Irodalmi szenzáció, avagy egy véletlenül előkerült kézirat története ✦ Szabó Magda - Csigaház

Irodalmi szenzáció! Irodalomtörténeti mérföldkő!

Nem, ezek nem egy rossz pletykalap szalagcímei, hanem a legfrissebb Szabó Magda kötet beharangozója során elhangzott megállapítások: ugyanis az van, hogy derült égből villámcsapásként, teljesen véletlenül előkerült az írónő hagyatékából egy kézirat, amelyről kiderült, hogy valójában ez Szabó Magda legelső – 1944-ben, 27 éves korában írt – regénye!

Természetesen a Csigaház címet viselő kisregény emiatt hamar az érdeklődés középpontjába került, a Jaffa Kiadó pedig egy sajtóreggelin mutatta be a kötetet, amelynek keretében Jolsvai Júlia, a kiadó főszerkesztője beszélgetett Juhász Anna irodalmárral, és megtudtunk egy halom érdekességet a keletkezéssel kapcsolatban, mint például:

⇨ A kézirat egy dossziéból, két füzetben került elő fényképek keresése közben. Szabó Magda munkásságát ismerve valószínűsíthető, hogy tudta, hogy egyszer még kiadásra kerül a műve, ezért tartotta meg. 

⇨ A politikai szál miatt a regény nem jelenhetett meg ’44-ben. 

⇨ Szabó Magda kézírását nem sikerült minden esetben kiolvasni, ezeket a részeket a könyvben külön jelölték. 

⇨ Ha nem értjük, hogy ez hogyan lehetséges, a könyvben bele is nézhetünk a kéziratba, és máris inkább az lesz a furcsa, hogy egyáltalán bármit ki tudtak belőle bogarászni a kiadó munkatársai.. :) 

⇨ A cselekmény és a karakterek valós élményekből táplálkoznak: az írónő 1935-38 közötti bécsi tartózkodásai ihlették, melyek során Szabó Magda a címadó Csigházhoz nagyon hasonló panzióban lakott. 

⇨ Ahogy az Szabó Magdára jellemző, ezúttal is fontos szerep jut a lélektani ábrázolásnak, és erős női karaktereket kapunk. 

⇨ A könyv a Szabó Magda életmű-sorozat 25. kötete.

 

könyvbemutató - ilyen kis diszkrét felirat hívja fel a figyelmünket az irodalmi szenzációra

A Csigaházat egyébként nem véletlenül nevezik kisregénynek: valóban igen gyorsan olvasható, egy ültő helyünkben simán a végére is érhetünk, és szerintem így is érdemes olvasni. Ugyanakkor ennek nem az az oka, hogy annyira zseniális lenne, én – mint egy olyan ember, aki nem különösebben járatos Szabó Magda műveiben – inkább azt mondanám: nem rossz. Érezni rajta, hogy még meglehetősen kezdetleges és kiforratlan, ugyanakkor a stílusa szerethető, és a sorok között már megbújik az ígéretesség. Hogy egészen őszinte legyek, sokkal inkább éreztem egyfajta jól sikerült „ujjgyakorlatnak”, töredéknek a művet, ami magában hordoz egy csomó lehetőséget, de mégsem teljesedik ki, mintsem komplett (kis)regénynek.

Éppen ezért a könyvet egyértelműen (hardcore) Szabó Magda rajongóknak ajánlanám – nekik igazi kincs lehet,  viszont aki még csak ismerkedik az írónő munkásságával, annak határozottan nem ez lesz a befutó.

„Olyan egyedül érezte magát a világon, ahogy csak a vasárnap délután tud fájni a magányos embernek.”

3.5/5