Könyvértékelő: Anthony Capella - A kávék költője

Anthony Capella – A kávék költője

[The Various Flavours of Coffee]

Első lépés: vegyünk egy csésze jóféle kávét (kukába az instant sza löttyökkel!), ízlelgessük-szaglásszuk meg alaposan, azonosítsuk benne a pörkölt mogyoró és a füst aromáját, akár egy tapasztalt kávé-sommelier, majd helyezzük magunkat kényelembe, és csak ezek után nyissuk ki a könyvet.

A századforduló idején Londonban járunk, ahol egy igazi ficsúr, Robert Wallis pénztelenül éli a nagyvilági életet, és nem vet meg semmit, ami kellően erkölcstelen. Mondhatnánk, szinte fürdik a hedonizmusban: kávéházból bordélyházba jár, és drága ruhákat halmoz fel, amiket nem engedhet meg magának. Ám ő is tudja, hogy gondtalan napjai meg vannak számlálva. Ezt elkerülendő lesz aztán belőle „a kávék költője”.

Mindez egy furcsa - inkább törpére hajazó - kávékereskedővel, Samuel Pinkerrel kezdődik, akinek igen jó érzéke van az üzlethez, és Wallisban kiszimatolja egy piaci rés lehetőségét. Robert ugyanis nem csak az élvezetekkel bánik jól, hanem a szavakkal is – szereti magát költőnek nevezni, bár sosem jelent meg nyomtatásban. Emellett pedig ért a kávéhoz, kis csiszolással pedig csakhamar igazi szakértő lesz belőle. Így születik meg tehát a kávék költője, aki Mr. Pinker alkalmazásában egészen érdekes munkát kezd végezni: egy átfogó kávé kategorizálási kalauz elkészítésével bízzák meg, mely során segítségül kapja Pinker lányát, a harcos feminista Emilyt is. Természetesen a két fiatal – bár különbözőbb nem is lehetne – között szikra lobban, és ennek nem várt következményei lesznek.

Robertet öt évnyi száműzetésre küldik: kénytelen elhagyni Angliát, és beutazni a fél világot, hogy felügyelje a kávéültetvényeket. Utazása során számtalan egészen különleges emberrel és népcsoporttal ismerkedik meg, akik valamilyen módon életének részesei lesznek, és akaratlanul is nyomot hagynak rajta.

Eközben pedig Emily Londonban egyre radikálisabb nézeteket kezd vallani: elsősorban a nők szavazati jogáért, a női egyenjogúságért vív szélmalomharcot, és semmitől nem riad vissza ennek érdekében. Az eleinte törékeny lányból valóságos amazon válik, aki mindent feláldoz a nők felszabadításáért. 

Hosszú-hosszú idő telik el, mire Emily és Robert újra egymás útjait keresztezi. Mindketten sokat fejlődtek, mindketten kialakították a maguk életét. Mi lesz mindebből? Annyit elárulok, hogy nem az, amit gondolnánk.

Bevallom, szeretem a kávét, de nem lételemem, nem vagyok egy nagy kávégourmand (sőt időnként olyan szentségtörést is elkövetek, hogy ’háromazegyben’ löttyökkel mérgezem magam), mindenesetre a könyv olvasása egészen új távlatokat nyitott előttem. Képzelem, mit tenne egy igazi kávé-fetisisztával – ugyanis Anthony Capella könyve valódi (kávé)orgiára invitálja az olvasót.

A kávék költője stílusát tekintve (is) meglehetősen összetett: kalandregény, romantikus (sőt majdhogynem erotikus) regény, gasztroregény, valamint egyfajta „sorsregény” egyben.

Eleinte egészen könnyednek tűnik a könyv - mint egy habos latte, ám fokozatosan, ahogy haladunk előre a történetben egyre súlyosbodik a témája, valamint a stílusa is - a végére pedig kapunk egy erős feketét, tej és cukor nélkül.

Érdekes, hogy a főfejezeteknek meglehetősen eltérő a hangulata. Egészen más arcát mutatja a könyv, amikor a kezdeti ártatlan flörtölések folynak Robert és Emily között, vagy amikor Robert a rabszolgák helyzetével szembesül távol otthonától, illetve amikor Emily kilátástalan helyzetében érzelmileg elnyomott háztartásbeli szerepébe kényszerül. Egyfajta „hullámzó stílus” jellemző, ami leginkább az alaphangulatban érzékelhető.

A fülszöveg mindössze nagyjából a könyv egyharmad részét fedi le, valójában jóval komplexebb, hosszú éveken és több kontinensen átívelő a történet.

Habár a regény alapvetően szórakoztató és olvasmányos, mindemellett olyan témák is felmerülnek, mint a kapitalizmus, rabszolgaság, nők hátrányos megkülönböztetése, és politikai színezetet is bőven tartalmaz.

Azt hiszem, bátran kijelenthető, hogy A kávék költője bizony egy igencsak sokoldalú könyv – ami egyaránt nyújt szórakozást, örömöt, bánatot, valamint arra sarkall(hat)ja az olvasót, hogy kicsit elgondolkozzon.

„Egyetlen pókhálót könnyű átszakítani, de ezer pókháló lekötözhet egy oroszlánt.”

4/5