Kegyetlen, mégis csodaszép ✦ Han Kang - Nemes teremtmények

Ránézel erre a kedves kis könyvre, és megállapítod, hogy milyen csodaszép, légies, szinte törékeny. Kézbe veszed, megcsodálod a különleges borítót: az apró madárkát a kék folttal, az őszi hangulatot árasztó finom kis ginkgo leveleket. Megfordítod, hogy elolvasd a hátulján található rövidke részletet - itt már kezded sejteni, hogy ez a regény talán mégsem annyira kedveske. Talán inkább az emberi kegyetlenkedések könyve, az ellentmondások, a fájdalom, a brutalitás könyve - és mégis annyira szép.

Belelapozol. Nehezen emészted, ugyanakkor csak úgy falod a sorokat, pedig néha szinte a rosszullét környékez a sok fájdalomtól, ami olykor egészen nyersen, máskor elképesztő líraisággal van tálalva. Attól még persze a kegyetlenség kegyetlenség marad, a fájdalom pedig fájdalom. Felfalja a lelked. Majd megsimogatja. Imádod, és közben látni sem bírod.

A Nemes teremtények egészen más jellegű könyv, mint az írónő előző könyve, a Növényevő, de mégis felfedezhetjük a hasonló stílust. Míg a Növényevő egy szoros értelmben vett nagyon aktuális mű, amely alapvetően a mai korra reagál, addig ez a könyv inkább egyfajta mementó, amelynek mondanivalója örökké aktuális, bár egy lassan negyven éve történt eseménynek állít véres emléket.

Han Kang nevéhez immáron hozzátartozik a felkavaró jelző – és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Gondolhatnánk, hogy ezúttal egy tőlünk nagyon távoli dologról ír – minden értelemben -, és így gondoltam én is, de mégis hajtott a kíváncsiság, és mennyire örülök ennek. Mert ez a könyv egy orbitális pofon, hiába a fizikai-időbeli-kulturális távolság.

egyik kedvenc részlet

A szerző könyve az 1980-as években Dél-Koreában kitört diáklázadásnak állít emléket – egy olyan eseménynek, amelyről – holott egyes becslések szerint akár ezer áldozata is lehet - az átlag ember valószínűleg még csak nem is hallott, és amelyről a közvetlen érintettek is majd’ tíz évvel később mertek csak nyíltan beszélni (ez utóbbit a fordító, Kiss Marcell zseniális utószavából tudjuk meg, amelyet egyébként szerintem érdemes az elején elolvasni).

A könyv szerkezete némileg elvont, de mindenképp nagyon érdekes – egyébként ehhez is remek kapaszkodót nyújt a fordító utószava -, ugyanis hét rövidke fejezetet és egyúttal hét különböző nézőpontot kapunk, több mint 30 évet felölelve eme aprócska könyvben. A felépítésének köszönhetően pedig valóban igen pontos kép rajzolódik ki az eseményekről, és annak felfoghatatlan utóhatásairól. A kép lassanként, töredékekből áll össze, és szinte minden aspektusát megismerjük, kezdve azzal, hogy miért alakult ki ez a helyzet, milyen volt átélni (vagy épp belehalni), milyen válogatott kínzásokat kellett elviselniük azoknak, akik börtönben végezték, és – szerintem a legérdekesebb rész – milyen felfoghatatlan következményekkel járt mindez, hogyan tett tönkre életeket.

nem csak a borító, a hátoldal is passzol a könyv hangulatához...

Nem, nem egy könnyed olvasmány, az kétségtelen, ugyanakkor Han Kang remek írói stílusa gondoskodik arról, hogy ne nagyon akarjuk letenni – bármennyire is fájdalmas, amit olvasunk. 

Egészen elképesztő, hogy néhány könyv mit képes kiváltani az emberből. Ez az irodalom igazi csodája.

Han Kang pedig egy zseni. 

...és védőborító nélkül is nagyon igényes, ezt a kutyusom is megerősíti

„Mi történik a lélekkel, mikor a test meghal, gondolkozol el hirtelen. Meddig marad még a test mellett?”

4.5/5