Hamar elillan, mégis határozott nyomot hagy ✦ Mucha Dorka: Puncs

Akkora őrület övezi a Puncsot, amelyet már rég tapasztaltam kortárs, magyar író könyve kapcsán – főleg, ha éppenséggel a szerző debütáló regényéről van szó. Az pedig, hogy Mucha Dorka regényét olyanok ajánlják, mint Grecsó Krisztián, Péterfy Gergely, vagy épp Totth Benedek, csak hab a tortán.  Szóval meg kellett tudnom, hogy mégis mit is tudhat Dorka és a Puncs.

Az első megállapításom az, hogy Mucha Dorka kétségtelenül tud írni, van egy jellegzetes stílusa, amely akár erőltetett is lehetne, de valahogy mégsem az, ellenben nagyjából másfél sor után beszippantja a gyanútlan olvasót.

Budapesti huszonévesként én rendkívül átérzem és értékelem Dorka sorait. Az egész valahogy olyan érzést kelt bennem, mintha leültünk volna egy sör mellett dumálni, miközben valahogy átcsúszunk az éjszakába, és az elfogyasztott alkoholmennyiséggel arányosan egyre mélyebbre ereszkedünk a sztoriban is, egyre keményebb dolgok derülnek ki, egyre fesztelenebb a beszélgetés hangulata, és egyre kevésbé érdekel bárkit is, hogy ki mit gondol valójában. Szóval számomra valahogy ilyen érzés volt olvasni a könyvet.

Maga a sztori egyébként nem kifejezetten újszerű, mind ismerjük az egyetemista diáklány és a jóval idősebb oktató viszonyának történetét, számtalan feldolgozása született már a témának. Ami miatt viszont a Puncs más, az maga a stílusa és a hozzáállása a témához. 

MUCHA DORKA FOGOTT EGY ISMERŐS TÉMÁT ÉS EGÉSZEN ÚJ PERSPEKTÍVÁBA HELYEZTE, MAJD EZT A LÁTÓSZÖGET EGÉSZEN MÁS FORMÁBAN JELENÍTETTE MEG. NEM AKAR HATÁSVADÁSZ LENNI, NEM KAPUNK RÉSZLETES LEÍRÁSOKAT MAGÁRÓL A VISZONYRÓL, INKÁBB A VISZONY MÖGÉ NÉZÜNK, HANGULATOKAT, LELKIÁLLAPOTOKAT VIZSGÁLGATUNK. AZ EGÉSZ INKÁBB EGYFAJTA LENYOMAT.

A történet már csak azért is húsbavágó, mert érezzük, hogy bár ez a sztori lehet ugyan fikció, de azért egy létező dologról van szó, nagyon könnyen tudunk behelyettesíteni valós személyeket a regénybeli karakterek helyére. Nem a konkrét szereplők a lényegesek, hanem az, amit és akit megtestesítenek. 

Különösen tetszik, hogy maga a könyv külalakja is illeszkedik a témához. Rövidke, aprócska, hamar elillan, de mégis határozott nyomot hagy - akár egy viszony. 

Kétségtelenül van itt potenciál. Más kérdés azonban, hogy számomra olyan húdenagyot azért nem ütött a könyv, viszont nagyon élveztem az eredeti írói stílust, és rendkívül felkeltette az érdeklődésemet – úgyhogy várom a következőt.

„Amíg a gyerek elalszik, ledől egy kicsit a kanapéra. Talán elalszik. Vagy nem. Ki tudja, mit csinál egy boldogtalan nő hajnali háromkor.”

4/5

➯ Még több könyves tartalomért kövess INSTAGRAMon és FACEBOOKon is! 😊