Hol leszel, amikor eltűnik a víz? ✦ Maja Lunde: Kékség

Apokaliptikus disztópia, természeti katasztrófa, klímamigráció, elsivatagosodás. Nyersen, tömören, közérthetően. Valahogy így jellemezném Maja Lunde norvég író klímakvartettjének második darabját, amely önálló kötetként is abszolút megállja a helyét. Gondolatébresztésből (és nyomasztásból) csillagos ötös.

Szubjektív ajánló Maja Lunde irodalmi köntösbe csomagolt végső figyelmeztetésnek is felfogható regényéről.

Traumák és zaklatások könyve ✦ Steinbach Annamária: 3 nővér és 1 fiú / Piros

Mikor Steinbach Annamária megkeresett a regénye kapcsán, még a Margó-díj jelöltjei között szerepelt a könyve, így már előzetesen komoly elvárásokkal vetettem bele magam az olvasásba. (A díjat azóta kiosztották, Fehér Boldizsár: Vak majom c. regénye nyerte.) Annamária könyvének elolvasása után egy szó jutott eszembe, amivel leginkább le tudnám írni az olvasmányélményt: szokatlan.

Irodalmi szenzáció, avagy egy véletlenül előkerült kézirat története ✦ Szabó Magda - Csigaház

Irodalmi szenzáció! Irodalomtörténeti mérföldkő!

Nem, ezek nem egy rossz pletykalap szalagcímei, hanem a legfrissebb Szabó Magda kötet beharangozója során elhangzott megállapítások: ugyanis az van, hogy derült égből villámcsapásként, teljesen véletlenül előkerült az írónő hagyatékából egy kézirat, amelyről kiderült, hogy valójában ez Szabó Magda legelső – 1944-ben, 27 éves korában írt – regénye!

Intrikák és cselszövések Rákóczi udvarában ✦ Szőcs Henriette - A brigadéros szeretője

Elsősorban a történelem és némileg a török kultúra kedvelői számára lehet érdekes Szőcs Henriette október közepén megjelent új regénye, amely Rákóczi fejedelem udvarába, cselszövésekbe, és a kuruc-labanc csatározásokba is nyújt bepillantást, miközben egy fiatal férfi fizikai és mentális útkeresését követhetjük figyelemmel.

Anti-önfejlesztő terápia ✦ Michael I. Bennett & Sarah Benett - Fr@ncba az érzelmekkel! (+ BELEOLVASÓ!)

Vannak olyan önfejlesztő könyvek, amelyek nagyjából bárkinek szólnak – és van a Fr@ncba az érzelmekkel!, amelyről nagyon nehezen tudom eldönteni, hogy kinek is ajánlanám úgy igazán. Ha úgy érzed, hogy rendben van az életed, akkor ez még véletlenül sem a Te könyved. Ebben az esetben igazából ne is olvass tovább. Ha azonban van az életednek olyan területe, amelyben úgy érzed, káosz uralkodik, és fogalmad sincs, milyen irányba indulj a megoldás felé, akkor már feltétlenül érdemes egy pillantást vetni a könyvre.

Koffeines meditáció skandináv módra ✦ Lynda Balslev - A Fika kicsiny könyve (+ BELEOLVASÓ!)

Ne kerülgessük a forró kását kávét, beszéljünk a címről: igen, ennek a könyvnek tényleg az a címe, hogy A Fika kicsiny könyve. És igen, én ezt tényleg viccesnek találom. (Mondjátok, hogy nem vagyok egyedül vele.) A szó egyébként a svéd kávészertartást (!) jelöli, és ígérem, megpróbálok elvonatkoztatni a magyar jelentésétől az értékelés további részében.

Őrült mentális hajsza - young adult köntösben ✦ Barry Lyga - Gyilkosokra vadászom

Olvastatok már young adult krimit? Én még tudtommal nem, úgyhogy Barry Lyga új könyvsorozatának első kötete természetesen azonnal felkeltette a figyelmemet, már csak azért is, mert Goodreadsen az egész sorozat rendkívül jó kritikákat kapott. Úgyhogy az előzetes elvárásaim igen komolyak voltak. És vajon sikerült-e teljesítenie a könyvnek?

Nos, részben...

Klasszikus népmesék újragondolva ✦ Világvége alsó

Nagyon ritkán olvasok amolyan tipikus mesekönyvet – és igazából a Világvége alsó sem nevezhető tipikusnak -, így kissé bajban is vagyok az értékeléssel. A könyv koncepciója (népmesék újragondolva) egyébként szerintem zseniális, a könyv is igényesen van kivitelezve, néhány szuper illusztrációval gazdagítva, a mesék színvonala ugyanakkor eltérő.

Levél egy soha viszont nem látott apához ✦ Marceline Loridan-Ivens - És te nem jöttél vissza

Nem túl sok Holokauszthoz kapcsolódó könyvet olvastam eddigi életem során, illetve alapvetően a szívfacsaró történeteket is igyekszem kerülni - na ehhez képest az És te nem jöttél vissza nagyjából pont így írható le. Nekem pedig komoly dilemmát jelent, hogy eldöntsem, hogy is viszonyultam a könyvhöz.

Egy kisvárosi eltűnés története ✦ Megan Miranda - A tökéletes idegen

Megan Miranda első könyve, a Minden eltűnt lány után most is valami rém csavaros, többszörösen összetett sztorira számítottam, és emiatt kissé tartottam is tőle, mert ott bizony koncentrálni kellett rendesen, hogy követni tudjuk a szálakat – tehát fáradtan nem volt érdemes belekezdeni. Ehhez képest A tökéletes idegen számomra sokkal követhetőbb volt, a szerkezeti felépítettsége sem nehezíti meg az olvasó dolgát, tehát elviekben akár tökéletes is lehetett volna – de nem lett.

Három nő, egyetlen sors ✦ Michael Cunningham - Az órák

Michael Cunningham – Az órák

[The Hours]

Íme a könyv, aminek kicsit sem élveztem az olvasását, de mégis megérte elolvasnom.

Ez így paradoxonnak hangozhat, de tényleg erről van szó. Cunningham díjnyertes regénye egyáltalán nem hosszú, egyáltalán nem bonyolult nyelvezetű vagy összetett cselekményű, mégis mondhatni szenvedtem vele, ééés ezek után mégis úgy csuktam be a könyvet, hogy azt éreztem: ez a könyv hozzám tett valamit. Örülök, hogy legyűrtem. De még egyszer nem fogom elolvasni.

Ha létezik olyan, hogy művészfilm, akkor miért ne létezne olyan is, hogy „művészkönyv”? Nos, számomra Az órák az volt. Nyomasztó és kissé elvont. De nagyon érdekes. És persze elgondolkoztató.

Egy csepp nyár az őszben | Elizabeth Adler - Halál a tóparton

Elizabeth Adler – Halál a tóparton

[Last to Know]

Mindig nehezebb olyan könyvet értékelni, aminél azt érzem, hogy abszolút nem én voltam a célcsoport, mert sokkal tudatosabban szét kell választani az objektív és szubjektív meglátásokat.  Valami ilyesmi történt velem Elizabeth Adler új könyve esetében is, ahol azt gondoltam, hogy ez egy tökre nekem való valami lesz, de időközben kiderült, hogy mégsem tudom annyira átérezni ezt a könyvet.

Hogy miért lehet ez így, és akkor kiknek ajánlanám a regényt? Ezt igyekszem hamarosan részletesen kifejteni.

Ami azonban garantált a Halál a tóparton esetén, az az érzékletes tájleírás (legszívesebben én is a festői szépségű Evening Lake-ben olvastam volna a könyvet), a sármos, de kicsit különc nyomozó, és akkor már természetesen az elmaradhatatlan bűneset - na meg persze némi románc sem hiányozhat.

Spirituális utazás az elmében | Anand Dilvar - Rab

Anand Dilvar – Rab

[The Slave]

Az elején leszögezem, hogy Anand Dilvar könyvét akkor tudjuk igazán értékelni, ha nem úgy olvassuk, mint egy klasszikus értelemben vett regényt – mert, hogy nem is az.

A Rab ugyanis egy egészen érdekes egyvelege a tipikus önsegítő/önfejlesztő könyveknek, a motivációs beszédeknek, és a hagyományos regényeknek, amely elsősorban nem a minimális cselekményével köti le az embert, hanem inkább egy-egy gondolata fogja meg az olvasót, és késztet(het)i arra, hogy egy picit megálljon, és átgondolja az olvasottakat.

A könyv egy kómában fekvő férfi gondolataiba enged bepillantást, aki teljes mértékben tisztában van azzal, hogy mi folyik a környezetében, de ezt jelezni a külvilág felé, kommunikálni képtelen.

Bizarr és furcsa, de működik | April G. Tucholke - Wink Poppy Midnight

April Genevieve Tucholke – Wink Poppy Midnight

Az biztos, hogy a Wink Poppy Midnight eddig az év legfurcsább olvasmánya.

Hihetetlenül megosztó a könyv: egyszer imádtam, máskor utáltam, de az kétségtelen, hogy magába szippantott azzal a roppantul egyedi, picit nyomasztó, picit álomszerű, és nagyon misztikus hangulatával. Annak a tipikus esete, amikor az ember nem csupán látja maga előtt a történetet, hanem érzi az illatokat, az ízeket, a textúrákat - miközben mintha fátyolos köd borulna mindenre, mintha folyamatosan álom és ébrenlét határán lebegnénk.

A könyvre nincs jobb szó, mint az, hogy különleges - a szó mindenféle értelmében. Olyan az egész mint valami kissé morbid álomszerűség mesékkel, titkokkal, érzésekkel, és rengeteg furcsasággal.

Belső vívódások, családi drámák | Megan Abbott - Majd megismersz

Megan Abbott – Majd megismersz

[You Will Know Me]

Kissé gondban vagyok ennek a könyvnek az értékelésével, mert nehezen tudom elhelyezni. Úgy vágtam bele, hogy egy vérbeli thrillert vártam, de egyáltalán nem azt kaptam. A könyv sokkal inkább egyfajta krimi jellegű elemekkel tűzdelt, meglehetősen elvont, lélektani családi dráma, ha valahova be kellene sorolnom. Mellette szóljon, hogy ez így egészen egyedi, kicsit kiragadott az „átlag” thrillerek világából.

Mostanában egyébként egész sok olyan thrillert olvasok, ami nem csupán thriller, hanem egy sok-sok stílus keveredéséből létrejött thrillerszerű egyveleg, na ez is inkább ilyesmi. 

Jelen esetben a történet egy tizenöt éves tornász lány, Devon körül forog. És minél inkább haladunk előre a történetben, annál inkább azt érezzük, hogy úgy amúgy az egész világ Devon körül forog...

Kisvárosi gyilkosságok és kisállat nyomozók (!) | Rita Mae Brown & Sneaky Pie Brown - Bárcsak itt lennél

Rita Mae Brown & Sneaky Pie Brown – Bárcsak itt lennél

[Wish You Were Here]

Könnyed kisvárosi történet, gyilkosságok, napsütés, krimiíró háziállatok (hogy mi?!). Azt gondoltam, hogy na, ennél tökéletesebb „limonádé-könyv” nem létezik számomra.

Hát… de.

A könyv tényleg roppant könnyed és egyszerű, jók az alapok, jó a kiindulás, és ha valamikor érdemes olvasni, hát azt mondanám akkor, amikor valami nagyon felszínes, agysejteket meg nem erőltető szórakozásra (és beszélgető háziállatokra!) vágyunk.

A sztori alapvetően semmi újat nem mutat, nagyjából az ötezredik kisvárosi, jópofa krimi, ami azonban értékelendő számomra, az az, hogy az írónő próbált hozzáadni valamit: ezt a valamit pedig - nagy örömömre - néhány háziállat testesíti meg, akik szerves részeit képezik a történetnek.

Family Guy-humor vs. vadnyugat | Seth MacFarlane - Hogyan rohanj a vesztedbe

Seth MacFarlane – Hogyan rohanj a vesztedbe

[A Million Ways to Die in the West]

Viszonylag ritkán csinálok olyat, hogy először nézem meg a filmet, majd csak utána olvasom el a könyvet, de jelen esetben ez történt. Hogy miért, arról lehetne elmélkedni, de voltaképp roppant egyszerű a válasz: mert a regény teljes mértékben a film forgatókönyvére épült. És ez abszolút érződik is, amit aztán mindenki eldönthet, hogy jó-e vagy rossz.

Számomra picit túl sok volt. (A film is, de most a könyvről van szó.) Túl forgatókönyves. És bár a filmet már régebben láttam, és a regény elolvasása előtt viszonylag kevés részletet tudtam belőle felidézni, mégis ahogy elkezdtem olvasni, egy az egyben visszajött a film. A filmbeli karaktereket láttam, az ő hangjukat hallottam, a film atmoszférájában éreztem magam.

Románc, szenvedés, halfarkak | Anna Banks - Poszeidón

Anna Banks – Poszeidón

[Of Poseidon]

Huhú, íme egy újabb könyv, amelynek az értékelésénél problémába ütközöm. Hogy miért? Mert alapvetően nem gondolom azt, hogy egy rossz könyv lenne, sőt, a maga kategóriájában egészen korrekt, bár azért így is vannak vele kisebb gondok. A hangsúly azonban azon van, hogy a maga kategóriájában, amiről pedig kiderült, hogy nem kifejezetten passzol ahhoz, amit én a magam kategóriájának neveznék. De azért igyekszem amennyire csak tudom objektíven értékelni.

Tehát. Ha valaki tényleg nem akar gondolkodni, nem akar olyan történettel szembesülni, amely esetlegesen gondolatokat ébreszt benne, ellenben nincsenek ellenére a különböző fajokon átívelő szerelmi történetek, akkor annak feltétlenül ajánlom a Poszeidónt. Aki azonban úgy érzi, hogy ez nem elég – ahogyan én is éreztem -, az ne várjon csodát a könyvtől.

Köszönjük, ilyet inkább ne | Danielle Paige - A Gonosz ébredése

Danielle Paige – A Gonosz ébredése

[The Wicked Will Rise]

Danielle Paige „újrahasznosított”, feje tetejére állított Óz-sztorijának első kötetétét, a Dorothynak meg kell halniát (halniát?) imádtam. De tényleg. Szóval iszonyatosan izgatott voltam, amikor végre megérkezett a második rész.

És iszonyatosan csalódott, amikor végül az utolsó lap elolvasása után becsuktam a könyvet.

Mert mégis mi a franc volt ez? Mindaz, ami az első rész zsenialitását, esszenciáját adta hiányzott ebből a könyvből. És nem pótolta semmi mással, pusztán ürességet hagyott maga után. Valahogy annyira vérszegényre sikeredett, hogy egyszerűen nem találom a szavakat.

Könyvértékelő: Edgar Wallace - A különös grófnő

Edgar Wallace – A különös grófnő

[The Strange Countess]

Nem áltatok senkit, A különös grófnő pont az, aminek tűnik: egy klasszikus, régimódi, habkönnyű „női” (ez így vajon szexista?) krimi. Egy bájos és egyszerű - már-már az együgyűség határát súroló - regény. Ha erre vágyunk, akkor nem fog csalódást okozni. Az agysejteket túlzottan nem kell megtornáztatni, ellenben jól kikapcsol.

Wallace is rögvest belecsap a közepébe, így én is ezt teszem: adott ez a kissé ellentmondásos, bár összességében mégis szimpatikus karakter, Lois Riddle, aki egy ügyvédi iroda fiatal titkárnője. Na de álljunk meg egy szóra: miért is mondom, hogy ellentmondásos? Ahogy a történetben haladunk előre, egyre inkább kiütközik, hogy alapvetően értelmesnek, intelligensnek tűnik, mégis ahogy bizonyos helyzetekben reagál, ahogy megéli azokat, az néhol egészen botrányos. Annyira buta és teszetosza tud lenni, hogy engem ez sokszor kifejezetten irritált. Alapvetően a karakterek többségéről elmondható, hogy nem az eszükért szeretjük őket, és nem különösebben jól kitalált és felépített szereplők, inkább csak jópofák, bár kissé sablonosak – viszont mondjuk, hogy szerethetőek. Némelyek. Néha.