2023/09/24

Óriási őszi könyvújdonság-ajánló 2023

Az egyre hűvösebbre forduló időjárás és rövidülő nappalok mellett nyakunkon a Könyvfesztivál is, ami hozza magával, hogy a könyvkiadók egészen elképesztő (de tényleg!) kínálattal készülnek. Ebből szemezgettem ezúttal, és hoztam egy maratoni válogatást, nem kevesebb, mint 23 könyvvel! Találhatsz itt friss olvasnivalót, ha szépirodalomban gondolkozol, ha inkább könnyedebb vizekre eveznél, ha izgalmas bűntényeket derítenél fel, ha társadalmi kérdéseket boncolgató novellák szólítanak meg, ha mágikus világokban merülnél él, ha történelmi kalandozásra indulnál, ha az alvilág zsiványainak stiklijei és sötét titkai vonzanak - vagy ha éppen egy szívmelengetően kedves, cuki robotos sci-fi (!) kelti fel az érdeklődésedet.




Jón Kalman Stefánsson: Hiányod ​maga a sötétség


„Talán az a legjobb leírása a szerelemnek, hogy valaki a boldogságtól vagy a kétségbeeséstől képtelen levenni a szemét egy másik emberről?”



Jón Kalman Stefánsson új regénye az emberség, a törékenység és a legyőzhetetlen feledés története. A Hiányod maga a sötétség generációk életét tárja elénk Izland északnyugati fjordjaitól Dél-Európáig, a tizenkilencedik század közepétől 2020-ig. Életeket, melyek bár jelentéktelenek, mint a kerítésoszlopok, mégis összetartják a világot: egy postára adott kisfiú, egy szerelembe esett pap, egy Kierkegaard-tudós halász és egy menthetetlenül szomorú rocksztár – csak néhány szereplő a nagyívű családregényből. Emberek, akiket gyengeségeik és szenvedélyeik éppannyira uralnak, mint a boldogság utáni vágyuk. Történeteik úton-útfélen keresztezik egymást, míg össze nem áll egy kivételes, ragyogóan intenzív mozaik, melyben hőseink nem álmodoznak, hanem ők maguk válnak az álommá.



Linn Ullmann: A ​lány 1983-ból


Egy téli éjszakán egy tizenhat éves lány bolyong elveszve Párizs utcáin. Zsebében egy cetlin a harmincéves fotós, A. címe. A lány még nem tudja, hogy ami ezen az éjjelen történik majd, gyökeresen meg fogja változtatni az életét…



„Azáltal, hogy megírom mindazt, ami történt, azáltal, hogy elmesélem a történetet, az igazsághoz olyan hűen, amennyire csak tőlem telik, megpróbálom egyetlen testté összeforrasztani őket kettőjüket – a nőt 2021-ből és a lányt 1983-ból.” – Linn Ulmann regényének elbeszélője kétségbeesett igyekezettel próbálja összerakni életének darabjait, és folytonosságot teremteni a múlt traumatikus eseményei és a jelen tapasztalatai között. Megszállott utazásba kezd a feledés rétegein át a legrejtettebb és legsúlyosabb emlék felé. Oslo, New York és Párizs elevenedik meg a könyv lapjain, hogy a töredékek nyers, őszinte és kíméletlen történetté álljanak össze hatalomról, vágyról, szorongásról, testről és szégyenről. És a kételyről: lehetséges-e békére lelni.



Benjamin Stevenson: A ​családomban mindenki gyilkos


A ​családomban mindenki gyilkos. Néhányan – az eszelősebbek – többször is öltek már. Tudom, hogy ez így elég drámaian hangzik és előítéleteket szülhet, de hidd el, nem vagyunk rossz emberek. Vagy legalábbis nem mindannyian.



Engem Ernest Cunninghamnak hívnak, de nyugodtan szólíts Ernnek vagy Ernie-nek. És igen, bárcsak végezhettem volna azzal a nyomorulttal, aki kitalálta, hogy a nagy családi összejövetelünk egy síparadicsomban legyen, mert akkor most nem ragadtunk volna itt egy haláleset miatt, amihez esküszöm, semmi közöm nincs. De ennél ez egy hosszabb történet. Remélem, van időd meghallgatni.


A családomban mindenki gyilkos Agatha Christie és Arthur Conan Doyle találkozása a Tőrbe ejtve-filmekkel és A csütörtöki nyomozóklubbal. Ördögien csavaros történet, ami a klasszikus krimik szabályrendszerét tiszteletben tartva nyújt valami felejthetetlenül újat.



Mélissa Da Costa: Manon ​virágai


Kárpótolhat-e ​az élet a szeretteink elvesztéséért? Nyílhatnak-e még új utak előttünk, ha úgy érezzük, nincs tovább?


Két óra! Amande egész addigi élete mindössze két óra leforgása alatt romba dől. Vidékre menekül, egy magányos auvergne-i házba, hogy háborítatlanul gyászolhassa a férjét és a kislányát. Bezárkózik, senkit és semmit nem enged magához, ám ahogy telik az idő, előbb egy pillangó, majd egy girhes szürke macska jut be a házba, és végül rábukkan az előző tulajdonos falinaptáraira, és az azokon szereplő feljegyzések, tanácsok segítségével nekilát, hogy életre keltse az elgazosodott kertet és veteményest. Az évszakok váltakozásával egyre több erőt merít a földdel, a természettel való közvetlen kapcsolatból, fokozatosan válik egyre nyitottabbá az új élményekre, az új találkozásokra. Minden egyes nap egy-egy újabb lépés a jövő, a teljesebb és boldogabb élet felé.



Mélissa Da Costa arra biztatja az olvasóját ebben a bátor és érzelemgazdag könyvben, hogy tárja szélesre az elméjét, a szívét és a lelkét a világ előtt, és hagyja szétáradni magában ennek a természethez szóló himnusznak a csodálatos dallamát, amely a legnehezebb pillanatokban is vigaszt nyújthat és képes megbékíteni az élettel.



Ali Smith: Nyár


Grace házassága tönkrement, lánya mindennapjait a klímaszorongás tölti ki, fia pedig előszeretettel provokálja környezetét a jobboldali politika populista szólamaival. Amikor két ismeretlen kopogtat az ajtajukon, a család úgy dönt, csatlakozik hozzájuk, hogy megtaláljanak egy bizonyos Danielt, és visszajuttassák neki egy értékes szobor egyik darabkáját. Az út során régi nyarak emléke mosódik egymásba, két testvér próbálja túlélni a legrosszabb időket, és Albert Einstein és Lorenza Mazzetti alakja is megidéződik.



Évszak-kvartettje befejező részében Ali Smith ismét jelenünk legégetőbb kérdéseit vizsgálja, miközben a világ lassan karanténba zárul. A Nyár lírai regény ajándékba kapott időről, választott és fogadott családról, és arról, hogyan lehet az ember a saját élete hőse.



Ughy Szabina: Az ​átlátszó nő


Milyen ​árat kell fizetni egy nőnek, hogy szépnek, egészségesnek tűnjön – hogy láthatóvá váljon? Ughy Szabina elbeszéléseiben a nők számára az önmagukra ismerés, testük és szellemük újrafelfedezése alapélmény. Életük fordulóponthoz érkezik, igényeik lassan nemcsak a környezetük, de saját maguk számára is alig érzékelhetők.



A gyermekét elengedni nem tudó rózsadombi anya, a tinderező egyetemista, a depressziós felsővezető, a vidéki pincérlány, a Dubaiban szerencsét próbáló zongoratanárnő vagy épp a kiégett szerkesztő ugyan más-más élethelyzetben van, egyvalami mégis közös bennük: már rég nem szabadok. Az átlátszó nő novelláiban krízis nélkül nincs változás. Ahhoz, hogy újra láthatóvá váljanak, hogy ismét ők legyenek saját életük főszereplői, át kell élniük, ki kell hordaniuk szenvedésüket. A jelentéktelenség érzését hátrahagyva erőt kell gyűjteniük életük új fejezetéhez. Ahogy az egyik novella hőse megfogalmazza: „…mozdulataim szépnek és egészen idegennek tűnnek, mintha hosszú idő után újra látnék egy régi ismerőst”.


Ughy Szabina érzékeny, a lélek rezdüléseit anatómiai pontossággal feltáró írásait a jól adagolt irónia és finom humor oldja.



T. J. Klune: A ​bábuk élete


Az ​erdő mélyén, fákra épített, különös házakban három robot lakik: Giovanni Lawson, a feltaláló android, Ratched nővér, egy szadista hajlamú, szigorú nővérrobot, valamint egy apró porszívó, Rambo, aki szeretetre és figyelemre vágyik. És él ott egy kamaszfiú is, Victor Lawson. Ők így együtt szerető családot alkotnak, a világ elől elrejtőzve, biztonságban élnek.



Egy napon Victor talál egy ismeretlen androidot, aminek a mellkasán a „Hab” felirat díszeleg. Megjavítja a működésképtelen gépezetet, és idővel megtudja, hogy valamikor a múltban Gio és Hab ismerték egymást – abban a távoli múltban, amikor még emberek is éltek a Földön.


A világ jelenlegi urai, a titokzatos Főhatóság által irányított robotok felfedezik az erdő mélyén rejtőző telepet, Giót elfogják, és elhurcolják az Elektronikus Álmok Városába, ahol az androidra a leselejtezés vár, vagy ami még rosszabb, az újraprogramozás. Victor és a többiek útra kelnek, hogy megmentsék társukat…


T. J. Klune ezúttal egy robotokkal benépesített különleges világba kalauzolja az olvasót, hogy újra megmutassa, mit jelent egymás elfogadása és a feltétel nélküli szeretet.



Kondor Vilmos: Az ​első budapesti olimpia


Miután ​Mexikóváros váratlanul visszalép az 1968-as olimpia megrendezésétől, a Második Magyar Köztársaság politikusai és sportdiplomatái elérik, hogy Budapest adhasson helyet az ötkarikás játékoknak. A Margitszigetre olimpiai falu épül, a főváros karneváli hangulatban zsibong, a világ minden tájáról érkeznek a sportolók és a turisták, hogy kedvenceiknek szurkolhassanak. A magyar úszócsapat amerikai származású éremesélyese, Ike „Johnny” Wilkerson a rajtkőről még energikusan ugrik a vízbe, hogy aztán pár másodperccel később holtan süllyedjen a medence aljára. Kinek állhatott érdekében megölni a világklasszis úszót? Politikai gyilkosságot sejtet, hogy egy erdélyi terrorgárda magára vállalja a bűntényt, de a fiú szervezetében talált mérgek más irányba terelik a nyomozókat.



Nemes Albert ezúttal új társat kap Magyar Tivadar személyében, aki nemrég érkezett a fővárosba, és sem darabos modorát, sem a bikacsököt nem hagyta otthon. A segítség el is kél Nemesnek, akit az amerikai diplomácia és egymással marakodó felettesei is folyamatos nyomás alatt tartanak. Érik a nemzetközi botrány, s Nemes hasztalan rója a forró aszfaltot a csepeli Szabadkikötőtől a belvárosi toronyházakig, miközben a rádióban Szécsi Pál búgja az olimpia himnuszát.


Kondor Vilmos új regényében tovább szövi a Nemes Albert nyomozó és a Második Magyar Köztársaság történetét – egy olyan Magyarországét, amely a szövetségesekkel kötött különbéke után a nyugati blokk tagjaként virágzik fel. Helyszínei, figurái egyszerre ismerősek és idegenek – ettől válik a regény minden apró részlete izgalmas csemegévé, bevonva az olvasót egy merész és szórakoztató gondolatkísérletbe.



Colson Whitehead: Alvilági ​becsület


1970-es ​évek, Harlem. Ray Carney, a korábbi orgazda jelenleg köztiszteletben álló bútorbolt-tulajdonos: érthető, hogy igyekszik nem ütni bele az orrát semmibe. Amikor ártatlan szívességet kér régi rendőrségi kontaktjától, Munsontól, az univerzális megoldóembertől, cserében Munson is kér valamit. És ezzel máris újrakezdődnek a stiklik – nincs kiszállás, és ez valakinek az életébe kerülhet.



Miközben az ország a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásának kétszáz éves évfordulójára készül, Harlemben rejtélyes módon egymás után égnek le egész háztömbök. Carney egyik bérlője egy tűzesetben súlyosan megsérül, és Carney megejtően brutális cimboráját, Borsot bízza meg a nyomozással. A két zsivány harcba száll azokkal, akik az omladozó metropoliszt kezükben tartják: a necces, agresszív, velejükig romlott alakokkal.


Az Alvilági becsület egyfelől fekete humorú történet a városról az 1970-es évek régi vágású káoszában, amelyre ma már nosztalgiával tekinthetünk, másfelől lopva elkapott portré arról, mit is jelent a család szó. Szigorú noir, amely ismét bizonyítja, hogy Colson Whitehead úgy ismeri a korszakot és Harlemet, ahogy rajta kívül senki.



Ivana Dobrakovová: Bellevue


Az ​egyetemi évei elején járó Blanka részben kalandvágyból, részben francia nyelvtudása tökéletesítésére nyári diákmunkára jelentkezik a marseille-i Bellevue gondozóotthonba, ahol mozgássérülteket és más fogyatékkal élőket ápolnak. Kezdetben minden vonzóan izgalmasnak tűnik, a forró nyár, a tengerparti kirándulások és a kölcsönös ugratások az új barátokkal, de aztán a kapcsolatok egyre feszültebbé válnak, és az idilli légkör egyre nyomasztóbbá lesz. Bár látszólag könnyedén váltogatja a nyelveket, Blanka mégis kommunikációs nehézségekkel küzd: nem pusztán a külföldön élő ember nyelvi zavarát, hanem egy sokkal alapvetőbb afáziát, a szavak és a jelentés elvesztésének terhét tapasztalja meg.



Örvényszerű utazás veszi kezdetét, amely a lányt a depresszió és a paranoia poklának mélyére sodorja, az olvasó számára pedig egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a normalitás és az egyensúlyhiány közötti határ mennyire könnyedén átjárható – Dobrakovová regénye az összeomlás, a személyiség egyensúlyvesztésének folyamatát már-már patologikus pontossággal és egyúttal mélyreható empátiával ábrázolja.



Babarczy Eszter: Néhány ​szabály a boldogsághoz


„Helló, ​emberek! Üdvözlünk az életetek új fejezetében! Itt vagytok?”


Két nő – két történet


A változás korában – a kötet első novellaciklusában – egy ötvenes éveinek közepén járó nő mindennapi életének epizódjai tárulnak fel: küzdelme a magánnyal, az öregedéssel hol keserűen, hol iróniával vagy éppen tárgyszerű távolságtartással jelenik meg. A múló idő nyomokat hagy, sebeket ejt a testben és a lélekben, és számvetésre készteti az elbeszélések hősét, aki mindeközben könyörtelenül szembesül a társadalom és a szépségipar kínálta divatos és olcsó megoldási stratégiák kudarcaival.



A második, Mi ketten című ciklus egy középkorú nő és egy roma lány összefonódó történetét kettejük egymásnak címzett monológjaiban meséli el. A fővárosi értelmiségi Emma egy vidéki roma családot támogat: éveken át próbálja segíteni a legkisebb lányt, Dalmát a tanulásban, munkában és később a családalapításban is. Végül Emma komolyan vállalt szolidaritása és empátiája sem tudja kiállni a próbát a lassan kontrollálhatatlanná váló eseményekkel szemben. Minden szándék és akarat ellenére képtelen megállítani a zuhanást.



Gary Shteyngart: Világvégi ​barátaink


Régi ​barátok és új ismerősök gyűlnek össze New York állam dombvidékén, hogy távol a nagyvárostól átvészeljék a tomboló világjárványt. A hat hónapnyi bezártság alatt szerelmek és futó viszonyok születnek, bejáratott kapcsolatok kerülnek kátyúba, és felszínre tör egy régi árulás, ami alapjaiban rengeti meg a kipróbált barátságokat. A háttérben pedig ott kavarog a kortárs Amerika megannyi problémája, rasszizmus és rendőri atrocitások, tüntetések és idegengyűlölet, miközben újra és újra felbukkan egy fenyegető fekete pick-up a ház előtt, hogy arctalan tulajdonosa szemmel tartsa ezt a különös kompániát.



Mert igen rendhagyó társaság ez: az üdülőtelep tulajdonosa a Szovjetunióból érkezett emigráns, aki íróként alapozta meg egzisztenciáját új hazájában, pszichiáter felesége szintén orosz bevándorló, és közösen nevelik egy kínai árvaházból adoptált, koraérett gyermeküket, aki egy koreai fiúcsapat elvakult rajongója. A vendégek között találunk egy gyorsétteremben dolgozó indiai adjunktust, egy piperkőc világpolgárt, aki remekül főz, egy igen sikeres koreai appfejlesztőt, akinek találmánya képes megjósolni a szerelmet, egy esszéket író déli tehetséget, a vágy titokzatos tárgyát és a Színészt, akit a fél világ istenít. A Szovjetunióban született amerikai Gary Shteyngart regénye remekül ötvözi a krimik feszültségét a humorral és mélységes empátiával: megtudjuk belőle, milyen a mai bevándorlók élete Amerika sokszínű tégelyében, ahol nem mindig boldogságból fonják a kerítést.



R. F. Kuang: Bábel, ​avagy az erőszak szükségszerűsége


Traduttore, ​traditore: A fordítás mindig egyben árulás is.


1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.



Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell…


Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?



Gárdos Péter: Szemérmetlen ​történetek


A hatvanas évek legelején egy budapesti iskolában kitör a botrány. A skandalum néhány gyerek életét alapjaiban változtatja meg. Ráadásul mindez összefüggeni látszik a távoli múlt bizonyos történéseivel.



Évekkel korábban egy idős asszonyt egy kazah kisváros elmegyógyintézetébe hurcoltak. Lidérces titkokkal teli vallomása még messzebbre kalauzol a vérfagyasztó múltban. A harmincas évek Párizsában egy családapa nem tud ellenállni a kísértésnek. A magyar férfi groteszk elcsábulása újabb darabja a kirakósnak.


Az egymásba fonódó események eredője talán a század kezdetén, a cári Moszkvában található. Vagy kicsit később, Berlinben? A gyötrelmes 20. századot idézi meg Gárdos Péter ellenállhatatlan, varázslatos meséje.



Javier Zamora: Solito


Ebben a megindító és lebilincselő memoárban, melyet Sandra Cisneros „korunk mitikus utazásaként” méltatott, egy ifjú poéta regéli el megdöbbentő és jellemformáló vándorútjának feledhetetlen történetét, amit kilencévesen tett Salvadorból az Egyesült Államokba.



Javier Zamora „kalandja” végül egy csaknem ötezer kilométeres utazásnak bizonyult salvadori szülővároskájából Guatemalán és Mexikón keresztül az Egyesült Államokba – illegális bevándorlóként. A kisfiú hátrahagyja szeretett nénikéjét és nagyszüleit, hogy rátaláljon az előre utazott édesanyjára, akit négy éve látott utoljára, és apjára, akire már alig emlékszik. Amikor nekivág az útnak néhány idegen és egy embercsempész (kojot) társaságában – akit azért béreltek fel, hogy elvezesse őket a biztonságba –, Javier arra számít, hogy az utazás mindössze két röpke hétig tart majd. A kilencéves kisfiú fejében csakis az jár, hogy veti majd magát szülei karjaiba, és milyen lesz ismét egy fedél alatt élni velük. A veszedelmes csónakutakat, a gyilkos sivatagi meneteléseket, a rászegezett fegyvereket, letartóztatásokat és fondorlatokat, melyek várnak rá, elképzelni sem tudja; és azt sem láthatja előre, hogy az a tizennégy nap két teljes sorsfordító hónappá nyúlik a vándortársak mellett, akik egy váratlanul fellelt családként nyújtanak támaszt neki.


A Solito megindító és sodró lendületű történet, mely testközelből a hely és a körülmények hangulatát egyedülállóan megidézve számol be a bizonytalan kimenetelű, képtelenséggel határos utazásról, s egyben arról a csodálatra méltó jóságról és szeretetről is, amit a szükséget szenvedő a legváratlanabb pillanatokban kaphat embertársaitól. Az emlékirat hőse természetesen maga Javier Zamora, a szerző, de éppúgy azok a csendes milliók is, akiknek nincs más választásuk, mint elhagyni az otthonukat. Valóban egy modern hős utazása ez, egy lebilincselő történet, amelyben az olvasó utazótársául szegődhet a kis Javiernek.



Yomi Adegoke: A ​Lista


Celie: ​7:01 AM ?????? Ryan: 7:12 AM Igaz ez, bakker?? Ismeretlen felhasználó781: 7:35 AM OMG LÁTTÁTOK A LISTÁT?



Ola élete fenekestől felfordul, amikor a vőlegénye neve felbukkan egy nem akármilyen listán a Twitteren. Ola Olajide, egy női magazin fiatal, szép és sikeres újságírója egy hónap múlva hozzámegy élete szerelméhez, Michaelhez. A közösségi térben „álompárként” emlegetik őket, ám egy reggel Ola és Michael ugyanarra az üzenetre ébred: „OMG LÁTTÁTOK A LISTÁT?” Egy ilyen kezdeményezést, mint a Listát, a Twitter híres-hírhedt névsorát, amely zaklatók nevét hozza nyilvánosságra, Ola normál esetben támogatná, retweetelné, követelné a felsorolt férfiak kirúgását, és ontaná a cikkeket a témáról. De mi van, ha a vőlegénye is rajta van egy ilyen listán?…


Yomi Adegoke, elismert újságíró és nemzetközi bestsellerszerző aprólékosan kidolgozott, merész és korszerű látleletet ad az online világ valóságos életünkre gyakorolt hatásáról, és megdöbbentő éleslátással ír titkokról, hazugságokról és a közösségi média visszásságairól.



John Scalzi: Állati ​gonosz


Mi történik akkor, ha egy titkos szupergonosz elhalálozik, és szeretett, ám tudatlan unokaöccsére hagy mindent? Mi lehet sokkolóbb az örökös számára? Szembesülni a ténnyel, hogy az eredetileg parkolómágnásnak hitt nagybácsi valójában a világ egyik leghírhedtebb gonosztevője volt – az az igazi, régi vágású fajta, akit a Bond-filmekben látni, vulkánba vájt főhadiszállással meg mindennel –, vagy, hogy titkos birodalmát értelmes, emberi nyelvet és számítógépet használó macskák irányítják?



És képes-e megbirkózni a hirtelen minden irányból rá leselkedő veszéllyel? Elvégre a végtelen mennyiségű pénz mellé az egész biznisz is jár, amire nem egy üzleti partnernek fáj a foga.


John Scalzi legújabb regénye állati képtelenség, ami humorában sokszor Christopher Moore-t idézi, közben viszont meglehetősen józanul foglalkozik korunk világának legégetőbb problémáival.



Okszana Vaszjakina: Seb


Egy fiatal orosz leszbikus nő lírai és mélyen megrázó története.


Miután anyja meghalt emlőrákban, Okszana, a költőnő úgy dönt, elviszi hamvait szibériai szülővárosába. Nagy utazás ez, melynek során nemcsak gyermekkorának helyszíneit látogatja újra, hanem az anyjához fűződő nyers, addig feldolgozatlan érzésekkel is számot kell vetnie: a harag és a szeretet olyan csomójával, amelyet ki kell bogoznia ahhoz, hogy önmagával tisztába jöjjön.



Tudja: együtt kell élnie a sebbel, melyet az anya elvesztése okozott; de közben a gyermeki sértettségen és dühön keresztül el kell találnia ahhoz a szeretethez, amely nélkül nem folytathatja az életét. Hiszen érzi és tudja, hogy az anyja őbenne él tovább.



Jón Kalman Stefánsson: Gondolatok ​a mamutfenyőkről és az időről


Hosszú nyári vakáció vár a tízéves fiúra, aki élete első kalandjára készül: Norvégiába repül a nagyszüleihez – abban az időben, a hetvenes években, amikor „Izlandról legfeljebb stewardessek és politikusok utaztak külföldre”.



A „forró” délen, ahol – az Izlandon megszokottól eltérően – magas fák és rövidnadrágos férfiak élnek, csupa új élmény és tapasztalat várja, és egyúttal a gyerekkor végének és mulandóságának a megsejtése. A belátást, hogy nem maradhatunk örökké gyerekek, és képzeletbeli indián barátaink sem maradnak mindig velünk, Beatles-számok festik alá, a már szinte felnőtt életet élő kamasz mostohanővérrel elmélyülő viszonya és a szünidő alatt a szigorú nagymamával szemben a fiú szövetségesévé vált nagypapa halála pedig tapasztalattá mélyíti. A „felnőttek halott gyerekek”, állapítja meg Jón Kalman Stefánsson 2001-es regényének főhőse, mi olvasók pedig vele együtt eredhetünk az idő mulandóságát firtató, a fájdalmat melegszívű humorral oldó kérdések nyomába.



Anthony Marra: A ​Mercury Pictures bemutatja


A ​Mercury Pictures bemutatja hőse, Maria Lagana különleges, okos nő, aki Mussolini Olaszországából menekült Los Angelesbe, és a negyvenes évek Hollywoodjában próbál nemcsak érvényesülni, de boldogulni is. Egy időtlen történet szerelemről, hazugságról és önfeláldozásról.



1940-et írunk, Maria huszonnyolc éves, és a csőd szélén álló, a hollywoodi óriások árnyékában éppen csak vegetáló Mercury Pictures filmstúdió második embere. Tizenöt évvel korábban érkezett Amerikába az édesanyjával. Azért kellett elhagyniuk Olaszországot, mert az apját, aki Mussolini előtt jól menő ügyvéd volt Rómában, rendszerellenes tevékenység miatt Calabriába száműzte a fasiszta hatalom. Amerika belép a háborúba, Hollywoodot, a filmstúdiókat elárasztják az európai menekültek. Azért elég furcsa világ ez: modernista költők próbálnak B filmekhez forgatókönyvet írni, egykor ünnepelt építészek díszletmakettekkel bíbelődnek, a menekült színészek pedig épp azokat a gonoszokat keltik életre, akik miatt el kellett hagyniuk a hazájukat. Maria ebben az őrületben él, dolgozik, szeret, és mégis egy darabka épített Rómában, egy díszlet piazzán érzi magát a legotthonosabban a stúdióban és egész Amerikában… Azután véget ér a háború… Talán helyre kerülnek a dolgok. Maria talán megbékül magával, az anyjával és talán az apja hiányával is… Az élet megy, zakatol tovább. Talán új dolgok kezdődnek. Talán…


A szerző számtalan, egymásnak gyakran ellentmondó, szélsőséges hangulat, érzés, indulat között jár-kel otthonos könnyedséggel, az olvasó pedig önfeledt örömmel követi, mert úgy érzi, hogy egy szívet-lelket gyönyörködtető, színes szélesvásznú kaland részese lehet.



Jeneva Rose: Egyikünk ​meg fog halni


Ismerd meg Buckhead – a drága autók, hatalmas házak és álságos barátságok városának – hölgyeit: Shannon egykor Buckhead királynője volt, ám politikus férje, Bryce minden előjel nélkül faképnél hagyta őt. Amikor Shannon megtudja, hogy valójában egy sokkal fiatalabb nőre lett lecserélve, bosszút esküszik…



Crystal foglalta el Shannon helyét. Az üde, ártatlan texasi lánynak pedig fogalma sincs, hogy mi vár rá…


Olivia hosszú éveket várt arra, hogy átvehesse Shannon koronáját Buckhead nem hivatalos királynőjeként. És most végre elérkezett az ő ideje. Ám ahhoz, hogy elfoglalja az őt megillető helyet, minden köpönyegforgató, manipulatív, alattomos trükköt be kell vetnie…


Jenny a város legexkluzívabb szépségszalonjának, a Glow-nak a tulajdonosa. Ismeri a vendégei összes titkát és legsötétebb vágyait. De vajon megtartja ezeket magának?


Ki lesz elég okos ezek közül a nők közül ahhoz, hogy túlélje Buckheadet – és ki végzi holtan?



Frans de Waal: Mások


Ki hitte volna, hogy a hím bonobók ugyanolyan gyengéden gondoskodnak egy csecsemőről, mint a nőstények – de csak akkor, ha egyetlen nőstény sincs jelen? És azt, hogy az emberszabásúak hím és nőstény kölykei más-más játékokat választanak, csakúgy, mint a kisfiúk és a kislányok? És mit tanulhatunk abból a megfigyelésből, hogy a bonobók szexualitását nem az utódnemzés, hanem az örömszerzés és az intimitáskeresés motiválja? Ráadásul nem kizárólag heteroszexuális viszonyokban. Vajon mit jelent mindez ránk, emberekre nézve?



Frans de Waal világhírű főemlőskutató évtizedek óta tanulmányozza a bonobók és a csimpánzok, az emberhez genetikailag legközelebb álló két faj viselkedését. Nemekkel kapcsolatos megfigyelései nyomán arra a következtetésre jutott, hogy bár a biológiai nem és a gender között van kapcsolat a főemlősök és az emberek esetében is, a biológia egyáltalán nem indokolja férfiak és nők társadalmi egyenlőtlenségét.


De Waal az emberszabásúak társadalmainak bemutatásán keresztül megkérdőjelezi a férfiasságról és a nőiességről szóló hiedelmeket – mindazt, amit általában a tekintélyről, a vezetőkről, a versengésről és az együttműködésről gondolunk. Test és elme, biológia és kultúra egyaránt meghatároz bennünket. Férfiak és nők mások, azonban „az embereknek nem kell egyformának lenniük ahhoz, hogy egyenlőek legyenek”.



Emma Törzs: Vér, ​tinta, nővér, írnok


Varázslatos ​regény hűségről, árulásról és a mágia feletti hatalom megszerzéséről.


A Kalotay család generációk óta őrzi könyvritkaságokból álló gyűjteményét. Olyan köteteket, amelyek képessé teszik az embert arra, hogy falakon hatoljon át, tükrökön keresztül üzenjen, vagy virágba borítsa a szobát – varázskönyveket, amelyeket a két nővér, Joanna és Esther gyerekkorától fogva csodálattal tisztel, és amelyeknek a megvédésére a családi hagyomány kötelezi őket.



Egyesek ugyanis szemet vetettek a különleges régiségekre, és semmitől sem riadnak vissza, hogy megszerezzék őket. Így aztán Esthernek tizennyolc éves korában el kell hagynia a családját, és minden évben más országba kell költöznie. Csak így kerülheti el azt a végzetet, ami az anyjának jutott, akit vérfagyasztó kegyetlenséggel meggyilkoltak. Joanna pedig bezárkózik a szülői házba, ahol a mágikus könyvek tanulmányozásának szenteli életét. Amikor azonban az apjuk egy varázskönyv lapozgatása közben hirtelen meghal, Joanna rájön, hogy össze kell fognia évek óta nem látott nővérével, hogy megmentsék a családi örökséget – és az életüket. Azt azonban nem sejtik, hogy a könyvtár mélyén halálos titok várja őket…



➯ Még több könyves tartalmat találsz INSTAGRAMon!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése