Linnea Dunne – Lagom
[Lagom: The Swedish Art of
Balanced Living]
A Hygge nálam nagy szerelem volt, és alig vártam, hogy
ismét egy hasonló könyv kerüljön a karmaim közé, a hygge svéd változata, a
Lagom pedig egész jó kis alternatívának tűnt.
Nos, nem egészen ugyanaz – ahogy
várható volt, és ez így is van jól, ezzel együtt ugyancsak nagyszerű
kikapcsolódást és megszívlelendő gondolatokat nyújtott. (Bár bevallom, számomra a Hyggét
nem überelte.)
A könyvnek egyébként nemis célja, hogy ugyanazt adja,
mint az említett könyv. A lagomnak bár hasonló a lényege, mégis más irányból
közelíti meg magát a jóllétet. A svédeknél ugyanis elsősorban a
kiegyensúlyozottságon, azon a bizonyos nem
túl sok, nem túl kevés, éppen elég állapoton van a hangsúly, ebből indul ki minden.
Nem leszel
boldogabb attól, ha annyi pénzed van, hogy már a feneked is azzal törlöd
ki. De akkor sem tudsz igazán boldog lenni, ha az állandó anyagi bizonytalanság
miatt szorongani kényszerülsz. És így van ez a világon mindennel. Ez a lagom-jelenség lényege.
A gyönyörű kivitelezésű, táskabarát könyvecskében remek
érzés elmerülni – minden oldalon csodás grafikákat és fotókat találunk,
viszonylag kevés és lényegre törő szöveggel. Van itt általános elmélkedéstől
elkezdve, konkrét tippeken át, istenien hangzó receptekig (azt a bizonyos kanelbullarnak nevezett fahéjas tekercset muszáj lesz megcsinálnom...) minden, amiről el
tudjuk képzelni, hogy beleférhet az életmód témakörébe.
Egyébként rém találó szerintem „a félzsíros tej
országának” példája, ugyanis remekül kifejezi a lagom életérzést: ha már tej,
akkor legyen zsíros, de azért nem kell túlzásba esni. Erről szól a lagom.
Éljünk teljes életet, szórakozzunk, törekedjünk a boldogságra, de ezt nem
szélsőségek által fogjuk megtapasztalni, hanem a mindennapjainkba beépített
kiegyensúlyozottság által. Azáltal, hogy nem esünk túlzásokba, felismerjük a lehetőségeket, élünk velük, de nem vagyunk telhetetlenek. Azáltal, hogy ha valaki a kisujját nyújtja, nem akarjuk rögtön tőből kiszakítani az egész karját. És mindez nem keverendő össze a kishitűséggel vagy a túlzott kompromisszumokkal. A lagom - ha nagyon leegyszerűsítjük a dolgot - annak a bizonyos arany középútnak a megtalálásáról szól.
A könyv foglalkozik a munka-magánélet egyensúlyával, a
környezetünkhöz és a természethez fűződő viszonyunkkal, gasztronómiával,
divattal, dizájnnal, szociális élettel, valamint fenntarthatósággal. Vannak itt
semmitmondó tippek is, nem áltatok senkit, ugyanakkor igen hasznos részeket is
találunk – mindamellett, hogy tényleg remek érzés már magát a könyvet is kézbe
venni.
Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül amellett a számomra érthetetlen jelenség mellett, hogy hogyan fordulhatott elő az, hogy néhány oldalon a kifejezetten sötét háttérre feketével nyomták a szöveget?! Bár ez nem von le a könyv értékéből, de azért időnként megnehezíti az olvasást, ami így csökkenti azt a bizonyos lagom-faktort.
Bevallom, néhány résznél azt éreztem, hogy esély sincs
arra, hogy ez kis hazánkban is megvalósulhasson – legalábbis belátható időn
belül, pedig igazán szuper lenne. Nem mondom, hogy a könyv hiánypótló, vagy
nélkülözhetetlen. Ugyanakkor mégis képes olyan kikapcsolódást és még talán némi
reményt is nyújtani, ami miatt én azt éreztem, hogy remek döntés volt
elolvasnom – és a polcomon tudnom ezt az aprócska, ám hasznos könyvet.
„Ha van tanulsága a könyvemnek, akkor az az, hogy a fenntartható boldogság nem a végletekről szól. Nem az eufóriáról és nem a hisztérikus nevetésről, bár néha ezek is hasznosak; nem a nagyobb házról, a még több pénzről és a szigorú fitneszéletmódról. Arról szól, hogy a saját fejünkkel gondolkodjunk, hogy a szükséges rosszból erényt kovácsoljunk, és kiélvezzük az értelmes pillanatokat.”
4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése