Könyvekkel a járványhelyzet okozta szorongás ellen

Az utolsó blogbejegyzés óta azt hiszem, joggal mondhatom: a feje tetejére állt a világ. Ami egy-két hete még egyértelmű volt, ma már közel sem az. Nincs olyan ember, akit ne érintenének kisebb vagy nagyobb mértékben a járvány következményei. Azt gondolom, jó megismerni, hogy mások hogyan élnek meg egy-egy helyzetet, az érzések szavakba foglalása pedig legalább némi megkönnyebbülést hoz, így úgy döntöttem, kiírok magamból pár dolgot, és - hogy ne legyen öncélú ez a blogposzt -, ezt az egészet összekapcsolom könyvekkel. Sok könyvvel.

Így hát megszületett ez a furcsa egyveleg a saját lelkivilágom és az irodalom közreműködésével ennek a szokatlan blogposztnak a formájában.

KORONANAPLÓK

Március 11. szerda

Az irodában vagyok, eddig teljesen átlagosan telik a munkanap. Egy a következő hétre tervezett esemény kapcsán befut egy telefon a munkatársamhoz, a beszélgetésben elejtik, hogy 14 órakor állítólag valami fontos bejelentést tesz a kormány. Gyorsan lecsekkoljuk a hírportálokat, ott is megerősítik a sajtótájékoztatót. A munkatársam 14 órás ügyfele késik, így elkezdjük nézni az élő közvetítést. Kihirdetik a veszélyhelyzetet, az egyetemeket bezáratják, a rendezvényeket korlátozzák. Csak pislogunk egymásra, hogy mi történik, tényleg ennyire súlyos lenne a helyzet, vagy más van a háttérben? Estére meghívásom van az Emma premier előtti vetítésére, még délután lecsekkolom, hogy akkor ez tényleg lesz-e. Lesz. Még mindig nem fogtam fel, hogy ez egy komoly helyzet, elmegyünk az esti vetítésre. A mozi szellősebb, de azért sokan vannak, nem érzékelem, hogy bármi megváltozott volna.

Március 12. csütörtök

Továbbra sincs látható nyoma, hogy bármi más lenne: ugyanolyan tömeg vesz körül reggel a kettes villamoson zötykölődve, a nap az eredeti forgatókönyv szerint zajlik. Kora délután a vezetőségtől bejelentik, hogy elképzelhető, hogy a koronavírus kapcsán lesz majd némi változás a napi munkavégzésben, már dolgoznak a központban ennek kidolgozásán, ha esetleg erre kerülne valamikor a sor. Csak nézünk egymásra, viccelődünk, ez úgysem lehet komoly.

Március 14. szombat

Immáron negyedik napja árasztják el az egyre aggasztóbb hírek a Facebook hírfolyamot, kezd átragadni rám is kissé a paranoia. A mára betervezett Ikeázásról le is mondok, érzem, hogy nem lenne oké, annak ellenére, hogy változatlan nyitva tartással elviekben semmi akadálya. Elmegyünk kajálni egy közeli helyre, szinte teljesen üres, de inkább elvitelre kérjük.

Március 15. vasárnap

Ez a március 15. kicsit sem emlékeztet egy szokásos március tizenötre. Nincsenek megemlékezések, tüntetések és ellentüntetések, ellenzéki riporterekkel hadakozó nyugdíjasok. Otthon vagyok és egyre növekvő aggodalommal gondolok a másnapi munkanapra, pontosabban arra, hogy muszáj vagyok tömegközlekedni, hogy bejussak. Nagyon nem akarok.

Március 16. hétfő

A négyes-hatoson kezdem a napot, valamivel kevesebben vannak, mint általában ilyenkor, de azért nem drasztikus a különbség. Két utas a fejembe köhög, magamban enyhén pánikolva, de kívülről diszkréten igyekszem a sálam mögé rejtőzni, közben próbálom addig visszatartani a levegőt, ameddig csak bírom. Egy nagyobb adag könyvszállítmányt kell elhoznunk, alig várom, hogy megcsodálhassam őket, de közben mégsem felhőtlen az öröm, kezd egyre jobban eluralkodni a bizonytalanság. Az irodába beérve várjuk, hogy valami központi utasítást kapjunk a továbbiakra vonatkozóan, miközben sok helyen sorra rendelik el a home officet. Délutánra meg is érkezik az utasítás, hogy már másnaptól mi is hómofiszra váltunk. Megkönnyebbülés. Hazafelé szintén a fejembe köhög egy szembe jövő gyalogos.

Március 19. csütörtök

Azt gondoltam, hogy számomra nem fog különösebb nehézséget jelenteni az „önkéntes karantén-üzemmód”, hiszen alapvetően is egy introvertált ember vagyok (tankönyvi enneagram ötös típus), és egyébként is sokat és szívesen vagyok egyedül, az unatkozás fogalmát pedig csak hírből ismerem. Tévedtem – a szabadságom korlátozása (akkor is, ha „önkéntesen” történik, a saját magam és mások egészségének megóvása érdekében) rendkívül nyomasztóan hat rám, nem igazán tudok semmire rendesen odafigyelni. A tervem, miszerint a blogposztokkal kapcsolatos lemaradásaimat is majd jól be tudom hozni, kudarcot vall, képtelen vagyok értékelhető bejegyzést írni. Aggódom, hogy mi lesz, nehezen viselem a bizonytalanságot, a produktivitásom nagyjából a béka segge alatt van.

Azóta

Vannak jobb és rosszabb napok, a lelkiállapotom a körülményekhez képest egészen jó és a világvége hangulat között ingadozik, de sejtésem szerint vagyunk így ezzel jó páran. Igyekszem finoman visszairányítani a fókuszomat a könyvek felé, de semmit nem erőltetek. Ennek eredménye az alábbi válogatás is, avagy végre képes voltam megírni egy blogposztot.

Ez a kép valójában sehogyan sem kapcsolódik a témához, de megnyugtató természetfotókat nézegetni jó hatással van a hangulatra, úgyhogy itt a helye.
(Forrás: Unsplash)

KÖNYVEK, SEGÍTSETEK!

És akkor térjünk is át a könyvekre. Alapvetően úgy vettem észre, hogy ahogy a hangulatom is a két szélsőség között ingadozik, úgy a „könyves hangulatom” is ezt tükrözi: vagy a könnyed, tényleg kikapcsolós/szó szerint csodás/kedves/szívmelengető olvasmányok, vagy éppenséggel valamiféle mazochista, öndestruktív indíttatásból fakadóan a nyomasztó/apokaliptikus regények után vágyom az utóbbi napokban. (Már amikor képes vagyok olvasni, mert mostanság ez is nehezebben megy, kevesebb türelmem van.) Így most ebből a két kategóriából válogattam össze néhány könyvet, hátha találtok olyat, ami segítene most.

Mert amikor bizonytalanok vagyunk, a könyvek megnyugvást hoznak, ha félünk, reményt jelentenek, az elszigeteltségben pedig összekötnek.

Amikor a Scrabble és a filozófus énem találkozik.

Könnyed/varázslatos/léleksimogató/kedves könyvek, avagy betűkbe zárt gyógyír

Ne legyen lelkiismeret-furdalása senkinek, ha az igazán trash/chick lit/extrém limonádé/vérbeli komfortolvasmányokon kívül ebben a helyzetben nem igazán van hangulata máshoz. Meg egyébként is, mindenki olvassa azt, amihez épp kedve van, ne pedig azt, amit mások szerint „illik” vagy „menő”.

Ebben a helyzetben azonban azt tapasztalom, hogy még inkább előtérbe kerülnek a könnyed, klasszikus és/vagy a fantázia világába varázsoló olvasmányok, a legtöbben ilyen jellegű kérésekkel kerestek meg az elmúlt napokban. Az alábbiakban tehát összeszedtem néhány olyan könyvet, amely könnyedségével vagy varázslatosságával segít abban, hogy picit kilépjünk a napi szorongó üzemmódból és némi megnyugvásra találjunk. Igyekeztem úgy összeválogatni a könyveket, hogy mindenki találjon köztük olyat, ami a saját preferenciájához közel(ebb) állhat - legyen szó klasszikus krimikről, varázslatos világokról, habkönnyű romantikus történetekről, humoros/nyugalmat árasztó könyvekről, vagy egyéb okból léleksimogató olvasmányokról.

Számomra ide tartoznak M.C. Beaton könyvei (elsősorban az Agatha Raisin-sorozat, aminek szerencsére nagyon sok része van, de a Hamish Macbeth-sorozat sem rossz), mint a habkönnyed kategória kedvencei; Agatha Christie klasszikus detektívtörténetei, mint vérbeli komfortolvasmányok; továbbá a mindenféle vicces nevű skandináv életstílusokkal foglalkozó szebbnél szebb kiadványok (Hygge, Lagom, Sisu).

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

Nyomasztó/apokaliptikus hangulatú könyvek

Világvége regényeket, nyomasztó disztópiákat, és egyéb – különböző okokból – súlyos(abb) könyveket is összegyűjtöttem itt, a klasszikusoktól elkezdve (pl. 1984, Szép új világ, Malevil), a kortárs posztapokaliptikus történeteken át (pl. Egy másodperccel később),  az okos zombiregényekig (pl. Feed – Etetés). Mert meglehet, hogy éppenséggel egy-egy ilyen könyv segít perspektívába helyezni a jelenlegi helyzetet.

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

TOVÁBBI TIPPEK

A könyvek mellett a következő feszültségoldó apróságokat alkalmazom, ajánlom még:

→ RENDSZERES SÉTA ÉS MOZGÁS. Az óvintézkedéseket betartva (!), kerülve az embereket (ha valaki nagyon forgalmas helyen él, annak érdemes kora reggel vagy késő este) egy frissítő séta - lehetőleg mindennap - irtó sokat számít a hangulat tekintetében. Továbbá rengeteg lehetőség van már online (és ingyen) edzéseken is részt venni, még az olyan anti-sportembereknek is, mint én: az online jóga, gerinctorna és hasonlók remekül átmozgatnak, és felfrissítenek szellemileg is, és tuti jobb kedve lesz tőle az embernek.

→ RAJZOLÁS, SZÍNEZÉS. Nem szükséges semmiféle rajztudás hozzá. Agócs Írisz illusztrátorral mindennap megtanulhatunk egy cuki állatkát rajzolni (és jelentem, nagyon kellemes kikapcsolódást nyújt), Baantal pedig időnként videóban mutatja meg például azt, hogy hogyan lehet delfint rajzolni. A felnőttszínezők is hasznosak lehetnek ilyenkor, az Anna Amélie jóvoltából egy 8 oldalas színezőfüzetet is letölthetünk ingyenesen.

→ RELAXÁCIÓS GYAKORLATOK. Számtalan mindfulness gyakorlat létezik, legyen szó akár légzőgyakorlatról, akár vizualizációról, akár meditációról - biztos vagyok benne, hogy mindenki talál olyat, ami neki jobban beválik. Már napi néhány perc is sokat számít. (Dr. Arlene K. Unger: Nyugalom c. könyvét tudom ehhez ajánlani.)

→ NAPI HÁLA. Nap végén igyekszem mindig legalább 5 olyan dolgot összegyűjteni - és ezeket le is írom -, amelyekért hálás vagyok. Ezek lehetnek apróságok, például, hogy sütött a nap, madárcsicsergést hallottam, finomat ettem, telefonáltam egy barátnőmmel stb.

→ ÍRÁS. Az írás annyira kézenfekvő terápia, hogy sokan nem gondolnak rá, vagy a rajzoláshoz hasonlóan azt gondolják, hogy szükséges hozzá valamiféle hozzáértés. Tévedés. A kötetlen naplóírás egy nagyon felszabadító dolog, amit mindenkinek ajánlok, instant megkönnyebbülés.

→ AROMATERÁPIA. Ha van otthon illóolaj, vagy nem jelent gondot a beszerzése, érdemes az illatokkal is játszani, mert bizony ezzel is lehet befolyásolni a hangulatunkat. (Az én kedvenceim: rosszkedv ellen grapefruit, relaxációs tevékenység mellé valamilyen „erdős keverék” (pl. fenyő, cédrus), elalvás előtt levendula, felfrissüléshez citrom, tanuláshoz/koncentrációt igénylő tevékenységhez rozmaring-grapefruit kombó.)

➯ Még több könyves tartalomért kövess INSTAGRAMon és FACEBOOKon is! 😊