Kisvárosi gyilkosságok és kisállat nyomozók (!) | Rita Mae Brown & Sneaky Pie Brown - Bárcsak itt lennél

Rita Mae Brown & Sneaky Pie Brown – Bárcsak itt lennél

[Wish You Were Here]

Könnyed kisvárosi történet, gyilkosságok, napsütés, krimiíró háziállatok (hogy mi?!). Azt gondoltam, hogy na, ennél tökéletesebb „limonádé-könyv” nem létezik számomra.

Hát… de.

A könyv tényleg roppant könnyed és egyszerű, jók az alapok, jó a kiindulás, és ha valamikor érdemes olvasni, hát azt mondanám akkor, amikor valami nagyon felszínes, agysejteket meg nem erőltető szórakozásra (és beszélgető háziállatokra!) vágyunk.

A sztori alapvetően semmi újat nem mutat, nagyjából az ötezredik kisvárosi, jópofa krimi, ami azonban értékelendő számomra, az az, hogy az írónő próbált hozzáadni valamit: ezt a valamit pedig - nagy örömömre - néhány háziállat testesíti meg, akik szerves részeit képezik a történetnek.

Főszereplőnk a harmincas éveiben járó, és éppen válófélben lévő postáskisasszony, Harry, és a roppant cukinak tűnő corgija, Tucker, valamint macskája, Mrs. Murphy, akik mindahányan vannak felcsapnak önkéntes nyomozóknak, amikor a városkát váratlanul kegyetlen gyilkosság(ok) rázzák meg. A történet érdekessége tehát az, hogy nem csak Harry nyomozását követhetjük figyelemmel, hanem az állatokét is, akik egymás között meg is tárgyalják az eseményeket. Bizony. Ebből már kiderült, hogy tényleg csak a hozzám hasonlóan elvetemült állatimádóknak ajánlom a könyvet.

Tehát amúgy nem lenne rossz a dolog, és nem is rossz, de – mert ilyenkor mindig következik egy de – számomra kettő dolog volt, ami miatt a könyvet csak közepesnek és középszerűnek ítélem. Az egyik az, hogy az állatok kommunikációját szerintem nem sikerült eltalálni. Egyszerűen nem kapta el az írónő azt az „esszenciát”, amitől a térdemre csapok, és azt mondom, hogy tééényleg, ez annyira kutyás/macskás dolog. Ebben a kategóriában sokkal jobb a Puszi, Erzsi!.

A másik – és szerintem sokkal fontosabb – dolog az, hogy egyszerűen sokszor szinte unatkoztam az olvasása közben. Miért? Mert hiányzott valami alapvető dolog: az atmoszféra, az a bizonyos hangulat, ami miatt alig várja az ember, hogy újra kinyissa a könyvet és belemerüljön a történetbe. Itt ez valahogy elég döcögősre sikeredett számomra, néha azt éreztem, hogy jóóó, most egész jól alakul, aztán hopp, megint annyira sivár lett az egész.

A sorozat egyik részét (The Purrfect Murder) egyébként még tavaly szúrtam ki először Stuttgartcsodálatos könyvtárában, és rögtön megfogott - hát nyilván, mert egy gigantikus macska van a borítón, cuki a címe, és még ráadásul krimi is. Akkor még nem jelent meg nálunk, és úgy őszintén szólva nem is reménykedtem benne, hogy valaha megfog, de láss csodát, mégis így történt.

Összességében tehát sok rosszat nem tudok és nem is akarok mondani a könyvről, de számomra nem tudott túllépni a középszerűségen. Ha könnyed kisvárosi/falusi krimire vágyunk jópofa hősnővel, akkor sokkal jobb az Agatha Raisin-sorozat, ha meg cuki macskákra, akkor a Puszi, Erzsi!. A kettő ötvözete jó ötletnek tűnik, és ezt mindenképp értékelem Rita Mae Brown-tól és macskájától, Sneaky Pie Brown-tól, de sajnos a megvalósítás már kevésbé lett meggyőző számomra.

„Valami szörnyűség történt az emberi fajjal az idők során. Elszakadtak a természettől. Mi olyan emberrel élünk, aki kapcsolatban van az évszakokkal, és a többi állattal, de ő falusi. Kevesen vannak, és egymástól távol. Minél jobban eltávolodnak a természettől, annál jobban meghülyülnek. A végén ez okozza majd a vesztüket.”

Ezzel együtt azért nem rossz, de most szőrösszívű leszek, ezért:

3.5/5