Emberi sorsok sötét útvesztője ✦ Dennis Lehane -Titokzatos folyó

A Titokzatos folyó is azon könyvek közé tartozik, amelyek esetében a borító tökéletesen eltalálja azt a hangulatot, ami a történet hangulatát jellemzi. Sötét, komor, nehéz, de mégis különleges, beszippantja az embert, szinte dagonyázunk a történetben, ami egyszerűen nem akar elengedni – de nem is igazán szeretnénk, hogy elengedjen.

Úgy gondolom, hogy pont emiatt a pozitív értelemben nyomasztó atmoszférája miatt kiemelkedően fontos, hogy megtaláljuk azt a hangulatunkat, amikor igazán be tudjuk fogadni a könyvet. Ez minden könyvnél így van, de a Titokzatos folyó esetében fokozottan igaz. Ha viszont ráérzünk a megfelelő időzítésre, akkor valami igazán maradandó élményt ad a regény, amelyet nagyon fogunk élvezni a maga „sötétségével” együtt. Ennek eldöntésében pedig tényleg nagy segítséget jelent a borító, mint kiindulási alap.

A történet középpontjában három férfi áll, akik gyerekkoruk óta ismerik egymást – ám mára a barátságuk megkopott. A könyv elején bepillantást nyerünk a gyerekkorukba, ami remekül megmutatja, hogy végül mi alapozta meg a jelenlegi életüket, és sok kérdésre választ kapunk a viselkedésükkel kapcsolatban. A történet túlnyomó részét azonban a jelen eseményei jelentik, ami legalább annyira kegyetlen, mint a múltba való visszanézés. Egyiküknek sincs könnyű élete, mindannyian küzdenek a maguk démonjaival, amelyek bár nagyon eltérőnek tűnnek, ha alaposabban megvizsgáljuk, végül rájövünk, hogy mégis összekapcsolódnak egy ponton. És rájövünk, hogy minden nyomot hagy az ember(b)en, ami a múltban történik, a kérdés csak az, hogy mit kezdünk mindezzel, hogyan dolgozzuk (vagy épp nem dolgozzuk) fel, tovább tudunk-e menni, vagy újra és újra visszaesünk? 

Fontos morális kérdések vannak elrejtve tehát a végig feszültségtől terhes cselekmény szálai közé, mi pedig szinte észre sem vesszük, hogy nem csupán a sztorira figyelünk, hanem talán valahol tudat alatt elkezdünk hasonló kérdéseken is agyalni. A cselekmény középpontja azonban egy kegyetlen gyilkossági ügy, amelyet igyekszünk megoldani, erre vannak felfűzve a különböző emberi sorsok, amelyek vezetik a történet szálát.

A regény alapján készült egyébként film is, érdemes megnézni a trailert, mert számomra elég jól visszaadja a könyv hangulatát. ↓

Összességében tehát egy remek olvasmány volt a Titokzatos folyó, abszolút nem a könnyed kategóriából, mégis élvezetesen megvalósítva, elgondolkoztató kérdésekkel a háttérben. Kissé nehézkesen indul, de érdemes csakazértis továbbmenni, mert ez a nehézkessége feloldódik és egészen gördülékennyé válik – a súlyos téma ellenére.

Néha elém kerül egy-egy olyan olvasmány, amelynél szinte felkiáltok, hogy na igen, ez aztán tökéletesen bemutatja azt, hogy az olvasás valóban képes fejleszteni az empátiát. Na kérem, ez pont ilyen volt számomra.

„Az ember a lelkében érzi ezt, de ott ám. Ott érzi az igazságot is néha - bármennyire nem racionális -, és általában jól tippel, ha úgy sejti, hogy ez az a fajta igazság, amellyel nem szívesen néz szembe, mert nem hiszi, hogy kibírja. Hát igyekszik rá se hederíteni, ezért jár pszichiáterhez, ücsörög estéken át bárokban vagy sorvasztja az agyát a tévé előtt – hogy elrejtőzzön a kemény, ocsmány igazságok elől, amelyeket a lelke jóval előbb felfog, mint az agya.”

4.5/5