Könyvértékelő: Elif Shafak - A bolhapalota

Elif Shafak – A bolhapalota

[The Flea Palace]

Mit kell tudni A bolhapalotáról?
Azt, hogy inkább nevezném szépirodalomnak, mintsem szórakoztató irodalomnak. Rendkívül igényes a nyelvezete, tényleg gyönyörűséges, cifra mondatokat kreált az írónő.
Azt, hogy sokkal több annál, mintsem egyszerű bepillantás egy társasház lakóinak életébe.
Azt, hogy tele van visszaemlékezésekkel.
Azt, hogy sok benne a szemét meg a csótány.
Azt, hogy néha olyan egyszerű, mégis pont emiatt rendkívül eltalált meglátások vannak benne.
Azt, hogy biztosan el fogunk gondolkozni olyan témákról, amik lehet, hogy sosem jutottak volna eszünkbe.
Azt, hogy újszerű.
És azt, hogy ha nem érzünk rá a ritmusára, akkor bizony meg fogunk küzdeni vele.

Mint ahogyan én is tettem, nem kevés ideig. Nagyjából az első 280 oldalon keresztül leginkább a küzdelem jellemezte a viszonyomat a könyvvel. Viszont mégis elérte azt, hogy továbblépjek ezen, és valahol egy ponton, úgy a háromszázadik oldal tájékán sikerült bekapcsolódnom ebbe a ritmusba. Mint amikor belépünk egy már létező csoportba és hiába próbálkozunk, csak azért sem sikerül felzárkóznunk és már éppen feladnánk, amikor hopp, eltalálunk egy lépést, és a következőt is, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy elszáll a frusztráció és már mi magunk is részévé váltunk, tényleg a részévé, és akkor megkönnyebbülünk, hogy mégsem vagyunk teljesen bénák.

Na de elég a filozofálgatásokból, csapjunk bele. A történet Isztambulban játszódik, pontosabban egy szokatlan, kissé eklektikus társasház, a Bonbonpalota (igen, nem bolha) falain belül. A történet elmesélőjéről annyit tudunk meg, hogy ő „Én”, azaz nekünk Ő, aki egy a sok lakó közül. Megannyi lakás megannyi különböző életet rejt, akiknek mind-mind mást tartogat a sorsuk.

• Celal és Cemal egypetéjű ikrek, mellesleg fodrászok, mellesleg melegek, és mellesleg különbözőbbek nem is lehetnének.
• Musa a szerencsétlen férj megtestesítője, így felesége, a hatalmas Meryem veszi kezébe az irányítást. Fiuk, Muhammet az iskolai csúfolódások állandó áldozata, aki próbál megküzdeni a hétköznapok megpróbáltatásaival.
• Sidar egy furcsa, csóró egyetemista, aki drogok segítségével vészeli át a mindennapokat hatalmas, örökké éhes kutyája, Gaba társaságában a társasház pincéjében.
• Hadzsi Hadzsi egy örök mesemondó, aki három unokájának – az öt és fél évesnek, a hat és fél évesnek, valamint a hét és fél évesnek – naphosszat meséli különös meséit, menye nagy bosszúságára. 
• Higiénia Tijen kényszeresen takarít, így amikor lánya, Su egy nap azzal állít haza az iskolából, hogy tetves, az asszony csaknem összeroppan.
• Az Égszínkék Szeretőről kiderül, hogy sokkal komolyabb problémákkal küzd, mintsem bárki feltételezte volna egy olívaolaj-kereskedő fiatal szeretőjéről.
• Továbbá egy nagy család, a Lobbanékonytermészetűfik -  Ziya, Zeren, Zekeriya, Zeynep, és Zeliş -életébe, valamint egy házaspár, Keménydió Metin és FeleségeNágya mindennapi, ugyanakkor mégsem mindennapi viszontagságaiba is bepillanthatunk.
• Na és ott van persze Madame Néni, egy igazi őskövület, egy felettébb furcsa és zárkózott néni, akiről nem sok szó esik, ám végül mégis kiderül, hogy nagyobb jelentőséggel bír, mint sejtettük volna…

Bár a népes, sokszínű, és olykor igen szórakoztató lakóközösség alapján azt gondolhatnánk, ám mégsem maga a cselekmény az érdekes, - ugyanis nem egy kifejezetten mozgalmas regény – hanem inkább az emberi sorsok alakulása kap nagyobb teret.

Van az úgy, hogy egy könyvről pontosan érezzük, hogy nem kifejezetten jó, de valamiért mégis nagyon tetszik. Megfog.
És van, mikor tisztában vagyunk egy könyv nagyszerűségével, de mégsem vagyunk képesek igazán értékelni, befogadni azt.
Utóbbi helyzet állt velem elő nagyjából A bolhapalota esetében. Talán rosszkor találkoztunk, talán nem egyezett vele a hangulatom, talán csak nem egymásnak teremtődtünk.

Ezzel együtt mégis számtalanszor éreztem úgy, hogy ezt a részt is be kéne jelölni, meg azt is, mert bővelkedik jobbnál jobb, szellemes – mégis (vagy tán épp ezért) igaz – meglátásokban.

És sajnálom, de nem mehetek el szó nélkül a borítója előtt, ugyanis véleményem szerint, telitalálat. Csuda hangulatos, a könyvespolc igazi dísze lehet.

Azért szép ez a könyv, na. Mindenféle értelemben.

3.5/5