Ütős új krimisorozat, amit érdemes elkezdeni ✦ Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje

Ki szereti a hangulatos helyeken játszódó, legendákban, mitológiában, rituálékban, és súlyos titkokban - na meg persze kegyetlen gyilkosságokban - gazdag, a múltat és a jelent összefonó, roppant izgalmas krimiket? És ha azt mondom, hogy ez a krimi egyenesen a baszkföldi Vitóriába repíti az olvasót, és több mint hatszáz oldalon keresztül viszi a cselekmény megannyi szálát, mi pedig azon gondolkozunk mindeközben, hogy vajon mikor fogunk aludni, ha egyszer nem tudjuk letenni a könyvet, amíg a végére nem érünk a rejtélyeknek?

Nos, nagy titkot nem árulok el azzal, ha azt mondom: Eva García Sáenz de Urturi krimisorozatának első részével elérte, hogy újabb kedvencet avassak. Mondom is, hogy miért.

A fehér város trilógiájának első része A fehér város csöndje, amelyből – ahogy arra a borító is felhívja a figyelmünket – világszerte több mint 1 millió példány kelt el, Netflixre pedig már felkerült a könyv alapján készült film is (bár utóbbi az IMDB-s értékelések alapján nem lett túlzottan népszerű, de ez a könyv nagyszerűségét nem befolyásolja).

A regény helyszíne, Vitória.
(forrás: Eurohoop)

De miért is ennyire szerethető a regény? Röviden: mert nagyjából minden benne van, amitől egy krimi igazán élvezetes. Számomra kétségtelenül az egyik legnagyobb élvezeti értéket a könyv hangulata jelentette:

SPANYOLORSZÁG, MACSKAKÖVES UTCÁCSKÁK, KIHALT FALVAK, KATEDRÁLISOK. NO ÉS TERMÉSZETESEN: BRUTÁLIS GYILKOSSÁGSOROZAT.

Az atmoszféra mellett ugyanis egy jól felépített, rendkívül fordulatos, izgalmas cselekményt is kapunk, megspékelve mindenféle kellően bonyolult hangzású és hoszúúú névvel. A rejtély pedig attól lesz igazán rejtélyes, hogy rájövünk: nem elég a felszín alá nézni, hanem hagymaszerűen kell lefejtegetnünk a sok-sok réteget, hogy eljussunk a végső megoldáshoz.

(forrás: Michelle Tresemer/Unsplash)

Pozitívum, hogy bár a történet fordulatokban gazdag és roppant olvasmányos, mégsem „súlytalan” a regény: a szerző többek között a családon belüli erőszak témáját és a személyes traumákkal való megküzdés kérdését is beemelte, amelynek köszönhetően nincs olyan érzésünk, hogy egy újabb, pusztán a felszínt kapargató, hatásvadász krimit kapunk, ugyanakkor az élvezeti faktor is megmarad.

Oké, oké, azért azt elismerem, hogy kissé elcsépelt dolog, hogy a főszereplő nyomozók tényleg mindig durván lelkisérültek, akik millió traumát éltek át (minimum meghalt életük szerelme és/vagy a komplett családjuk), és a munkájukban keresnek menedéket, amelyet még véletlenül sem papírforma szerint végeznek, ami miatt rendszeresen összetűzésbe keverednek a feletteseikkel. Valami hasonló a helyzet itt is, ugyanakkor mégsem elcsépelt maga a történet, bár tény és való, azt sem állítanám, hogy Eva García Sáenz de Urturi valami elképesztően innovatív regényt írt volna – de ennek a könyvnek úgy gondolom, nem is ez a célja.

A spanyol kiadás borítóján a cselekmény egyik fontos helyszíne: a Plaza de la Virgen Blanca.
(forrás: Goodreads)

A történet szerint a népszerű közszereplő/régész/tévés műsorvezető Tasio Ortiz de Zárate húsz éve került börtönbe egy rituálisan elkövetett gyilkosságsorozatért, és napok múlva szabadulhat. Igen ám, de az elvileg általa elkövetett gyilkosságsorozat két évtized után, mindössze napokkal azelőtt, hogy Tasio újra szabad ember lenne, váratlanul ott folytatódik, ahol abbamaradt: az Öreg Katedrálisban ugyanis egy gyanúsan hasonló esetre bukkannak – innentől pedig nincs megállás. Kapunk egy talpraesett nyomozópárost Unai és Esti személyében (bőven túl hosszúra nyúlna ez az értékelés, ha teljes neveket írnék), valamint egy frissen kinevezett főhadnagyot, és kezdődhet is a kaland, amelyből bizony nincs hiány.

Vannak olyan olvasmányok, amelyeknél egyértelműen érzi az ember, hogy melyik évszakban érdemes igazán olvasni, és A fehér város csöndje is ilyen: van egy intenzív nyárias hangulata, nem csupán azért, mert nagyrészt ekkor is játszódik, egyszerűen a tájak, az egzotikus nevek (és ételek), a mediterrán légkör mind ezt az érzetet keltik.

A végére csupán egyetlen kérdésem maradt: mikor érkezik a következő rész?

(forrás: Sara Darcaj/Unsplash)

„A főszerkesztőknek óriási hatalom van a kezében: képesek szentté avatni egy nyomorultat, vagy elbuktatni akár a világ legbecsületesebb emberét is, ha úgy tartja kedvük.”

➯ Még több könyves tartalomért kövess INSTAGRAMon és FACEBOOKon is! 😊