Dorothea Benton Frank – Karácsony receptre
[The
Christmas Pearl]
Fúha, na szóval az a helyzet, hogy ez a könyv annyira
nem stílusom, hogy csak na, viszont van az évben egy időszak, nevezetesen a
karácsony, ami alapvetően írja felül az én kis elveimet könyvek és filmek terén
is. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ilyenkor ezerrel jöhetnek a
mindenféle nyálas/gagyi/semmitmondó történetek is, nem érdekel, csak legyen karácsonyi.
A Karácsony
receptre egyébként a fent említett kevésbé pozitív jelzők közül nem volt
egyik sem, vagy inkább mindegyik egy hangyányit (éljen az önellentmondás!), de
tökéletesen megfelelt azon elvárásomnak, hogy abba a bizonyos áldásos
karácsonyi hangulatba ringasson, amikor az ember egy picikét elfelejti a
magánéleti nehézségeit, a vizsgaidőszakot, az előttünk álló akadályokat és elvégzendő
feladatokat. Számomra pedig ez az igazi karácsonyi olvasmány (és film) lényege.
Nem várok csodát. Nem várok megváltást. Nem várom azt, hogy valami egyedülállót
vagy eredetit kapjak. Egy dolgot várok: a hangulatot.
A karácsonyi hangulatnak pedig ezer arca lehet, ez a
szép ebben az ünnepben, valahogy olyan megfoghatatlan, komplex és kissé
álomszerű. Megközelíthetjük a vicces, bohókás oldaláról, vagy éppen a komoly
mondanivalók és mély érzelmek irányából. DBF könyve leginkább átmenet a kettő
között: alapjaiban fontos mondanivalót közvetít, ám ezt mégis igencsak könnyed
hangnemben teszi meg.
A könyv egyébként rendkívül gyorsan olvasható – abból a
szempontból is vérbeli ünnepi olvasmány, hogy a hivatalos karácsonyi időszak
2-3 napja alatt - nem rohanós tempóban is - simán eljutunk a végéig.
A történetet egy 90-es éveiben járó, ám roppant friss
és éles eszű hölgy, Theodora meséli el, akinek élete java már a háta mögött van
ugyan, de most kezd nagyon elege lenni abból, hogy a családja milyen borzasztó
felszínesen viselkedik egymással, és mennyire nem tisztelik ezt a számára
rendkívüli fontossággal bíró ünnepet. Theodora fel-felidézi nekünk
gyermekkorának karácsonyait, a régi szokásokat, recepteket, szertartásokat – na
meg persze a kedvenc – rég elhunyt - házvezetőnőjéhez, Pearl-höz kapcsolódó
történeteket. Pearl lényegében anyja helyett anyja volt a kis Theodorának, és
rémesen hiányzik neki. Aztán amikor a családban kezdenek rémesen elmérgesedni a
dolgok, egyszer csak valódi csoda történik: megjelenik ugyanis Pearl – a maga
hús-vér valójában. Ez meg hogy lehetséges? Pearl pedig egyetlen okból érkezett:
hogy segítsen Theodorának rendet rakni a famíliában. A családtagok ugyanis valóban
rettentő elviselhetetlennek tűnnek.
A könyv cselekménye ezt a röpke karácsonyi időszakot
öleli fel, semmi fakszni, semmi túlbonyolítás, halál egyszerű a dolog, mégis
olyan kis kedves és karácsonyi. Én
egyébként a magam részéről – azzal együtt, hogy alapvetően nem kifejezetten az
én stílusom ez a regény – nem voltam teljesen megelégedve. Persze, a karácsonyi
hangulat tök jó, élveztem az olvasását, de ha kötekedős kedvemben vagyok, akkor
nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy oké, persze karácsony, és ha
karácsony, akkor csodák, de azért néhol kicsit már too much volt nekem. A másik negatívum, amit kiemelnék az pedig
maga az írói stílus. Ami gyenge. Legalábbis bőven van még hova fejlődni,
könnyed karácsonyi limonádéregény ide vagy oda… Ellenben plusz pont jár a
fantasztikus borítóért (ami klasszisokkal jobb szerintem, mint az eredeti!),
valamint a gasztro vonalért, ugyanis nem elég, hogy szuperül hangzó kajákkal
van tömve a könyv, de ráadásként a végén egy komplett receptgyűjteményt is
kapunk – mondjuk időnként (számomra) meglehetősen bizarrul hangzó ételekkel.
Na de összességében a Karácsony receptre egy korrekt kis olvasmány az ünnepekre, érdemes
elolvasni, ha karácsonyi hangulatba szeretnénk kerülni, pláne, ha a
gasztronómia iránt is érdeklődünk, ugyanakkor túlzottan nagy elvárásaink ne
legyenek, egyszerűen nem ez a könyv lényege.
„Boldogító, pihentető álomba merültem, és az utolsó gondolatom az volt, milyen csodálatos, hogy mindenki, akit szeretek, csak egy gondolatnyira van.”
3/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése