Mindenki számára mást tartogat | Varga Bence - Köd előttem, köd utánam

Varga Bence – Köd előttem, köd utánam

Varga Bence regényének fülszövegét elolvasva igazából nem igen tudtam, mire is számíthatok. Aztán elolvastam a könyvet, és furcsamód valahogy új értelmet nyert a fülszöveg. Már jó néhány hete befejeztem egyébként, de még mindig nem igazán tudom, hogyan is lehetne szavakba önteni. Mert Varga Bence könyve sokkal kevésbé szól a cselekményről, mint inkább egyfajta sajátságos hangulatról, benyomásokról.

A könyvet olvasva olyan érzés, mintha szemtől szemben ülnénk főhősünkkel, aki egy kötetlen beszélgetés keretében felidézné nekünk életének meghatározó momentumait - amelyek lehetnek akár egészen apróságok is -, hogy megértsük milyen motivációk vezérelték, hogy jutott oda, ahol most van, és vajon mikor jött el az a pillanat, ahonnan már tényleg nincs visszaút. Ködösen hangzik? Az is. De ez így a jó.

A korábban már említett hangulat pedig valóban egészen sajátságos. Ugorjunk vissza az időben az ezredfordulóig, amikor a vidéki Feri határozottan nem könnyű gyerekkora után úgy dönt, hogy a fővárosban próbál szerencsét, mely során megannyi szórakoztató és kissé tragikomikus esemény sodorja magával. Ő pedig nem adja fel, egyre csak próbálkozik, valahogy boldogulni szeretne az életben, amely azonban újabb és újabb pofonokat tartogat számára. Feri pedig csakhamar rájön, hogy a hagyományos út nem neki való. Ő igazán megpróbálta pedig.

A spoilerezést elkerülendő, maradjunk ennyiben a cselekményt illetően, ami egyébként, mint említettem nem is feltétlenül elsődleges. A lényeg valóban sokkal inkább az a miliő, amit Varga Bence teremtett, ahogy megismerünk a vidéki fiú életéből egy nagyobb szeletet, amely egyszerre mosolyogtatja meg az embert és időnként kicsit el is facsarja a szívét, ahogy arra gondolunk, hogy hát igen, ilyen az élet – mindenki számára mást tartogat.

A könyv tehát igen érdekes, és nehezen szavakba önthető, ám igazán szimpatikus iromány Varga Bencétől, aki mellesleg szerintem remekül bánik a szavakkal, valóban szórakoztató – és emellett meglepően bölcs – meglátásokkal rukkol elő időnként. Én elsődlegesen azt javasolnám, hogy akit megfogott a téma, az lapozzon bele, olvasson egy-két oldalt, hogy megértse, milyen stílusról és hangulatról magyarázok. A borító alapján pedig nem igazán érdemes ítélkezni - ez ugyanis távol áll a hagyományos értelemben vett „drogos” könyvektől, miközben mégis ez ad egyfajta alapot, amelyen kibontakozik aztán egy nem mindennapi élet. 

„Az üzleti érzék, nos, az éppenséggel sosem állt távol tőlem. És viszonylag hamar megtanultam tolerálni a hülyéket, miután meglehetősen sokkal voltam körbevéve. Egy idő elteltével felfedeztem magamban ezt a képességet, talán rejtve volt addig, nem tudom egészen biztosan, mikor már egyszeriben nem okozott fizikai fájdalmat a hülyékkel való beszélgetés, hanem lassan, de biztosan felmértem, hogy ha már ennyire untatnak, és minden egyes szóváltás velük porózussá változtatja elmém egy kis darabkáját, végre érdemes volna némi hasznot húznom belőlük.”

4/5