Egy kisvárosi eltűnés története ✦ Megan Miranda - A tökéletes idegen

Megan Miranda első könyve, a Minden eltűnt lány után most is valami rém csavaros, többszörösen összetett sztorira számítottam, és emiatt kissé tartottam is tőle, mert ott bizony koncentrálni kellett rendesen, hogy követni tudjuk a szálakat – tehát fáradtan nem volt érdemes belekezdeni. Ehhez képest A tökéletes idegen számomra sokkal követhetőbb volt, a szerkezeti felépítettsége sem nehezíti meg az olvasó dolgát, tehát elviekben akár tökéletes is lehetett volna – de nem lett.

Hogy miért? Egy szó jut eszembe, ami a legnagyobb hibája volt számomra a könyvnek: unalmas.

Nyilván ez az én véleményem, de olyan, mintha nem is ugyanaz az ember írta volna a két könyvet. Míg az első nehezen követhető, de izgalmas volt, addig ez sokkal olvasmányosabb, ellenben laposabb is volt. Vannak ugyan benne fordulatok és néhány nagyobb csavar, de számomra ezek is annyira semmitmondóak voltak. Néhány résznél éreztem azt, hogy na, ez igen, egyébként meg gyakorlatilag az elejétől a végéig csak vártam és vártam, hogy valami történjen már. Pedig voltak itt izgalmas szálak, amikbe belekezdett az írónő, de hol túltolta és totál belekavarodtam, hol pedig nem bontotta kis rendesen, csak utalgatott itt dolgokra, anélkül, hogy felfedte volna a motivációkat vagy a dolog utóéletét. Nagyon sajnálom, mert tök sokat ki lehetett volna hozni a regényből, de valahol útközben elhalt a dolog.

Mert egyébként rém izgis a koncepció, amiből nagyon ütős, igazi fejkapkodós pszicho-thriller lehetett volna. Adott ugyanis a főszereplőnk, akiről azt tudjuk, hogy azért menekült el Bostonból egy kisvárosba, mert nem maradt más választása, és egy régi lakótársával kezd új életet. A lakótárs azonban eltűnik. Idővel pedig az is megkérdőjeleződik, hogy létezett-e egyáltalán valaha – ugyanis sehol semmi nyoma nincs. Nincsenek iratai. Senki nem látta – kivéve főszereplőnket, Leah-t, aki egyre kétségbeesettebben igyekszik bizonyítani, hogy nem csak a képzeletének szülötte a lány.

Szóval amúgy jól hangzik, nem? Kár, hogy a kivitelezés nem lett ennyire szuper, mint az elképzelés.

Mindenesetre nem mondom, hogy abszolút élvezhetetlen lenne a könyv, nem jelentett szenvedést az olvasása, egyszerűen csak elmaradt a várt katarzis. Megan Miranda íróként számomra legalább annyira kiismerhetetlen, mint bizonyos karakterei a könyvben, ugyanis az első két regénye, bár hivatalosan egyazon stílust képvisel, mégis gyökeresen különbözik egymástól. Bízom benne, hogy a következő regényében sikerül vegyítenie a pozitív elemeket, és valami zseniálisat alkot. Mert benne van a nőben a potenciál, csak úgy érzem, útközben valahol valami elcsúszik, ami miatt nem tud kiteljesedni.

„Egyébként is, nem éppen ezt keressük? A kávé és az italok mellett, a randivonalas profilok és kínos csevegések mögött? Hogy talán ráakadunk valakire, aki kicsit mélyebbre akar ásni, felfedezni, amiről senki más nem tud? Aki mélyebben akar ismerni minket, minden felszín alatt. Olyasvalakit akarunk, akinek fontosabbak leszünk a munkánál. Az erkölcsi értékrendnél. Az ügyüknél vagy elvárásaiknál. Aki a C lehetőséget választja. Aki tudja, hogy mit tettél, mégis mindenek elé helyez.”

3.5/5