Szívbajosok, sértődősök ne is olvassanak tovább, ugyanis extra szubjektív poszt következik arról, hogy én személy szerint mi mindent tartok a legidegesítőbb/leggázabb dolgoknak, avagy legnagyobb mellényúlásoknak, ha valaki könyves bloggerkedésre adja a fejét. Ugyanakkor - hogy hasznos és építő jellegű is legyen eme poszt - igyekeztem összeszedni azokat a módszereket is, amelyek segíthetnek, hogy ezeket elkerüljük, és előnyt kovácsoljunk a helyzetből.
Természetesen tuti recept nem létezik, és sajnos nincs nálam a bölcsek köve sem, ezzel együtt merészelem megosztani szerény meglátásaimat.
Természetesen tuti recept nem létezik, és sajnos nincs nálam a bölcsek köve sem, ezzel együtt merészelem megosztani szerény meglátásaimat.
Illetőleg azt is leszögezem - hogy némi önkritikát is gyakoroljak -, hogy ezen hibák közül én magam is elkövettem már többet is (gondolok itt főként a 2-3-4. pontokra), nem gondolom azt, hogy bármi jogom lenne megmondóembereskedni, viszont ez egy jó alap lehet, hogy megosszam a tapasztaltaimat, gondolataimat a témában.
1. KÖVETŐK VÁSÁRLÁSA
Azért elárul valamit a mai világról, hogy már az is egy létező dolog, hogy emberek fiktív követőket vásárolnak... Ami, ha engem kérdeztek, nem csupán rettentően kínos, de még totál pénzkidobás is. Na ez számomra az abszolút elfogadhatatlan kategória, ami már könyves blogger körökben is felütötte a fejét sajnos. Egyáltalán nem éri meg, mert pillanatok alatt ki lehet deríteni, hogy autentikus követőid vannak-e (azaz valódi emberek, releváns célközönség), vagy vásároltad őket (azaz csak a követő és lájkszám növekszik, de valójában egyáltalán nem ér el több emberhez a posztod). Ma már számtalan program van ennek kiderítésére, de elég, ha csak belepörgetünk a tartalomhoz képest gyanúsan sok követővel rendelkező profilok követő listájába és hamar kiderül, hogy nem valódi személyekről van szó. Nálam ez a jelenség az, amivel abszolút hiteltelenné válik valaki. Itt is igaz a nagy bölcsesség, mely szerint a minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség. Arról nem is beszélve, hogy ezzel nem csak a valódi követőidet degradálod le, hanem az esetleges együttműködő partnereket (kiadókat, szerzőket stb.) próbálod hülyének nézni, ami senkinek nem lesz szimpatikus, és valójában csak magadat csapod be. Megéri?
😊 Mit érdemes csinálni helyette?
Röviden: türelem rózsát (és olvasókat, követőket) terem, ha jól csinálod. Trükközni nem érdemes, az erre szánt energiákat hasznosabb inkább arra fordítani, hogy olyat alkoss, amelynek következtében idővel egyre szélesebb közönséghez tudsz elérni.
 |
| íme egy példa a hitelességet ellenőrző programokra: saját magamat ellenőriztem az influencermarketinghub.com egyik eszközével (%-os arányban) |
2. ALULÉRTÉKELNI MAGADAT/A MUNKÁDAT
Rettentően fontos, hogy az ember tisztában legyen a saját maga, illetőleg a munkája értékével. Az a jó ebben, hogy voltaképp te magad határozod meg a saját értékedet (nyilván nem célszerű a realitások talajától túlzottan elrugaszkodni, mert visszaüthet a dolog), amelyhez remek kapaszkodót nyújt, ha átgondolod, hogy:
→ mennyi időt szánsz arra, hogy a bloggal és a kapcsolódó dolgokkal (előkészületek, fotózás, utómunka, social media platformok kezelése, kapcsolattartás, posta stb.) foglalkozol,
→ mennyire tartod igényesnek az előállított tartalmaidat (szöveg, képek, dizájn) - érdemes önkritikát gyakorolni, mert mindig van hova fejlődni,
→ mekkora a valós és releváns követőbázisod,
→ milyen visszajelzéseket kapsz (mind olvasói, mind szakmai oldalról),
→ milyen értékeket fektettél le, amelyek mentén haladsz, mennyire vagy hű ezekhez, egyáltalán vannak-e alapértékeid (legyenek!),
→ mennyire nyújtasz egyedi tartalmakat, amelyekkel megkülönbözteted magad másoktól.
És miért rossz, ha alulértékeled önmagad? Mert egyáltalán nem, vagy sokkal nehezebb fogod elérni a kitűzött céljaidat, ÉS ha „lenyomod az árakat” (akár képletesen, akár szó szerint), azzal azok munkáját is megnehezíted, akik tisztában vannak a saját értékükkel. Mert te leszel az, aki elvállal minden szart - már elnézést. (Egyébiránt ez szerintem a való életben is igaz, nem csupán könyves bloggerségre vonatkoztatva.)
😊 Mit érdemes csinálni helyette?
A fenti pontok segítségével állapítsd meg az értékedet, fektess le alapelveket, és ragaszkodj hozzájuk. Nem kell mindenre rábólintani.
3. SZELEKTÁLÁS FIGYELMEN KÍVÜL HAGYÁSA
Értem ezalatt azt, hogy van, aki válogatás nélkül lecsap minden könyvre, amit meg tud szerezni egy-egy kiadótól vagy szerzőtől, tekintet nélkül arra, hogy milyen maga a könyv, vagy hogy valaha fog-e róla posztolni. Tipikusan kezdők hibája, hogy még nem ismered fel a saját kapacitásod határait, ez általában jó szándékból fakad, és szerintem nagyon sokan elkövetjük eme hibát (én is), probléma akkor lesz belőle, ha már kitapasztaltad a saját határaidat, mégis ezt figyelmen kívül hagyva rendszeresen kizárólag a birtokolt mennyiségre mész könyvek terén.
😊 Mit érdemes csinálni helyette?
Gondold át, hogy mely könyvek illenek a profilodba, és tudatos(abb)an válassz. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne tágítsd a komfortzónádat, az egy tök jó dolog, de ezt sem érdemes ész nélkül csinálni. A recenziós könyvekről pedig ne felejts el posztolni valamilyen platformodon (blog, Insta, Facebook, vagy az összes, attól függ, ezt neked kell eldönteni).
4. MENNYISÉG > MINŐSÉG
Szerencsére nagyon különbözőek vagyunk, van, akinek az a kényelmes, ha mindennap elolvas egy komplett könyvet, másoknak meg a havi egy az ideális. Utóbbi ugyanúgy lehet könyves blogger, senkit ne tántorítson el, a minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség (ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a mennyiség kizárja a minőséget, a lényeg, hogy ne menjen a mennyiség a minőség rovására). Maradjunk a saját tempónknál, és ne csak azért daráljuk le a könyveket, hogy elmondhassuk, hogy x darabot olvastunk el az évben, vagy, hogy mindennap legyen miről posztolni.
😊 Mit érdemes csinálni helyette?
Ismerd fel a saját korlátaidat, ne másoknak akarj megfelelni, és ne másokkal akarj versenyezni. Nem leszel értéktelenebb attól, ha havonta egy könyvet olvasol el, mint ahogy értékesebb sem attól, ha hetente 10 könyvet lenyomsz. Lépj ki a számok bűvöletéből, csak saját magadnak akarj megfelelni, és nyugodtan állítsd fel a saját elvárásaidat, DE fogadd el, hogy ezt sem sikerülhet mindig teljesíteni. Bármikor bárkinél beüthet olvasási válság, ez teljesen normális.
5. MÁS STÍLUSÁNAK MÁSOLÁSA
Az egy dolog, hogy az ember keresi a saját stílusát, próbálgatja a szárnyait, inspirálódik és variál, hogy hogy tetszik jobban az írói stílus, képek jellege, színvilága, hangulata, de más kérdés, ha valakit - csak azért, mert tetszik a munkássága vagy azt látja, hogy sikeres - pofátlan módon lemásol.
😊 Mit érdemes csinálni helyette?
Kísérletezgetni, inspirálódni, tudatosan átgondolni. Gondold át, hogy milyen vagy te: mi jellemzi a személyiséged, mi vonz az életben. A sötétebb színeket kedveled és inkább visszafogott vagy? Esetleg harsány a személyiséged és azt vallod, hogy valami minél színesebb, annál jobb? Használd a személyiséged kiindulási pontként, amikor igyekszel rátalálni a könyves blogger stílusodra, és használd ezeket a jegyeket az írásaidban és a fotóidon.
6. MÁS HÁTÁN FELKAPASZKODÁS
Kapcsolódik az előző ponthoz, de valójában a stílus másolása nélkül is elkövethető, hogy valaki más sikerét kihasználva igyekszik minél több olvasóra szert tenni. Ide tartoznak többek között az olyan módszerek, mint például, amikor valaki egy az egyben beköveti pontosan ugyanazokat az embereket, cégeket, akiket az az illető, akinek a hátán igyekszik felkapaszkodni is követ, illetőleg egyedi módszerek/rovattípusok/egyebek pontos lemásolása. Nyilván véletlenek és általánosságok vannak (!) - de van az a pont, amikor már lehet érezni, hogy ez bizony nem saját kútfőből való.
😊 Mit érdemes csinálni helyette?
Saját erőfeszítéseket tenni, nem egy az egyben lemásolni, csak inspirálódni, adott esetben pedig (inspirációs) forrást feltüntetni.
7. INDOKOLATLANUL EGEKIG MAGASZTALNI RECENZIÓS PÉLDÁNYOKAT
Szimpla recenziókért nem szoktak a kiadók fizetni, csupán könyvekkel (- az egyéb együttműködések, projektek, kampányok már más tészta), ez számomra egészen addig a pontig rendben is van, amíg nincsenek arra vonatkozó elvárásaik, hogy mikor és hogyan posztoljak az adott könyvről. És ezt ennek megfelelően is kell kezelni: ha nem tetszik egy recenziós könyv, akkor nem kell az egekig (vagy bármeddig) magasztalni, csak azért, mert nem a boltban vetted. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy mindig építő jellegű és alátámasztott kritikát fogalmazzunk meg - ha nem tudjuk, miért nem tetszett az adott könyv, akkor azt is meg lehet írni. Nem az én világom, van ez így.
😊 Mit érdemes csinálni helyette?
Őszinte véleményt írni, korrekt módon, megalapozottan, alátámasztva. Ha abszolút nem tetszik egy recenziós könyv, akkor több lehetőséged van: megírhatod az értékelést, kitérve arra, hogy miért nem tetszett, vagy nem posztolsz róla. Ez egyéni döntés kérdése, és minden esetben egyéni elbírálást igényel a saját magad részéről. A lényeg, hogy mindig legyél korrekt.
8. HELYESÍRÁSI HIBÁK, IGÉNYTELEN/JELLEGTELEN SZÖVEG
Félregépelések, kisebb helyesírási hibák a legjobbakkal is előfordulhatnak, akár többszöri átolvasás után is, de azért van az szint, ami már kiveri a biztosítékot.
😊 Mit érdemes csinálni helyette?
Ez sem a világvége, de ha rendszeresen előfordul, akkor esetleg érdemes lehet megkérni valakit, hogy nézze már át az írásainkat. A jellegtelen/unalmas írásmód keményebb dió, már csak azért is, mert nehezebb felismerni. Na de, jó pap is holtig tanul (csak, hogy a napi közhely adag is meglegyen), manapság pedig már számtalan írástechnikai kurzus közül is válogathatunk, ami segíthet fejleszteni az írói stílusunkat.
9. FÜLSZÖVEGRE ÉPÍTETT KÖNYVÉRTÉKELÉS
Persze, a fülszöveg tök jó kapaszkodót nyújt egy-egy értékelés során, és nekem azzal sincs problémám, ha valaki ezt is bemásolja a bejegyzésbe, de az nem lesz könyvkritika, ha a poszt legnagyobb részét a fülszöveg teszi ki, majd a végére három sorban odabiggyeszted a véleményed. Én egyébként abszolút nyitott vagyok könyvértékelők terén, nincsenek különösebb elvárásaim, szerintem nem attól lesz jó, mert beleírom, hogy kiknek ajánlom, vagy mi a műfaja, esetleg néhány infót az íróról. Engem, mint olvasó embert (és nem mint „bloggert”) ezek többnyire hidegen hagynak, és úgy gondolom, szabadon lehet játszani azzal, hogy melyik értékelést hogyan építjük fel, mit írunk bele, mit hagyunk ki, egyetlen igazán lényeges eleme van: igyekezzünk átadni a könyv hangulatát, jellegét, egy szeletkét abból, hogy mit várhat az olvasó, ha kézbe veszi az adott könyvet.
😊 Mit érdemes csinálni helyette?
Kevesebb fülszöveg, több saját tartalom. Szerencsére az ember minél többet ír, annál inkább ráérez a saját stílusára: arra, hogy mi az ami neki működik, ahogy szívesen ír. Felejtsük el mások elvárásait, a megkötéseket. Én speciel szeretem pontozni az olvasmányaimat, de ez egyáltalán nem kötelező, sőt. Válogassuk ki, hogy milyen elemeket szeretnénk mindig alkalmazni, mi az, ami elhagyható, és mi az, ami abszolút nem fér bele a stílusunkba.
10. KIADÓK „BOMBÁZÁSA”
Egy külön posztot szánok arra, hogy bemutassam, hogyan is működnek a kiadói együttműködések általában - illetve, hogy csinálom én őket, erről majd részletesebben itt fogok írni, de lényeg a lényeg: az első lépés sosem az, hogy egy teljesen kezdő bloggal elkezded bombázni a kiadókat recenziós példányok végett (meg amúgy átgondolatlanul bombázni később se kezdd el).
😊 Mit érdemes csinálni helyette?
Első a befektetés (elsősorban időre gondolok), ha pedig mindenképp szeretnél kiadókat megkeresni, akkor ezek után célszerű ezt megtenni. De nem ész nélkül! Ne írogass minden kiadónak recik végett a nagy számok törvénye alapján - nem illik, átgondolatlan, és további hibákhoz vezet (lásd pl. 3-4. pontok). Már korábban is írtam, hogy ezt átgondoltan érdemes csinálni, nem csak úgy bele a vakvilágba.
11. FORRÁS NEM (MEGFELELŐ) FELTÜNTETÉSE
Mivel az ember alapesetben nem tud minden egyes nap elolvasni egy könyvet és rögtön posztolni is róla (tisztelet a kivételnek), így vannak egyfajta üres járatok, amelyeket sokan azzal próbálnak kitölteni, hogy mindenféle random - vicces vagy csak simán szép - könyves képeket posztolnak a közösségi média felületekre, amelyeket a neten találtak/egyéb Insta fiókon bukkantak rá. Ez teljesen rendben is van - egészen odáig, amíg fel van tüntetve a kép forrása, ha nem te vagy a szellemi szerzője. Így máris korrekt mindenkivel szemben, azonban, ha ezt elmulasztod, könnyen szerzői jogokat sérthetsz (ide tartozik az az eset is, amikor Google-ről mentesz le képeket!), amely szélsőséges esetben még akár jogi procedúrát is vonhat maga után. Ide sorolnám azt a helyzetet is, amikor olyan képet/rovatot/bármi egyebet csinálsz, amit egyértelműen másnál láttál, ilyenkor ugyancsak illik megemlíteni az inspirációs forrást.
→ Negatív példa: >>ez<< a cikk (amire az imént véletlenül bukkantam) például nem igazán korrekt, mert egyáltalán nem használ saját forrást, az öt könyvből háromhoz pedig az én képeimet használták fel, anélkül, hogy erre engedélyt kértek volna, illetve a forrás sincs mindenhol (és főleg nem megfelelően) feltüntetve. Ilyet nem csak nem illik csinálni, de még jogilag is aggályos.
😊 Mit érdemes csinálni helyette?
Ha nem saját tartalmat használsz, az azt jelenti, hogy más szellemi termékét használod fel (legyen szó képről, videóról, szövegről stb.), ilyenkor mindig jelöld meg a forrást (adott esetben érdemes engedélyt is kérni a használatára). Igaz ez akkor is, ha csupán erőteljesen inspirálódtál belőle. Google képekkel óvatosan, ezeket többnyire szerzői jog védi, de ez majdnem mindenre igaz, ami nem stock fotó - ezért is érdemes leginkább saját anyagot használni.
... és ami nem állt szándékomban az írásommal:
→ magas lóról beszélni (egy csomó hibát vétettem/vétek a mai napig magam is),
→ magas lóról beszélni (egy csomó hibát vétettem/vétek a mai napig magam is),
→ megbántani bárkit is,
→ elbizonytalanítani bárkit is attól, hogy blogolni kezdjen
... és ami szándékomban állt:
→ remélhetőleg hasznos tanácsokat adni
Ha bárki magára ismerne, az pedig csakis a véletlen műve (vagy nem:)).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése