Átlagosnak tűnik, de nagyot üt ✦ Cara Hunter - Egy közeli ismerős

Muszáj azzal kezdenem, hogy igen, ha logikusan végiggondolom, ez bizony nem egy hibátlan regény, megvannak a maga gyenge láncszemei - én azonban ezzel együtt annyira imádtam, hogy képtelen vagyok nem ötcsillagosra értékelni. A könyv ugyanis pontosan azt nyújtotta, amire vágytam: egy baromi ütős, fordulatos, valóban letehetetlen krimit.

Pedig manapság krimiből, thrillerből annyi van, mint égen a csillag, de mégis – tán épp ezért – ritkán bukkanok egy-egy valódi gyöngyszemre, ami kérdés nélkül kiérdemli az öt kis csillagocskát. Cara Hunter könyve igazán alattomos, a szó legjobb értelmében: olyan kis átlagosnak tűnik, a gyanútlan olvasó nem is gondolja, hogy micsoda izgalmak várnak rá, aztán bumm, akkorát robban, hogy beleremeg a ház. Na jó, lehet, hogy egy picit túlzok, nálam mindenesetre nagyjából minden benne volt, amit egy igazán ütős krimitől elvárok. Na meg persze egy fontos tényező: olyan pillanatban olvastam, amikor pont egy ilyenre volt szükségem.

Oxford egyik ál-viktoriánus negyedében járunk, ahova Adam Fawley felügyelőt – aki egyébként hozza a szokásos lelkisérült nyomozó karakterét – riasztják egy kertipartiról eltűnt kislány ügyében. Daisy mindössze 8 éves, szülei pedig megesküdnek rá, hogy a partin még látták őt. Aztán persze oldalról oldalra megkérdőjeleződik mindaz, amit eddig valóságnak gondoltunk, míg végül már az sem biztos, hogy mikor látták utoljára a saját lányukat...

A cselekmény végig pörgős marad, nem igazán vannak üres járatok, egyre jobban beleássuk magunkat ennek az elsőre átlagosnak tűnő, de mégis furcsa, titkokat rejtegető család életébe. És vajon mi van a kisfiukkal? Miért ennyire furcsa? Mit tud?

a könyv az augusztusi Book A Sloth Club doboz része volt

A regény a maga tökéletlenségével együtt tökéletes, érződik rajta, hogy nem akar erőltetett módon innovatív lenni: a maga alaposan kidolgozott egyszerűségével nyújt egy zseniális, fordulatos történetet, amibe nem igen lehet belekötni. Egyszerűen berántja az embert, és pont.

Cara Hunter nevét pedig jegyezzétek meg, mert baromi ígéretes szerző - nem mellesleg pedig nagyon kedves (és ami még fontosabb: vérbeli macskarajongó) is. Én a magam részéről már alig várom a következő kötetét.

az olvasási élmény kimaxolása érdekében a könyv fogyasztását házi csokis muffinnal ajánlom

„A mi munkánkban bármikor előfordulhat, hogy eltűnik valaki, mégsem lehet az ilyesmihez hozzászokni. Ha mégis sikerülne, akkor ideje valami más hivatás után nézni.”

5/5