Őrült mentális hajsza - young adult köntösben ✦ Barry Lyga - Gyilkosokra vadászom

Olvastatok már young adult krimit? Én még tudtommal nem, úgyhogy Barry Lyga új könyvsorozatának első kötete természetesen azonnal felkeltette a figyelmemet, már csak azért is, mert Goodreadsen az egész sorozat rendkívül jó kritikákat kapott. Úgyhogy az előzetes elvárásaim igen komolyak voltak. És vajon sikerült-e teljesítenie a könyvnek?

Nos, részben...

A regény tényleg nagyon ígéretesen indul egyébként, a koncepció mindenképp ötcsillagos: az évszázad legkegyetlenebb sorozatgyilkosának - aki már rács mögött van - tinédzser fiát ismerhetjük meg, miközben újabb és újabb gyilkosságok rázzák meg az amerikai kisvárost, Lobo’s Nod-ot. Jazz – hála elmebeteg apjának - úgy nőtt fel, hogy számára az élet természetes rendjéhez tartozik az állandó, lehetőleg minél kegyetlenebb öldöklés. Mióta apját lecsukták, életének újabb - bár továbbra sem éppen hétköznapi - fejezete vette kezdetét, folyamatosan azon viaskodik saját magával, hogy bebizonyítsa (magának épp annyira, mint a városka lakóinak): ő nem olyan, mint az apja. Benne nincs „gyilkos vér”. De vajon tényleg nincs? Erre a kérdésre még Jazz sem tudja a választ...

Szerencsére a fiú mellett van esetlen barátja, Howie, és karakán barátnője, Connie is, akik igyekeznek kihúzni őt a gödörből, amikor Jazz maga alá kerül – ez pedig nem ritka. Különösen akkor nem, amikor újabb kegyetlen gyilkosságokra kerül sor, és minden jel arra utal, hogy ez bizony nem lehet más, mint Jazz műve. Az apja börtönben ül, hát akkor ugyan ki más...?

Innentől kezdve őrült mentális hajsza veszi kezdetét, a fiú ugyanis elhatározza, hogy csak úgy mentheti meg magát (és másokat) saját magától, ha a végére jár a dolgoknak. Ez pedig nem lesz egyszerű: rengeteg vér, könny, és kegyetlenkedés kíséri útját, mely során igyekszik szembenézni a múlt homályos részleteivel, közben pedig komoly mentális harcot vív...

...hogy aztán kapjunk egy közepesen függővéget. Ezek után nagyon bízom benne, hogy a kiadó megjelenteti a sorozat következő részeit is, mert hibák ide vagy oda, tudnom kell, hogy alakul Jazz sorsa.

Apropó, milyen hibák? A könyvnek számomra két alapvető hibája/hiányossága volt, amelyek miatt nem adok öt csillagot. A kisebbik probléma az, hogy bizony előfordulnak elütési és fordítási hibák is. Az egyik fordítási hiba ráadásul a regény egy központi elemével kapcsolatos, így akinek nem ugrik be itt, hogy vajon a szerző eredetileg hogyan is fogalmazott, annak, ha el nem is veszik a mondanivaló, de elég furcsán hangozhat a magyar fordítás. Ami azonban jobban zavart, az a könyv vége. Ahogy ez általában lenni szokott a krimik, thrillerek esetében, az utolsó oldalakon nagyon beindulnak az események, hirtelen egy csomó minden történik, csak úgy kapkodjuk a fejünket, nem győzünk odafigyelni, amikor a „nagy leleplezésekre” sor kerül, amikor helyére kerül a korábbi sok-sok oldalon keresztül olvasott homályos részlet és utalás. Ez teljesen rendben van, csak itt kettő dolog vitte kissé félre a lezárást: egyrészről számomra kisebb pszichológiai/logikai bukfencek voltak benne, a „megoldás” sem okozott meglepetést, másrészről összecsapottnak éreztem. Közben persze itt van nekünk a függővég, ami arra enged következtetni, hogy a következő kötetben sok mindenre választ kapunk,  és talán nem is minden úgy történt, ahogy ezen a ponton gondoljuk, de ezzel együtt is maradt némi hiányérzetem.

Egyébiránt viszont baromira élveztem a könyv olvasását, bőszen cipeltem is magammal mindenhová, még kirándulni is. Jó kis karaktereket kapunk, akár szimpatikusak, akár nem, és még némi humor is belefért. Vannak azok a könyvek, amelyeket a lezárás, a végső „megoldás” miatt érdemes elolvasni, amely kárpótol az esetleges vontatottságáért is, továbbá vannak olyanok, amelyeket végig imádunk olvasni, de a lezárás mégsem üt akkorát. És vannak azok, amelyeket az első oldaltól az utolsóig imádunk – nyilván ez utóbbi a legideálisabb. Nos, a Gyilkosokra vadászom számomra a nagyon élvezem, de a vége sajnos nem üt akkorát kategóriába tartozik. Ezzel együtt tökéletesen elérte, hogy izgatottan várjam a következő részét.

„Az igaz barát pedig onnan ismerszik meg, hogy veled tart, amikor be kell surrannod egy halottasházba.”

3.5/5