Agatha Christie: két regény a rejtélyes krimiíró nem mindennapi életéről

Sokadjára futok neki, hogy megpróbáljam szavakba önteni, mit is jelent nekem Agatha Christie (és munkássága), de valahogy rendre cserben hagynak a szavak, és valami steril, lélektelen ömlengés lesz a dologból. Pedig AC igazán nem ezt érdemelné: nem is tudom például, hogy ma azt jelentenék-e számomra a könyvek, amit (szóval nagyjából mindent), ha nem találok rá tizenéves koromban Agatha Christie regényeire, és nem szippant be két kedvenc nyomozóm, Miss Marple és Hercule Poirot világa.

Szóval picit szégyellem is, hogy – mostanáig – nem olvastam egy árva könyvet sem Agatha Christie-RŐL, csak –től. Arról ugyan volt némi fogalmam, hogy nem csupán regényei, hanem élettörténete is tartogatott rejtélyeket, de igazán most szembesültem azzal, hogy milyen kivételes személyiség volt. Íróként, nőként, emberként.

Az utóbbi hetekben két – részben valóságon alapuló, részben fiktív – regényt olvastam AC életének egy-egy igen meghatározó szakaszáról, amelyek, ha lehet, még közelebb hozták hozzám az írót.

Elsőként Marie Benedict napokban megjelent regényébe, a Mrs. Christie rejtélyes eltűnésébe vetettem bele magamat, ami krimiként definiálja magát, és a szerző Agatha első férjével való kapcsolatára helyezi a fókuszt, ami komoly törést (is) jelentett Agatha életében.

Majd azzal a mozdulattal, ahogy becsuktam a könyvet, már nyitottam is ki Lindsay Jayne Ashford regényét, a Rejtély az Orient Expresszent (ami pedig a csalóka magyar címével ellentétben távol áll a krimitől),  amelyben két évet ugrunk előre Agatha életében, egészen 1928-ig. Ebben az érzékekre ható, elképesztő hangulatú regényben az újrakezdés, a romokból való lassú felállás és újraépítkezés jelenti a fókuszpontot, női életutakat, barátságokat állítva középpontjába.

Na de, mit tud a két regény, hogyan (és kinek) érdemes olvasni őket, meg úgy egyáltalán: mik ezek a könyvek tulajdonképpen?

Ahogy említett, Marie Benedict könyve, a Mrs. Christie eltűnése hivatalosan egy krimi, ám aki csupán ezért a szálért olvasná, annak nem feltétlenül érdemes kinyitnia. Az 1926-os év több szempontból is komoly jelentőséggel bírt Agatha életében. Egyrészről ekkor jelent meg a komoly népszerűséget hozó Az Ackroyd-gyilkosság című regénye, másrészről ebben az évben jelentette be férje, Archie, hogy elhagyja. Az egyik legnagyobb rejtély is ehhez az időszakhoz kapcsolódik Agatha Christie életében: 1926. december 3-án ugyanis Agatha 11 napra eltűnt. Benedict regénye ezt az időszakot helyezi középpontjába, miközben vissza-visszaugrálunk az időben egészen addig az időig, amikor a házaspár megismerkedett, fokozatosan felfedve a „jelen” szálait.

A Rejtély az Orient Expresszen egy valóban az érzékekre ható regény, amely a különböző női életutakat helyezi középpontjába, elképesztő atmoszférával, amelyben nagyon jól esett elmerülnöm. Az Orient Expresszen való nagy utazás során lenyűgöző helyeket járunk be, Velence macskaköves kis utcácskáitól kezdve, Bagdadon át, egészen egy sivatagi ásatásig, miközben gasztronómiai élvezetek is akadnak a javából (amelyek leírásától én rendszerint megéheztem, de még receptötleteket is sikerült merítenem). Igazi „hangulatregény”, helyenként szívfacsaró, de amolyan kellemesen.

Az időrendi sorrend és az olvasmányélmény fokozatos felépítése miatt (értsd: bár a két könyv objektíven nem igazán összehasonlítható, én lényegesen jobban élveztem a Rejtély az Orient Expresszen világában elmerülni), feltétlenül az itt tárgyalt sorrendben való olvasást javasolnám. És egyébként nem csak Agatha Christie rajongóinak, hanem azoknak is, akik szívesen olvasnak kifejezetten figyelemreméltó női sorsokról, vagy csak kedvelik az 1920-as évek hangulatát.

Én pedig megyek, és keresek még valami könyvet Agatha Christie életéről, mert nagyon úgy tűnik, hogy nem tudok betelni vele.

➯ Még több könyves tartalmat találsz INSTAGRAMon és FACEBOOKon!