Anand Dilvar – Rab
[The Slave]
Az elején leszögezem, hogy Anand Dilvar könyvét akkor
tudjuk igazán értékelni, ha nem úgy olvassuk, mint egy klasszikus értelemben
vett regényt – mert, hogy nem is az.
A Rab ugyanis egy egészen érdekes egyvelege a tipikus
önsegítő/önfejlesztő könyveknek, a motivációs beszédeknek, és a hagyományos
regényeknek, amely elsősorban nem a minimális cselekményével köti le az embert,
hanem inkább egy-egy gondolata fogja meg az olvasót, és késztet(het)i arra, hogy egy
picit megálljon, és átgondolja az olvasottakat.
A könyv egy kómában fekvő férfi gondolataiba enged
bepillantást, aki teljes mértékben tisztában van azzal, hogy mi folyik a
környezetében, de ezt jelezni a külvilág felé, kommunikálni képtelen.
A férfinak ez a „rabsága” (erre utal a cím is) vezeti őt el egyfajta
spirituális megvilágosodáshoz, mely során meghallja a belső hangját, és
párbeszédet folytat önmagával, hogy újra átpörgesse az életét, és másfajta
megvilágításban lássa a dolgokat, megtanulja elfogadni önmagát és a kétségbeejtő
helyzetét, valamint megbékéljen a környezetével, a fájdalommal, a tehetetlenséggel. A
könyv tehát mondjuk úgy, egy utazást mutat be, tisztán spirituális értelemben.
Nekem mindig az a „bajom” a hasonló jellegű könyvekkel,
hogy valahogy sosem jutnak el azokhoz, akiknek igazán szükségük lenne rá. Mert
akiknek tényleg szüksége lenne egy kis magukba nézésre, egy kis
„önújraértelmezésre” (milyen kár, hogy ilyen szó nem létezik), azok nem
valószínű, hogy kézbe veszik. Akik megveszik ugyanis, azok már eleve elindultak az
úton, nekik a könyv inkább megerősítést ad. Ami persze szintén szuper, de olyan
jó lenne, ha ezek a könyvek megtalálnák tényleg azokat az embereket, akiknek a
legnagyobb szükségük lenne arra, hogy picit belemerüljenek a témába.
Mindenesetre bizakodok, és ha ismertek ilyen embert (mindenki ismer), akkor
ideális ajándékötlet lehet. Már azért is, mert még talán az is elolvassa, aki
nem rajong sem a témáért, sem az olvasásért, ugyanis a könyv igen rövidke.
Egyébként a Rab rendkívül igényesen van kivitelezve, ezért plusz pont jár a kiadónak, valóban öröm kézbe venni, valamint jó ötlet az is, hogy az angol változatot is
tartalmazza. Ez azért is pozitívum, mert nekem speciel voltak kisebb gondjaim a
fordítással, ezért inkább az angol változatot olvastam, de tény és való, hogy
stilisztikai hibák nem csak a magyar, hanem az angol verzióban is
előfordultak. Ezek egyébként nem nagyon
zavaróak, főleg tekintetbe véve azt, hogy ennek a könyvnek nem az a célja, hogy irodalmi értelemben kiemelkedőt nyújtson, sokkal inkább a regény köntöse mögé bújtatott elgondolkoztató meglátásai azok, amelyek elsődlegesen az értékét jelentik.
Bár rövidségéből kifolyólag pikk-pakk el lehet olvasni egy ültő helyünkben, én inkább azt javaslom, hogy mindennap csak 2-3
fejezetet olvassunk, és igyekezzünk befogadni az olvasottakat, elgondolkodni,
és valamiféle következtetést levonni. Persze kinek a pap, kinek a papné, de
nekem speciel ez vált be, és így éreztem leginkább azt, hogy valóban
„feldolgozom” a könyvet.
„I’d tell them mind is the forerunner of all things and that what matters isn’t what happens to you but, rather, how you react to what happens.”
3.5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése