Nem is gondoltam volna, mikor először kézbe vettem A világ tíz égtáját, hogy milyen
különleges kötet került hozzám. Nem nagyon szoktam novellákat olvasni, de
néha bizony nem árt picit tágítani a komfortzónát, ezáltal pedig ez is sikerült
– és milyen jól tettem!
A világ tíz égtája ugyanis egy igazi
„táskábadobálós” novellagyűjtemény, ahogy azt a címe is sugallja, tíz
rövidke történetet találunk benne a világ különböző tájain élő tinédzserekről.
Nagyon érdekes összehasonlítani, hogy főhőseink mennyire más kultúrából jönnek,
és ezáltal mennyire különböző dolgok jelentik számukra a mindennapi
kihívásokat. Az azonban közös bennük, hogy mindnyájan küzdenek valamivel: ez a
valami lehet akár egészen hétköznapi, „tipikus nyugati” probléma, de valóban
kemény, harmadik világbeli nehézség is - nagy vonalakban szinte mindenre találunk
példát, miközben mégsem válik „nehézkessé” a könyv, stílusa végig gördülékeny.
A novellák színvonala eltérő: a többség nagyon korrekt,
de találunk pár kifejezetten ütőset
is, ugyanakkor egy-kettő számomra kissé semmitmondóra sikeredett, összességében
azonban tetszettek, és – ami nagyon
fontos – egészében szemlélve egy kerek egészet alkotnak. Kicsit olyan ez,
mintha egy festményt nagyon részleteiben akarnánk szemlélni: nem fog minden
részlete tetszeni, lesz, amit ilyen közelségből nem is egészen értünk, míg egy
másik részlete valami miatt jobban megfog minket, de a lényeg, hogy ha
egészében, távolabbról szemléljük, mit ad nekünk. Így pedig részemről nagyon is
rendben van ez a könyv.
Az pedig csak bónusz, hogy a könyvet Magyarországon
élő, kétnyelvű tinédzserek fordították – mindegyik történetet más(ok), amitől
valahogy még szerethetőbbé válik az egész.
Tekintve, hogy a könyv a világ különböző pontjain élő
tizenöt évesekről szól, így feltétlenül ajánlom ennek a korosztálynak (alatta
mondjuk nem biztos), DE felnőtteknek is!
Minél többet agyalok ezen a könyvön,
annál jobban tetszik – legyen ez a zárszó.
4.5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése