A női beavatási szertartások kegyetlen világa ✦ Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Majdnem pontosan egy éve olvastam a Bíborszínt (leánykori nevén Kedves Jóisten), amelyre azt mondtam, hogy ha csak egyetlen könyvet olvastok el az ősszel, a Bíborszín legyen az. Ma is tartom magam ahhoz, hogy az egyik legfontosabb könyvről beszélünk, nők számára különösen. Így tehát azonnal felkaptam a fejem a hírre, hogy az Európa Könyvkiadó kiadja a Bíborszín egyfajta „folytatását” – ez Az öröm titkának őrzői -, és hatalmas elvárásokkal vetettem bele magam. A téma nem kevésbé durva: a női beavatási szertartások (azaz csonkítások) világába kalauzolja el az olvasót.

Elsőként is szögezzük le: Az öröm titkának őrzői nem hagyományos értelemben vett „folytatás”, valójában a Bíborszínben felmerülő egyik szálat bontja ki alaposabban, de egészen más megközelítésben és egészen más stílusban. Tulajdonképpen azon is elgondolkozom, hogy mi is valójában: regény, interjúkötet, vagy valami egészen más? Nehéz is lenne besorolni.

A Bíborszínben már megismerhettük a bennszülött olinka lányt, Tashit, de elég keveset tudunk meg róla, Alice Walker azonban bevallotta, hogy nem hagyta nyugodni a lány története, ezért egy újabb könyvet szentelt csak neki. Tashi ugyanis a bennszülöttek többségéhez hasonlóan ugyancsak nőinemiszerv-csonkításon esett át, amely gyökeresen változtatta meg egész életét, és nyomorította meg nem csak testét, lelkét is.

A „NŐI KÖRÜLMETÉLÉS” TÉMÁJÁT PEDIG HATALMAS TABU ÖVEZI AFRIKÁBAN, RAGASZKODNAK AHHOZ, HOGY A HAGYOMÁNYOK MEGKÍVÁNJÁK, MI PEDIG ELFORDÍTJUK A FEJÜNKET, MONDVÁN, AZ Ő DOLGUK. NA PONTOSAN EZ ELLEN EMELI FEL A HANGJÁT ALICE WALKER, PONTOSAN EZÉRT ÍRTA MEG AZ ÖRÖM TITKÁNAK ŐRZŐIT. AZÉRT, MERT VALAMI RÉGÓTA „SZOKÁS”, MÉG NEM FELTÉTLENÜL LESZ KÖVETENDŐ HAGYOMÁNY. LEGALÁBBIS NEM SZABADNA ANNAK LENNIE.

 

Az "előzmény": a sokat emlegetett Bíborszín. Ennek értékelése >>itt<< olvasható.

A kötet bár regényes formát kapott, valójában nem egy mindennapi regény. Tashi, és hozzá köthető személyek szólalnak meg, és mesélnek, miközben azért némi cselekménye is van. Mindenképp érdekes, szokatlan – de másképp, mint a Bíborszín.

A könyvet önmagában nem feltétlenül ajánlanám, bár minden értelemben nagyon laza szálon kötődik a Bíborszínhez, ezzel együtt én úgy gondolom, mindenképp azzal érdemes kezdeni. És tényleg érdemes elkezdeni, fontos könyvek ezek.

„Nem akarják hallani, milyen kínszenvedésen mennek keresztül a gyerekeik. A kínszenvedésről beszélni tabu. Mint a menstruáció látható jelei. Mint egy nő lelkierejének jelei. Mint a férfiak gyengeségének és bizonytalanságának jelei. Amikor kimondják a „tabu” szót, szeretném elkapni a pillantásukat. Vajon azt értik alatta, hogy „szent”, és azért nem szabad nyilvánosan megvitatni, nehogy eloszlassuk a rejtélyt; vagy azt, hogy istentelen, és azért nem szabad felfedni, nehogy megrontsa a fiatalságot? Vagy egészen egyszerűen arról van szó, hogy nem tudják, de nem is akarják meghallani, mi hangzik el egy bevett szokásukkal kapcsolatban, amiben nekik is szerepük van, és ami az életük része, mióta az eszüket tudják?”

4/5

➯ Még több könyves tartalomért kövess INSTAGRAMon és FACEBOOKon is! 😊