Ismerkedésemet Fábián Janka
írásaival mi mással is kezdhettem volna, ha nem egy olyan regénnyel, amelynek
fókuszában egy megrögzött könyvmoly áll, akivel azt gondolom, az irodalom szerelmesei
maradéktalanul tudnak azonosulni. A
könyvárus lány nem véletlenül szerepel megjelenése után ilyen rövid idővel
máris igen előkelő helyen a könyves sikerlistákon.
Ötvenhatos forradalom, bájos
amerikai kisváros, szerelmek és szívfájdalmak, kommunizmus, Kennedy, ruszkik,
Coca Cola, ÁVH, kedvesség és bánat – mindez az új Fábián Janka regényben.
Szubjektív könyvajánló.
A könyvárus lány tipikusan az a könyv, amit nagyon lehet
szeretni, amelyhez alig várjuk, hogy este, egy hosszú nap végén visszatérjünk,
és/vagy reggel pár lopott percet szenteljünk neki, mielőtt elkezdjük a napot.
A történet középpontjában a tizenéves Julcsi áll, aki - ki gondolta volna? -
igen hamar a könyvek szerelmesévé válik, csak úgy falja a betűket, a ’túl
sok könyv’ számára ismeretlen fogalom. (Ugye, mondtam, hogy könnyen
fogunk tudni vele azonosulni?) A lány élete azonban csakhamar fenekestül
felfordul, az ötvenhatos forradalom kitörése gyökeresen megváltoztatja életét.
Sokakhoz hasonlóan ő is menekülni kényszerül, így köt ki végül a lehetőségek
hazájában, Amerikában. A megszeppent, angolul egy szót sem beszélő kislány
sorsát követhetjük figyelemmel, mindeközben pedig szép lassan felcseperedik. És
hogy mi köze van mindehhez egy könyvesboltnak? Anélkül, hogy túl sokat árulnék
el, annyit mondok: csodás kis keretet ad a történetnek.
 |
| A regény egyfajta keretét a könyvek adják, középpontban egy helyes kis könyvesbolt-teázóval. (Kép forrása: Unsplash) |
FÁBIÁN JANKA KÉTSÉGTELENÜL NAGYON ERŐS HANGULATFESTÉSBEN, SZÓ SZERINT ELVARÁZSOLJA AZ EMBERT, MÉG AKKOR IS, AMIKOR A TÖRTÉNET KIFEJEZETTEN KOMORRÁ VÁLIK. MERT BIZONY EZ IS HELYET KAP A KÖNYVBEN: A BÁJOS ATMOSZFÉRA IDŐNKÉNT EGÉSZEN ZORD ÉS SÚLYOS LESZ. UGYANAKKOR A SZERZŐ REMEKÜL EGYENSÚLYOZ VALÓSÁG ÉS FIKCIÓ, KÖNNYEDSÉG ÉS FÁJÓ TÉMÁK KÖZÖTT. MIKOR KEZDENE TÚLSÁGOSAN VALAMELYIK IRÁNYBA BILLENNI, ÜGYESEN VISSZAHOZZA, ÉS FELOLDJA VAGY ÉPP ELMÉLYÍTI A TÖRTÉNETET.
A forradalom véres részletei és
az amerikai kisváros, Pine Creek - amelyet olyan csodásan festett le Fábián Janka, hogy szerintem nincs
ember, aki ne költözne ide hosszabb-rövidebb időre - bájos hangulata vegyül. Szép metaforája ez annak, hogy Julcsi lelkében
is hasonló kettősség dúl: hazájának elvesztése, a magány ugyanúgy jelen van,
mint a szárnyait bontogató, a lehetőségektől megrészegült tinédzser
optimizmusa.
 |
| A Bibliofil Magyar Macskák Társasága is A könyvárus lányt ajánlja. |
És mégis, és mégis... Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire szerettem olvasni a
regényt, mennyire remek stílusban van megírva, amely magával ragadja az embert,
és csak viszi, viszi a távoli Amerikába... Ugyanakkor valahol félúton azt
éreztem, hogy nem igazán tartunk sehova. Vannak fordulatok, történnek dolgok, a
jellemfejlődés sem hiányzik. És ennek ellenére, egy icike-picike hiányérzet
csak felütötte a fejét. Egy érzés, amikor benned van, hogy ez akár a
legkedvesebb olvasmányaid közé is bekerülhetne – de mégis elsurran ennek
lehetősége. Hajszál híján.
A regény elég masszív függővéggel ér
véget, amivel nekem alapvetően nincs problémám, ha nem azt érezném, mint
amikor a filmeket a legizgibb rész kellős közepén, nem ritkán egy mondat közben
szakítanák félbe reklámmal. Egyébként nagyjából itt is ez történik: egy jelenet
kellős közepén ér véget a könyv. Természetesen folytatása lesz majd, de az
ilyenektől én szimplán falra tudok mászni, az a helyzet. A függővéget is lehet „szépen”
csinálni – ez számomra nem annak az esete.
 |
| Fábián Janka csodásan festi le az amerikai kisvárosi hangulatot az '50-es évek végén, '60-as évek első felében. (Kép forrása: Unsplash) |
A kemény kettő darab negatív kritikámtól függetlenül egyébként szívből
tudom ajánlani a regényt mindazoknak, akiket lázba hozott a téma, mert valóban kifejezetten remek kis olvasmányélmény,
elvarázsol, beszippant, legszívesebben le se tenné az ember. Én pedig –
dacára annak, hogy mérges vagyok a hatásvadász, hirtelen vége miatt –
izgatottan várom a következő részt. Nyilvánvalóan remek fogás egyébként így
félbehagyni, mert nincs az az ember, aki ezek után ne vetné rá magát a
folytatásra, amint megjelenik.
„A hideg, esős időben Julcsi alig várta, hogy odaérjenek a könyvtárhoz, és végre bekuporodhasson egy sarokba az aktuális könyvével a kezében. A metsző szél ellen védekezve, a fejét lehajtva, a talpuk alatt tocsogó, lehullott leveleket nézte, és csak akkor pillantott fel, mikor mindössze pár lépésre voltak az épülettől. Az ablakokon hívogató, sárgás fény szüremlett ki a szürke utcára, és amikor beléptek, a kislány orrát rögtön megcsapta a jól ismert, varázslatosan fűszeres és fanyar könyvillat, amitől menten sokkal jobban érezte magát az átázott cipője és az esőtől lucskos, homlokára tapadó haja ellenére.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése