Olvass... rövid könyveket!

Az emberben időnként felmerül, hogy úgy olvasnék valami... rövidet / állatosat / sorozatgyilkososat / instant jókedvre derítőt / szívfacsarót / világmegrengetőt / bájos-könnyedet / körömrágósat / féltégla méretű nagyregényt / sok részes könyvsorozatot / motiválót / brutálisat / igaz történetet / jóféle gasztroregényt / díjnyertes könyvet. A sor pedig hosszasan folytatható, így úgy döntöttem, útjára bocsátok egy új sorozatot (legalábbis terveim szerint az lesz belőle), amelyben igyekszem különböző tematikák szerint olvasmányokat ajánlani.

Elsőként kifejezetten rövid olvasmányokat gyűjtöttem össze, amelyek ideálisak akkor is, ha épp olvasási válságból próbálna kilábalni az ember, vagy csak egyszerűen rövid elköteleződést igénylő könyvhöz szottyan kedve. Egy rövid könyv pedig nem jelenti azt, hogy ne tudná adott esetben ugyanúgy - vagy épp még jobban - beszippantani az embert, mint egy ezeroldalas féltégla.

Pontosan ilyen érzés volt gyereknek lenni ✦ Nguyễn Ngọc Thuần: Csukott szemmel nyiss ablakot

Ha röviden kéne meghatároznom, hogy mit is tud tulajdonképpen a nem egyszerű nevű Nguyễn Ngọc Thuần apró könyvecskéje, azt mondanám: ez maga a szavakba foglalt gyerekkor. Ízlelgessük ezt egy kicsit: nem tudom, ki tud felidézni egy-egy pillanatot arról, hogy milyen volt gyereknek lenni. Ne eseményekre gondoljunk, hanem érzésekre, hangulatokra, arra, hogy hogyan tekintettünk a világra és egymásra, hogy milyen gondolatok cikáztak a fejünkben. A szerző tűpontosan kapta el ezt furcsa, álomszerű érzést, helyenként egy az egyben felidézve bennem gyerekkorom egy-egy mozzanatát, és azt, hogy mindezt hogyan éltem meg.

A gyermektelenség ezer arca ✦ Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül

Már megint magamra hozom a bajt, hogy ilyen megosztó témával merészelek foglalkozni, ilyenkor mindig akad néhány ember, aki jól megmondja, hogy mit képzelek, hogy ilyesmit „propagálok”. Miközben még mindig egy könyvről beszélünk, amivel lehet egyetérteni, lehet egyet nem érteni, de a felvetés igenis fontos, a téma pedig sokakat érdekel, és - tetszik vagy sem - érint is, tehát tök jó, hogy léteznek ilyen könyvek.

Hamar elillan, mégis határozott nyomot hagy ✦ Mucha Dorka: Puncs

Akkora őrület övezi a Puncsot, amelyet már rég tapasztaltam kortárs, magyar író könyve kapcsán – főleg, ha éppenséggel a szerző debütáló regényéről van szó. Az pedig, hogy Mucha Dorka regényét olyanok ajánlják, mint Grecsó Krisztián, Péterfy Gergely, vagy épp Totth Benedek, csak hab a tortán.  Szóval meg kellett tudnom, hogy mégis mit is tudhat Dorka és a Puncs.

A kormánypárti ellenzék meg a hülyegyerek Kálmánka szürreális kalandjai ✦ Spiró György - Kőbéka

Elkezdtem olvasni Spiró könyvét, és egyszerűen nem értettem, hogy miért ennyire megosztó. Hiszen ez zseniális! Már az első néhány oldal után sírtam a nevetéstől – meg egy picikét kínomban, mert olyan remek érzékkel fogta meg a mai magyar közélet jellegzetes hangulatát, hogy attól az embert hajlamos elfogni a szekunder szégyenérzet. Szóval rendkívül pozitívan indult megismerkedésem a Kőbékával – aztán a végére érve tökéletesen megértettem, hogy miért ennyire megosztó ez a könyv. Engem is megosztott.

Koffeines meditáció skandináv módra ✦ Lynda Balslev - A Fika kicsiny könyve (+ BELEOLVASÓ!)

Ne kerülgessük a forró kását kávét, beszéljünk a címről: igen, ennek a könyvnek tényleg az a címe, hogy A Fika kicsiny könyve. És igen, én ezt tényleg viccesnek találom. (Mondjátok, hogy nem vagyok egyedül vele.) A szó egyébként a svéd kávészertartást (!) jelöli, és ígérem, megpróbálok elvonatkoztatni a magyar jelentésétől az értékelés további részében.

„Belehalni a vágyódásba olyasmi után, amit soha nem fog az ember átélni” ✦ Alessandro Baricco - Selyem

Ha egyetlen mondatban kéne összefoglalnom Alessandro Baricco könyvét, azt mondanám, hogy a Selyem egy különleges, minimalista hangulatregényke. Igen, fontos kiemelni, hogy nem regény, hanem regényke.

Célkitűzéseinkkel formálhatjuk személyiségünket? ✦ Brian R. Little - A titokzatos én

A titokzatos én az első olvasmányom a HVG Könyvek Ted Books sorozatából (ami mellesleg remek #táskábadobálós kínálattal rendelkezik), de biztosan nem az utolsó. Bár terjedelméhez képest indokolatlanul sokáig olvastam, a könyv egyébként érdekes és olvasmányos a stílusa is, nem annyira szakmai a nyelvezete, hogy a laikusnak problémát okozzon, maximum egy-egy gondolatmenetet többször olvasunk el.

A (zseb)könyv egy roppant elgondolkoztató koncepcióval foglalkozik: azzal, hogy az ember személyiségét erősen alakítják a célkitűzései is.

„Gondolatkendő” az élet dolgairól ✦ Erich Scheurmann - A Papalagi

Azt hiszem, csinálni fogok már egy #táskábadobálós kategóriát a műfajok között azon könyveknek, amelyek méretüknél, jellegüknél fogva is tökéletesen alkalmasak erre a célra, sőt, érdemes kifejezetten ilyen alkalmakra tartogatni őket. És hát A Papalagi is maximálisan teljesíti eme kategória kritériumait. Merthogy...

Egy különleges novelláskötet ✦ Anna Onichimowska - A világ tíz égtája

Nem is gondoltam volna, mikor először kézbe vettem A világ tíz égtáját, hogy milyen különleges kötet került hozzám. Nem nagyon szoktam novellákat olvasni, de néha bizony nem árt picit tágítani a komfortzónát, ezáltal pedig ez is sikerült – és milyen jól tettem!

„A gyűlölet és a szerelem egy tőről fakadó szenvedély” ✦ Gabriel García Márquez - Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

Kicsit kakukktojás Márquez könyve, már így abból a szempontból, hogy nem magamtól választottam, hanem egy egyetemi kurzus (jog és irodalom ) keretében boncolgatjuk a regényt, ehhez kellett elolvasni, ezzel együtt hihetetlenül örülök, hogy a) sikerült végre felvennem a kurzust, valamint b) pont ezzel a könyvvel foglalkozunk, ugyanis egy remek kis műhöz volt szerencsém, Márquezben pedig ezúttal sem csalódtam.

Levél egy soha viszont nem látott apához ✦ Marceline Loridan-Ivens - És te nem jöttél vissza

Nem túl sok Holokauszthoz kapcsolódó könyvet olvastam eddigi életem során, illetve alapvetően a szívfacsaró történeteket is igyekszem kerülni - na ehhez képest az És te nem jöttél vissza nagyjából pont így írható le. Nekem pedig komoly dilemmát jelent, hogy eldöntsem, hogy is viszonyultam a könyvhöz.

Agatha Christie újratöltve? ✦ Emily Brightwell - Mrs. Jeffries és a gyilkos bál

Emily Brightwell – Mrs. Jeffries és a gyilkos bál

[Mrs Jeffries On The Ball]

Vérbeli Agatha Christie-rajongóként nyilvánvaló volt, hogy el kell olvasnom Mrs. Jeffries történetét, ha már egyszer akként harangozták be, hogy „ha Miss Marple házvezetőnő lenne” - ezt ugye meg lehet érteni? És azt kell mondjam, bár a fülszövegek gyakran túloznak, valóban volt ám ebben valami, egész jól sikerült eltalálni azt a bizonyos AC-re jellemző hangulatot, és Mrs. Jeffries személyisége sem áll távol Miss Marple-től.

Mindazonáltal semmiképp se várjunk egy különösképpen csavaros bűnügyi sztorit, sokkal inkább egy bájos, aranyos, régimódi detektívtörténetet, igazán szerethető kis nyomozógárdával – akik történetesen szinte egytől egyig a személyzet tagjai közül kerültek ki, hogy segítsék a ház urát, a felügyelőt, aki nagyon szimpatikus ember ugyan, ám szakmai kiválósága erősen megkérdőjelezhető, így valóban elkél neki a segítség.

Családon belüli gyilkosság ✦ Agatha Christie - A ferde ház

Agatha Christie – A ferde ház

[Crooked House]

Számomra Agatha Christie egyet jelent két híres nyomozójának, Miss Marple-nek vagy Poirot-nak valamelyikével, és állandóan hiányérzetem van, ha olyan történetet olvasok tőle, amelyikben egyikük sem szerepel.

Na de, nem így A ferde ház esetében! Ez esetben ugyanis hiába nem kapnak szerepet sem a kíváncsi öreglány hóbortjai, sem a különc nyomozó kis szürke agysejtjei, mégis kerek egész a sztori.

Valamiért eleve van egy furcsa vonzódásom az olyan krimik iránt, amelyek egy kötött helyszínen játszódnak, különösen, ha a helyszín egy különös házikó – mint ahogy ez esetünkben is van. Ráadásul a gyilkosság – a tehetős nagypapa megmérgezése – is családon belül történik, a kérdés csak az, hogy a népes családka mely tagja (na meg persze miért?) csapott le vajon?

Mikor szűnik meg emberi mivoltunk? ✦ Han Kang - Növényevő

Han Kang – Növényevő

[채식주의자]

A dél-koreai Han Kang 2016-ban Man Booker-díjjal kitüntetett regénye valóban egy nem mindennapi darab, magával ragadja az embert a maga fojtogató és időnként fülledt hangulatával, és tudjuk, hogy valami egészen különlegeset olvasunk – akár tetszik, akár nem. Az ilyen darabokról el tudom képzelni, hogy valaha még klasszikusok lesznek, és egyszer talán kötelező olvasmányként adják majd ki (bár többek között a tizennyolcpluszos részek miatt nyilván nem egy középiskolában).

Mindez persze nem jelenti azt, hogy én személy szerint nem küzdöttem meg vele. A regény ugyanis egyszerre nagyon olvasmányos, időnként pedig meglehetősen elvont, tele van szépséggel és brutalitással, erotikával és elidegenedéssel, és persze annak a központi kérdésével, hogy mégis mitől leszünk emberek, és mikor jön el az a pont, hogy megszűnik emberi mivoltunk?

Lehetne, hogy ezt a könyvet elolvassa mindenki? | Szamer - Rakka-naplók

Szamer – Rakka-naplók

[The Raqqa Diaries]

Amennyire apró ez a furcsa, ám fájdalomtól és kétségbeeséstől lüktető könyvecske, legalább annyira fontos olvasmány. És nem teszem hozzá, hogy szerintem, mert nem, hiába szubjektív az ember véleménye, ezt én most tényszerűen, kérdőjelek nélkül állítom.

És alá is támasztom itt nagy hirtelenjében. A könyv igaz történet, egy fiatal szíriai férfi története, méghozzá egy olyan férfié, akit ma sajnos a magyarok ijesztően nagy része azon nyomban megbélyegezne, merthogy „menekült”. Vagy mert szíriai. Vagy mert muszlim. Vagy mert… annyi mindent rásüthetnénk, olyan jelzőket, amelyek mára abszolút negatív csengést kaptak, pedig ezek valójában nem határozzák meg az embert, senki nem lesz kevesebb vagy több általuk, csak más.

Miért ijesztő, ha valaki más?

Békebeli angol teadélután | Agatha Christie - A Bertram szálló

Agatha Christie – A Bertram szálló

[At Bertram’s Hotel]

Mostanában sok recenziós példányt olvasok, és már nagyon vágytam arra, hogy elvárások nélkül, csak saját szórakozásomra újraolvassak valami régi kedvencet. A Bertram szálló ugyan nem a kedvencem Agatha Christie-től, az író viszont határozottan nagy kedvencem, Miss Marple meg igazán megunhatatlan. Ez a könyv pedig most annyira jól esett a kis lelkemnek, mint éhezőnek egy falat kenyér. Vagy mint ebben az embertelen kánikulában egy felfrissülést hozó hidegfront.

A Bertram szálló egy tipikusan olyan könyv, amely ugyan – szerintem – nem tartozik Agatha Christie legjobbjai közé, mégis teljesen kikapcsolja az embert, és segít megfeledkezni kicsit a problémákról. És persze hiába olvastam már – nem is egyszer -, a végére valahogy most sem emlékeztem, ezt különösen szeretem Agatha Christie-ben.

Tudd, hogy elkerüld | Timothy Snyder - A zsarnokságról

Timothy Snyder – A zsarnokságról

[On Tyranny]

Nem mindennapi könyvvel készültem ezúttal: Timothy Snyder, a Yale történészprofesszorának műve, A zsarnokságról ugyanis inkább egyfajta tanulmány – méghozzá a rendkívül tanulságos fajtából. Felvezetésnek legyen elég annyi, hogy a pasi állítólag mindössze egyetlen nap alatt írta meg a könyvét, nevezetesen Trump megválasztásának napján.

A zsarnokságról egy rövidke kis kézikönyv, amit szívem szerint boldog-boldogtalannak a kezébe nyomnék, hogy tessék szépen elolvasni, mert úgy gondolom, hogy az emberek jelentős része nem érzi át annak a mindannyiunkat érintő jelenségnek súlyát, amellyel Snyder foglalkozik a mindössze röpke 170 oldalas könyvében – amelyet mellesleg egy nyugisabb délután simán el lehet olvasni.

Mert a történelem ismétli önmagát - és megérdemeljük, ha hagyjuk | George Orwell - Állatfarm

George Orwell – Állatfarm

[Animal Farm: A Fairy Story]

Szégyen és gyalázat! Hogy ezt a könyvet még csak most olvastam először. Na de jobb később, mint soha, ugyebár.

Mi mással is kezdhetném, mint, hogy leszögezzem: ez a könyv kétségtelenül zseniális. Orwell maga is egy zseni, ezt eddig is tudtam, de időnként nem árt azért az emlékeztető.

Valójában nem tudom, mennyire van értelme, hogy erről a könyvről írjak, mert feltételezem, hogy nagyjából mindenki ismeri, de talán egy újabb vélemény nem fog megártani. Esetleg egy figyelemfelhívás azok számára, akik már tervezték az elolvasását, csak aztán feledésbe merült a dolog.

A könyv voltaképp egyfajta tündérmese, ahogy Orwell maga is definiálja, de nem éppen a megszokott értelemben. Mert hát mi más is lehetne beszélő állatokkal a középpontjában? Mégis, itt sokkal-sokkal többről van szó.

Könyvértékelő: Anna Woltz - Black Box

Anna Woltz – Black Box

Üdvözöllek a Black Box-ban, egy erősen deformált, felelősség-hárító, elborult értékrendű társadalom tökéletes szimbólumában.

Hogy mi az a Black Box? Elég, ha azt mondom Big Brother? Az egész Black Box-jelenség lényegében a valóságshow struktúrára épül - csak éppen gyerekekkel. A Black Box maga a ház, amit alaposan bekameráztak, majd összezártak benne hét – egészen különböző életkorú és viselkedésű - gyereket. Köztük egy börtönt is megjárt kislányt, egy két lábon járó Ticket-reklámbabát, valamint egy milliárdos üzletembert, aki éppenséggel épp csak elhagyta a pelust.