Amy Gentry – Ki ez a lány?
[Good as Gone]
Ha azt hittétek, hogy már megint egy thrillert
hoztam, akkor bizony… hát úgy félig-meddig tévedtek. Bár elvileg a könyv
thriller akarna ugyan lenni, én mégsem egészen érzem úgy, hogy ez a címke
teljességében lefedné a könyv tartalmát. Mert hát alapjaiban talán tényleg az,
de közben egyfajta családi dráma és visszaemlékezés is.
Most, ahogy írom soraimat beugrott egy pár hónappal
ezelőtti olvasmányom, a Majd megismersz, nos kicsit ahhoz hasonló a regény
stílusa, bár számomra a Ki ez a lány? némileg izgalmasabb olvasmány volt.
Tényleg nincs könnyű dolguk a thrillerek szerzőinek,
mert már valóban naggggyon nehéz újat
mutatni a kategóriában, ezért időnként felbukkannak olyan szerzők/regények,
amelyek egészen újszerű oldalról próbálják megközelíteni a műfajt – hol több,
hol kevesebb sikerrel.
Néha pedig valójában az innovatív megoldások nem adnak
semmiféle pluszt vagy mínuszt, csak úgy vannak. Valami ilyesmit éreztem a Ki ez
a lány? esetében is: érdekes megközelítés, értem, hogy a szerző próbálta
izgalmasabbá tenni a könyvet, de valójában nem ütött (számomra) akkorát.
Mindezzel együtt én élveztem a könyv olvasását, sok-sok izgalmas, mondhatni
letehetetlen része volt, ám időnként néha picit leült a sztori, és a
végkifejlet sem csattant akkorát, amekkorát ki lehetett volna hozni belőle – ám
nézzétek el, lehet, hogy a haladó thrillerfogyasztó szól most belőlem, és
esetleg kezdenek irreális elvárásaim lenni.
Na de mégis miről is szól a könyv? A koncepció rém
izgalmas: évekkel ezelőtt betörtek egy családhoz és elrabolták 13 éves
lányukat, amit az érintett kishúga is végignézett. Felfoghatatlan családi
katasztrófa ugyebár. A família és a rendőrség persze közös erővel, gőzerővel
keresi a lányt, Julie-t, ám évek telnek el, és úgy tűnik, semmivel sincsenek
előrébb. Amikor a remény, majd a gyász kezd átfordulni egyfajta fásult
beletörődésbe, egy nap váratlanul kopogtatnak a család ajtaján, és na ki áll
ott? A rég eltűnt lány, Julie, aki immáron felnőtt nő. A hihetetlen szerencse
kezdetben valóban természetfeletti gondoskodásnak tűnik, ám ahogy a család
napjai kezdenek visszaállni a hétköznapi tempóba – már amennyire a történtek
után ez elképzelhető persze – egyre több gyanú merül fel Julie eltűnésének és
előkerülésének körülményei körül. Valami nem stimmel. Lehet, hogy tényleg túl
szép mindez, hogy igaz legyen?
Lehetséges, hogy a lány mégsem Julie?
Na most mondjátok, hogy nem hangzik rém érdekesnek a
sztori! Kétségtelenül az.
Ami kisebb-nagyobb problémákat jelentett számomra, az inkább a megvalósítás, valamint a történetvezetés íve volt, ahol még azért lehetett
volna mit javítani, és amennyi fantázia van a felvázolt koncepcióban, nos ez
alapján több fantáziát és izgalmat vártam volna a történet kibontása során is, miközben mégis megmaradunk a realitás talaján. A cselekményt ugyanis túlságosan is valószerűtlennek éreztem, picit mintha mindent bele akart volna zsúfolni a szerző, amitől így kissé hiteltelenné vált - mint tudjuk, a kevesebb néha több, ugyebár. Na de sebaj, azért ez így sem volt rossz - ám könnyű szerrel lehetett volna sokkal
jobb, vagy akár egyenesen zseniális is. Majd legközelebb.
„Nem mondom meg neki, mennyire fájdalmas látnom őt ledőlni a piedesztáljáról. Ezért van szükségük az embereknek Istenre – mert az emberek borzasztók, még a jók is.”
motiváló 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése