Manipuláció felsőfokon | Michelle Frances - A barátnő

Michelle Frances – A barátnő

[The Girlfriend]

Húúha, Michelle Frances bemutatkozó thrillere tényleg elérte, hogy mindenféle érzések kavarogjanak bennem. És voltaképp nem ez a lényege egy jó könyvnek?

A barátnő egy igazi női lélektani thriller – na de még véletlenül sem szexista értelemben! A könyv ugyanis elsősorban a fondorlatos, mondjuk úgy, „tipikus” női praktikákra épül, amellyel bizonyos nőtársaim nem szégyellnek pofátlan módon élni - na erre a rafinált alapra épül fel maga a thriller konstrukciója, amelynek központi elemét voltaképp a manipuláció különböző megjelenési formái jelentik. 

Ebben a könyvben ugyanis szinte mindenki manipulál valakit: hol tudatosan, hol anélkül, hogy ezzel ténylegesen tisztában lenne, hol alattomos célból, hol pedig a szeretet nevében.

Konkrétabban? Adott egy jómódú, jólelkű - ám kétségkívül könnyen befolyásolható – orvostanhallgató, Daniel, akinek igazából nem sok nehézsége akadt eddigi élete során. Szülei mindent megadtak neki - még túl sokat is -, remek viszonyt ápol édesanyjával, Laurával, és úgy en bloc minden simán megy. Életének ezen szakaszában bukkan fel „a barátnő”, Cherry, akivel pillanatok alatt egymásra találnak, dúl a láv, rózsaszín köd, pillangók meg miegymás, ami ilyenkor szokás. A fiú anyja persze repes az örömtől, hogy boldognak látja egyetlen csemetéjét, és igyekszik mindent megtenni, hogy Cherry otthon érezze magát náluk.

Na de persze ha minden simán menne, akkor nem született volna meg a regény. Laura idővel kutakodni kezd Cherryvel kapcsolatban, a lánynak ugyanis vannak furcsa – sőt, megmagyarázhatatlan – dolgai, amelyek elültetik benne a gyanakvás szikráját. És úgy tűnik, igaza is van. A nőben természetesen felébred a védelmező anyatigris, és igyekszik Danielt megóvni, ám hamar kiderül, hogy Cherry a manipuláció nagymestere, ráadásul a fiút is maximálisan az ujja köré csavarta, aki így nem igazán lát tisztán, és Cherry helyett a saját anyjára kezd gyanakodni. A szálak pedig egyre csak kavarodnak, a hazugságok fokozódnak, a hangulat pedig egyre feszültebbé válik – a gyanútlan olvasót pedig szinte az utolsó pillanatig kétségek gyötrik, hogy mégis mi lesz ebből a végtelenül elcseszett szituból. Izgi, na.

minőségellenőrzés alatt a könyv

A regény egyébként szerintem elképesztően olvastatja magát, alighogy kinyitottam, szinte máris belecsöppentem a közepébe, és kis túlzással alig bírtam lerakni. Ahogy a poszt elején már utaltam rá: valóban a legkülönbözőbb érzéseket éltem át olvasás közben, és ugyanígy viszonyultam a szereplőkhöz is. Egyszerűen nincsenek pusztán „fekete/fehér” karakterek, mindenkinek vannak hibái és erényei, az egyetlen különbség ennek a mértékében – na meg a motivációkban – van.

Külön érdekes volt számomra, hogy a barátnő, Cherry mennyire analitikus módon szemléli a kapcsolatokat, egy olyan valamit, aminek alapvetően érzelmi alapon kellene működnie. Ő mégis mondhatni befektetésként kezeli, amelyet aztán a nap végén kielemez: merre halad, mennyit kell még belefektetni, milyen irányba kell terelgetni.

A fél pont levonás egyébként csak azért jár, mert most különösen kritikus hangulatban vagyok, és ahhoz képest, hogy a könyv túlnyomó részében mennyire részletesen ismertük meg a szereplőket, a hátterüket, a motivációikat, nos ennek függvényében én a lezárást egy hangyányit talán összecsapottnak éreztem, de bevallom, ez részemről inkább már csak szőrszálhasogatás. A barátnő ugyanis kétségtelenül egy remek lélektani thriller, amely eléri a célját: felőrli az ember idegeit.

„Tisztában volt vele, hogy repedések nyíltak a kapcsolatukon. Valami történt az este, amit Daniel nem kívánt megosztani vele. Márpedig a repedéseknek általában az a szokásuk, hogy fokozatosan kiszélesednek és elmélyülnek.”

4.5/5