanarról a pusztulásra ítélt gesztenyefáról készült. Egy keményen bulizó egyetemista lány hozzáér a villanyvezetékhez, bele is hal az áramütésbe, hogy azután légi és fénylények lökjék vissza az életbe. Egy hallássérült tudós fölfedezi, hogy a fák kommunikálnak egymással. Ők négyen és további öt idegen végső, erőszakos együttlétre jönnek össze, hogy megmentsék az amerikai földrész utolsó, néhány hektárnyi érintetlen erdejét.
Richard Powers regénye szenvedélyesen és elsöprő erővel mutatja be a környezetvédő aktivisták elszántságát. Az Égig érő történet koncentrikus gyűrűkben bontja ki az egymásba fonódó mítoszokat a polgárháború előtti New Yorktól a csendes-óceáni partvidék 20. század végi fakitermelési válságáig és azon is túl. Meggyőző erővel ábrázolja, hogy az emberi mellett létezik egy másik világ – hatalmas, lassú, minden részével egymásba kapcsolódó, leleményes –, de az számunkra szinte láthatatlan. Az Égig érő történet azoknak szól, akiket elkeserít, hogy az ember önző módon pusztítja a természetet, s akik bíznak abban, hogy ez a folyamat még megállítható.
Richard Powers írói munkásságát kritikusai Jonathan Franzenéhez, Dave Eggerséhez vagy Don DeLillóéhoz hasonlítják. Az Égig érő történet, a tizenkettedik regénye 2019-ben elnyerte az irodalmi Pulitzer-díjat.
Kate Thompson: A remény könyvtára
„A könyvek segítenek embernek maradni egy embertelen világban.”
London, 1944
A II. világháború idején a befejezetlen Bethnal Green metróállomás csaknem ötezer embernek nyújt menedéket: a légiriadók elől a város lakói az alagutakba menekülnek, és az ott kialakított bunkerekben húzzák meg magukat. Az állomás azonban sokkal több egyszerű óvóhelynél: színháznak, kávézónak, orvosi rendelőnek, óvodának és egy könyvtárnak is helyet ad. A könyvtár szíve és lelke a fiatal özvegyasszony, Clara Button, akinek a férje Dunkerque-nél esett el.
Clara és barátnője, Ruby arra teszik fel az életüket, hogy minden rászorulónak segítsenek. Mindent elkövetnek, hogy az otthonaikból evakuáltak, a több műszakban dolgozó munkások vagy éppen a bántalmazott nők vigaszra és reményre találjanak a föld alatti könyvtárban. Ám ahogy egyre inkább elhúzódik a háború, és egyre inkább próbára teszik őket a körülmények, nehéz erősnek maradniuk, és lehet, hogy épp a hozzájuk legközelebb állókat nem tudják majd megmenteni…
C. J. Cooke: Szellemerdő
A skóciai erdő közepén áll egy ház, úgy hívják: Lichen Hall, vagyis Zuzmó Palota. A szóbeszéd szerint a hely szellemek, boszorkányok birodalma. Az ötvenes és hatvanas években ide járnak titokban a hajadon lányok szülni, hogy aztán gyermekeiket örökbefogadó szülőknek adják. Félelmetes híre ellenére állítólag jobb hely, mint az ugyanazt a célt szolgáló „intézmények”.
Pearl Gorham 1965-ben érkezik a kastélyba. Ő is itt akarja világra hozni a gyermekét, mint előtte sok más fiatal lány. Ám hamarosan gyanút fog, hogy a ház lakói titkolnak valamit, és a Lichen Hall valójában nem olyan biztonságos menedék, mint ahogy remélte. A falakon belül különös penészgombák tenyésznek, a környező erdőkben furcsa jelenések leselkednek, a sötét titkokat rejtegető ház lakói pedig mindent elkövetnek, hogy titkaikra ne derüljön fény.
A skót mitológia leghátborzongatóbb oldalait megmutató gótikus thriller A világítótorony boszorkányai szerzőjének tollából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése