Elképesztően vártam a Dracul megjelenését, ami egyébként
két dolog miatt is vicces: egyrészről még
nem olvastam a Drakulát, másrészről pedig amennyire szeretem a thrillereket, a
horror műfaja legalább annyira távol áll tőlem. Mindezek ellenére tényleg
rettenetesen izgatott voltam miatta – és nem csak azért, mert mennyire zseniálisra
sikeredett már a borító.
De vajon beváltotta-e a könyv a hozzáfűzött reményeimet?
Egyébként egész terjedelmes könyvről van szó, több mint
500, sűrűn teleírt oldalt kapunk, de mégsem unjuk egy percig sem. Sőt. A
szerzőpáros (a Drakula írójának rokona, illetve az a J.D. Barker, akinek a
nevéhez A negyedik majom is fűződik)
érezhetően rengeteget foglalkozott a történettel, nyálasan fogalmazva:
szívük-lelkük benne van, ez a lelkesedés pedig átragad a gyanútlan olvasóra is.
Rendkívül precízen és részletesen kidolgozták a történetet, ennek köszönhetően
egy igazi klasszikus horrort kapunk, aminek alapvetően - és ha szabad
megjegyeznem, szerencsére - nem sok köze van ahhoz, amit ma horrornak hívunk.
A történetben többféle nézőpontból, térben és időben
(abszolút követhetően) ugrálva ismerhetjük meg a Drakula előzményét. Mint már
említettem, én speciel az eredeti történetet még nem is olvastam, de
így is nagyon élveztem a könyvet, ugyanakkor egészen biztos vagyok abban, hogy
annak, aki olvasta, még ennél is többet tud nyújtani a Dracul. Tehát gyorsan
le is vonhatjuk a következtetést: nagyjából mindenkinek tudom ajánlani a
regényt - még annak is, akitől távol áll a horror és/vagy vámpír műfaj (és itt most nem a Twilight féle vámpírosdira gondolok).
Oké, de miért nem mesélek végre a sztoriról?
Főszereplőnk, Bram Stoker nagyon beteges gyerek volt, senki nem gondolta volna,
hogy megéri a felnőttkort. Igen ám, de a népes családnak volt egy különös
dadusa, Ellen, akiről senki nem tudta pontosan, hogy honnan is jött, viszont csak
ő volt képes a kisfiú állapotán javítani, bár mindenki számára rejtély volt, hogyan lehetséges ez. Egyik
alkalommal azonban Bram állapota válságossá vált, és úgy tűnt, a fiú tényleg
nem éli túl a dolgot. De túlélte. Mi történt? És hogy lehet az, hogy az immáron felnőtt férfivá cseperedett Bram azóta a bizonyos eset óta még csak megfázva sem volt, ráadásul extrém gyorsan begyógyulnak a
sérülései is? Egyre több és több gyanús kérdés merül fel, mígnem a testvérek –
Bram, Matilda, és Thornley (akinek a felesége is rendkívül furcsa tüneteket
kezd produkálni) – úgy döntenek, hogy a végére kell járniuk a dolognak. A
legenda felkutatásában segítségükre van egy különös figura, a magyar származású
Vámbéry is, miközben misztikus – és elég ijesztő – kalandokba keverednek. A
kérdés, ki éli túl? Vajon a halhatatlanok meghalhatnak?
A történet meglehetősen lebilincselő, de ami különösen
tetszett, az a könyv végén található magyarázat. Ebben a szerzők elmesélik, hogyan rakták össze a történetet, milyen forrásokban kutakodtak, valamint
néhány ijesztő részletet is megosztanak az eredeti történet keletkezéséről,
ami rettentően érdekessé, és még
misztikusabbá teszi az egész Dracul/Drakula históriát.
„Túlzás nélkül állíthatom: egy rendkívüli történetet osztottak meg velem. Lehetséges, hogy sokan egyetlen szavukat sem hitték volna el, én azonban olyan dolgokat láttam és hallottam eddigi életem során, amelyekből egyértelműen kiderül: kizárólag az a biztos, hogy a tudásunk nagy része bizonytalan.”
4.5/5
BELEOLVASÓ ↴
BELEOLVASÓ ↴
(A teljes képernyős nézethez kattints a jobb szélső ikonra, és máris olvasható lesz!)
Szia! Nemrég találtam rá a blogodra és nagyon tetszik, nagyon igényes. Egy kérdésem lenne. Észrevettem, hogy 5/5-ös értékelést nem adsz (vagy ritkán - nem olvastam el minden régi bejegyzést :)). Pl most is leírtad mennyire tetszett a könyv, nem írtál róla negatívumot sem, mégsem adtál neki max pontot. Megkérdezhetem, hogy ez miért van? :) Ne haragudj ha túl szőrszálhasogató a kérdésem, egyszerűen csak érdekel, és gondoltam megkérdem :) Köszi a választ!
VálaszTörlésSzia!
TörlésKöszönöm a kedves szavakat! :)
Szoktam adni 5 pontos értékelést is, ezek pl. mind ilyenek: https://tizkicsikonyv.blogspot.com/search/label/5%20pont
Tény, hogy nem osztogatom túl gyakran, akkor el is értéktelenedne. 5 pontot akkor adok, ha egy másodpercig nem gondolkozom azon, hogy hogy értékeljem az adott könyvet, miután befejeztem, hanem rögtön érzem, hogy ez számomra hibátlan volt. 4.5 pontot pedig akkor adok, ha nagyon jónak találok egy könyvet, ugyanakkor valami megfoghatatlan apróság mégis bennem van, ami miatt, ha összehasonlítom egy számomra egyértelműen maxpontos könyvvel, akkor azért mégsem ugyanazt az élményt nyújtja.