Vannak olyan önfejlesztő könyvek, amelyek nagyjából bárkinek szólnak – és van a Fr@ncba az
érzelmekkel!, amelyről nagyon nehezen tudom eldönteni, hogy kinek is ajánlanám
úgy igazán. Ha úgy érzed, hogy rendben van az életed, akkor ez még véletlenül
sem a Te könyved. Ebben az esetben igazából ne is olvass tovább. Ha azonban van
az életednek olyan területe, amelyben úgy érzed, káosz uralkodik, és fogalmad
sincs, milyen irányba indulj a megoldás felé, akkor már feltétlenül érdemes egy
pillantást vetni a könyvre.
Az apa-lánya szerzőpáros 10+1 fejezetben tárgyalja az
élet különböző területein megjelenő tipikus problémákat, nehézségeket. Szó van önfejlesztésről,
önbecsülésről, becsületről, segítőkészségről, nyugalomról, szerelemről (erről
egyébként egy külön könyvük is megjelent), kommunikációról, gyereknevelésről,
Seggfejekről, és terápiáról.
Izgatottan vetettem bele magam az olvasásba, és az első
egynéhány fejezet után igen pozitívak voltak a benyomásaim. Aztán ahogy tovább
haladtam, egyre inkább azt éreztem, hogy sok esetben ismétli magát a
mondanivaló – csak amíg az egyik fejezetben önbecsülésről volt szó, a másik
fejezetben kicserélték az önbecsülés szót kommunikációra. Emiatt az a helyzet,
hogy kissé untam a könyvet, és arra a megállapításra jutottam, hogy tényleg
leginkább akkor érdemes olvasni, ha egy konkrét dologra keresünk megoldást. Elég
csak felcsapni a kapcsolódó fejezetet, és máris olyan, mintha egy nagyon
hatékony terápiás ülésen vettünk volna részt. Mindig kapunk példákat is egy-egy élethelyzetre,
illetve gyors diagnózist, és egyfajta
„mantrát” is (ami számomra
érthetetlen módon a házi dolgozat
nevet viseli), amit érdemes lehet tudatosítani magunkban, ha egy adott
problémával küzdünk.
Ilyen formán tehát mintegy „terápiás kézikönyvként”
tudnám javasolni a használatát, amit nem kell egy ültő helyünkben végigolvasni –
esetleg egyszer azért nem árthat, de igazából nem feltétlenül szükséges -, hanem bizonyos élethelyzetekben elég csak előkapni, mintegy gyorssegélyként.
Ami adott esetben tényleg sokat segíthet.
A könyv ugyanis nem a szokásos minden szép, minden jó, minden rendbe jön elvet követi, hanem azt
mondja: igenis vannak az életben olyan dolgok, amiken egész egyszerűen nem tudunk változtatni, ha beledöglünk
se. Úgyhogy ahelyett, hogy annyira erőlködünk, hogy tényleg beledöglünk, inkább tanuljunk meg együtt élni bizonyos
dolgokkal, elfogadni a hibáinkat, és a helyükön kezelni az érzelmeinket. Nagyon
tetszett az a hozzáállás, hogy nem azt mondja, hogy adott esetben teszem azt, magát
a dühöt kell megszüntetni, ha valami felhúz minket, hanem tudatosítani kell
magunkban, hogy igen, most dühösek vagyunk, de próbáljuk meg ezt az érzést a
helyén kezelni, és nem szétverni a falat. Ide bármilyen érzelmet
behelyettesíthetünk, de ez talán egy szemléletes példa.
Érdekes az is, hogy manapság a csapból is az folyik, hogy
mindennek a kulcsa a kommunikáció. Na, ehhez képest a szerzőpáros azt mondja: a
francba a kommunikációval! Állítják, hogy nem lehet mindenkire ráerőltetni, és
ez nem jelenti azt, hogy egy kapcsolat ne működhetne jól adott esetben, csak
azért, mert a szó hagyományos értelmében nem kommunikálnak megfelelően a felek.
Kétségtelenül vannak erős állítások a könyvben - én
speciel nem is értek mindennel egyet -, de tény, hogy Bennették alapvetően elég érthetően
és logikusan levezetik a gondolatmenetüket, amely segít minket abban, hogy
eldöntsük, mi mit gondolunk az adott témáról. A Bennett-páros ugyanis senkire
nem akarja ráerőltetni a saját véleményét, nem állítják, hogy náluk lenne a
Bölcsek Köve, egyszerűen csak egy időnként újfajta nézőpontot kínálnak, és ránk
bízzák, hogy mi hogyan viszonyulunk ehhez.
„Ha hajlandó vagy elfogadni, min nem vagy képes változtatni, rengeteg pozitív ötletünk van arra nézve, hogyan vághatsz jó képet a tányérodra pottyant galambszarhoz. Az első rögtön ez: ne vesztegess több időt azzal, hogy azt ismételgeted, ami eddig sem vált be!”
3.5/5
BELEOLVASÓ ↴
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése