Szépség és a Szörnyeteg & görög mitológia | Rosamund Hodge - Kegyetlen szépség

Rosamund Hodge – Kegyetlen szépség

[Cruel Beauty]

A Kegyetlen szépség egyfajta görög mitológiai elemekkel gazdagított újraértelmezése egy klasszikus Disney-történetnek, a Szépség és a Szörnyetegnek, mindezt egy meglehetősen sötét, nyomasztó környezetbe helyezve.

Romantika keveredése démonival. Nem éppen egy klasszikus tündérmese.

Valahogy így tudnám kifejezni, hogy miről is van szó. Szóval, aki vevő a hasonló átdolgozásokra, az mindenképp adjon neki egy esélyt. 

A Kegyetlen szépség számomra vegyes érzéseket hozott: egy jó kiindulás, de megvannak a maga gyenge pontjai. Mármint persze szerintem.

Hogy miért?

A Kegyetlen szépség esetében a mi közel sem tökéletes Belle-ünk szerepében a tinédzser Nüx tetszeleg, aki egy erős akaratú fiatal lány, tele haraggal és kétségekkel, és összességében nem egy olyan karakter, akit szerintem sokan a szívükbe zárnának. Nekem sem sikerült, mivel elég szélsőséges szereplőként jelenik meg, ami akár szerethető is lehetne, de mégsem az.

A lányt kiskora óta arra készíti fel ugyancsak ellenszenves apja, hogy ha eléri a megfelelő kort, akkor hozzáadja Árkádia gonosz uralkodójához, a Kegyes Úrhoz, hogy megölje, és ezzel együtt meghaljon ő maga is. A férfi ugyanis alkut kötött a Kegyes Úrral, akiről azonban köztudott, hogy rendszeresen megtalálja a kiskapukat a megállapodásaiban, és valami szörnyűségessel sújtja az embereket. A mi kis családunk esetében az alku tárgya az volt, hogy felesége végre teherbe eshessen, az ára pedig az, hogy cserébe az egyik lánynak feleségül kell mennie a Kegyes Úrhoz. A kiskapu pedig az, hogy a szülésbe végül belehalt a kedves anyuka…

Történetünk azzal a bizonyos esküvővel, majd Nüx kastélyba való beköltözésével kezdődik. A könyv bemutatja, hogyan próbál a lány elboldogulni, milyen terveket eszel ki, és ami a legfőbb: hogyan is alakul a házassága a Kegyes Úrral. Merthogy nem éppen úgy, ahogy várta.

A hagyományos mesékkel ellentétben Hodge nem pusztán feketének vagy fehérnek, jónak vagy rossznak látja a karaktereit, hanem sokkal árnyaltabban jeleníti meg őket. Hamar kiderül, hogy a mi pozitív főhősünk lelke sem olyan patyolattiszta, és a főgonoszunk sem velejéig rossz. 

Ami azonban számomra nem volt kifejezetten szimpatikus a könyvben, de aki szereti az ilyesmit, annak biztos telitalálat, az maga a románc. Mert abból akad bőséggel. Nüx életében először tapasztalja meg a szerelmet, és ez természetesen mindenféle kavarodásokat okoz.

Összességében - amint az fentebb kifejtettem - kijut bőven a romantikából, de szerencsére közel sem csak ennyiből áll a könyv. Alapjáraton van egy sötét, borongós, kicsit sem vidám hangulata, illetve megjelenik egy közel sem ideális családkép, ami sok kérdésre választ ad Nüx viselkedésével, gondolataival kapcsolatban. Remek fogás volt az írónő részéről beleszőni mitológiai elemeket, ezek ugyanis feldobták a könyvet, és egyfajta keretet adtak neki. 

Egyébként nem volt rossz könyv, határozottan örülök, hogy elolvastam, de nem kerül be a kedvenceim közé, egész egyszerűen azért, mert annyira nem az én világom az ilyesmi. Akit viszont lázba hoznak az ilyen típusú könyvek, az ki ne hagyja.

„Nincs annyi bölcsesség a világon, ami visszatart egy embert attól, hogy megszerezze, amit akar.”

4/5