Vajon mi keresnivalója van egy focis könyvnek a blogon? – tettem fel a kérdést magamnak (is), amikor a szerző, Csepelyi Adrienn megkeresett, hogy olvastam-e már a könyvét. Jeleztem is neki, hogy na a foci, az nekem nagggyon nem. Ennek ellenére Adrienn profi értékesítőket megszégyenítő módon „adta el” nekem a könyvét, én pedig máris arra ocsúdtam, hogy hopp, a kezemben a könyv, hát akkor már lapozzunk is bele, hogy mégis mit tudhat. És onnantól kezdve el sem engedett. Bizony.
Oké, ez mégis hogyan lehetséges?
AZT HISZEM, AZ, HOGY ENGEM, A MEGRÖGZÖTT ANTI-FOCISZURKOLÓT ILYEN SZINTEN KÉPES VOLT MEGFOGNI EGY FOCI IRÁNTI RAJONGÁSRÓL SZÓLÓ KÖNYV, REMEKÜL BIZONYÍTJA, HOGY CSEPELYI ADRIENN BIZONY TUD ÍRNI.
Nagyon bírtam az egyedi, némileg szarkasztikus stílusát, engem nyilvánvalóan ezzel fogott meg. Mert hát lássuk be: a foci az továbbra sem érdekel, ellenben már látatlanban megelőlegezem Adriennek a bizalmat a következő könyvéhez (ami remélem, hogy lesz) – bármi legyen is a témája.
Na de miről is szól a Belemenés? Fociról. Meglepő, ugye? És magáról az életről. Sejtettem, hogy nehéz dolgom lesz ezzel az értékeléssel, mert annyira nehéz szavakba önteni mindazt, amit a könyv ad.
SOKKAL TÖBB SZIMPLA FOCIKÖNYVNÉL. VAN BENNE ÖNÉLETRAJZI VONAL, NÉMI FILOZOFÁLÁS AZ ÉLET DOLGAIRÓL, VICCES-SZÍVSZORÍTÓ-HIDEGRÁZÓS ANEKDOTÁK, ÉS PERSZE RENGETEG SZENVEDÉLY - MI PEDIG ÚGY ÉREZZÜK, MINTHA ADRIENNEL KETTESBEN ÜLNÉNK EGY KÁVÉZÓBAN, AKI BEAVAT ÉLETÉNEK MEGHATÁROZÓ MOMENTUMAIBA, MIKÖZBEN NEM IS SEJTI, HOGY MINDEZZEL MENNYIRE KITÁRULKOZIK ELŐTTÜNK.
Az ember sosem tudhatja, melyik rövidke fejezet épp mit fog nyújtani: a megyei rangadók (remélem ez a helyes kifejezés) humoros-ironikus leírását, amiken még úgy is nagyon röhögtem, hogy egy darab meccsen nem voltam még, vagy éppenséggel valami sokkal „mélyebb” történetet, ami túlmutat a focin, a szurkoláson, és az emberi kapcsolatokról, magáról az életről mesél.
Szóval mindennek az lett a vége, hogy a 300 oldalt csak azért nem két este alatt daráltam le, mert egész egyszerűen nem akartam, hogy véget érjen, inkább nyújtottam, mint a rétestésztát – így bírta három és fél napig.
Na de, a szavak további szaporítása helyett már csak annyit mondok: tényleg érdemes egy esélyt adni a könyvnek, sokkal többet tud, mint amennyit feltételez róla az ember. Ha a világon semmi nem áll tőled távolabb, mint a foci, akkor is.
„Különös: hogyan tartozhat valahová az ember, ahol korábban sosem járt, ha néha oda sem képes tartozni, ahol leélte addigi életét?”
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése