2017/03/19

Mert a történelem ismétli önmagát - és megérdemeljük, ha hagyjuk | George Orwell - Állatfarm

George Orwell – Állatfarm
[Animal Farm: A Fairy Story]

Szégyen és gyalázat! Hogy ezt a könyvet még csak most olvastam először. Na de jobb később, mint soha, ugyebár.
Mi mással is kezdhetném, mint, hogy leszögezzem: ez a könyv kétségtelenül zseniális. Orwell maga is egy zseni, ezt eddig is tudtam, de időnként nem árt azért az emlékeztető.

Valójában nem tudom, mennyire van értelme, hogy erről a könyvről írjak, mert feltételezem, hogy nagyjából mindenki ismeri, de talán egy újabb vélemény nem fog megártani. Esetleg egy figyelemfelhívás azok számára, akik már tervezték az elolvasását, csak aztán feledésbe merült a dolog.
A könyv voltaképp egyfajta tündérmese, ahogy Orwell maga is definiálja, de nem éppen a megszokott értelemben. Mert hát mi más is lehetne beszélő állatokkal a középpontjában? Mégis, itt sokkal-sokkal többről van szó.

Az Állatfarm röviden és velősen bemutatja egy diktatúra kialakulásának fázisait, működését, és hatásait. Ennyi, és nem több. Ezt viszont baromi ütősen, remek érzékkel, és éppen ezért ijesztő pontossággal teszi. Hogy mitől is ráz ki a hideg az olvasása során? Attól, hogy bár a könyv 1945-ben íródott, mégis elképesztően aktuális. 

A történetben egy gazdaság, a Major életét ismerjük meg, amelyet Mr. Jones irányít, a könyörtelen gazda. Az állatok békésen, ám nem különösebben boldogan tengetik itt életüket, amikor egy nap a nagy tekintélyű disznó, Őrnagy összecsődíti az állatseregletet, és megosztja velük ideológiáját, mely szerint az ember csak minden rossznak a forrása, kihasználja és elnyomja az állatokat, és egyszer eljön a Forradalom, amikor végre megszabadulnak az állatok az emberek elnyomásától, és végre szabadon, saját köreikben, saját szabályaik szerint élhetnek. Gondolatait éljenzés követi, és megszületik az Állatizmus eszméje. Az ötletgazda hamarosan meghal, és helyét elsősorban két másik disznó, Hógolyó és Napóleon foglalja el.

A Forradalom kitörése, és Mr. Jones elűzése után eleinte minden nagyon szépen alakul, az állatok élvezik önállóságukat, és megalkotják saját Hétparancsolatukat, amely kezdetben így szól:
1. Aki két lábon jár, az ellenség. 
2. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát. 
3. Állat nem visel ruhát. 
4. Állat nem alszik ágyban. 
5. Állat nem iszik alkoholt. 
6. Állat nem öl meg más állatot. 
7. Minden állat egyenlő.
Idővel azonban érdekesen módosulnak az egyes parancsolatok, ám a bölcs disznók vezetősége mindig ügyesen kimagyarázza a dolgot, az állatok pedig elhiszik, hogy valójában ők emlékeztek rosszul. A két vezető disznó, Hógolyó és Napóleon között annyira elmélyülnek az ellentétek, hogy egy nap Napóleon a betanított kutyái segítségével egyszerűen elűzi Hógolyót, és kizárólagos vezetőnek nevezi ki magát. Innentől kezdve egyre inkább belesüppedünk a diktatúrák jellegzetességeibe, lépésről lépésre. A fejadagok csökkennek, a munkaidő és a fegyelem növekszik, de hála a disznóknak, az állatok elhiszik, hogy bizony-bizony, tényleg jobban élnek. (Na, most komolyan, ugye mennyire ismerős helyzet?)


És hogy mi lesz mindennek a vége? Elképesztő pontossággal vázolja fel nekünk Orwell, ijesztő kilátásokat bemutatva.

Ha hinnék a kötelező olvasmányok intézményében, ezt azonnal ráraknám a listára. De mivel nem hiszek, így csak annyit mondok: igen erősen ajánlós könyv. Rövidke, ám annál tartalmasabb. Ijesztő. Felkavaró. Szomorú. De igaz.

„MINDEN ÁLLAT EGYENLŐ, DE EGYES ÁLLATOK EGYENLŐBBEK A TÖBBINÉL

5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése