„Muszáj hinnem, hogy szerelem volt – mert ha nem szerelem volt, akkor micsoda?” – A szexuális visszaélés természetrajza ✦ Kate Elizabeth Russel: Szép sötét Vanessám

Hiánypótló, elképesztően árnyalt és igen megosztó történet a Szép sötét Vanessám, amely alapvetően fikció, mégis a memoár határán mozog, ugyanis a szerző saját története inspirálta, amelyet Kate Elizabeth Russel nem kevesebb, mint 18 évig (!) írt.

Efebofília, szexuális zaklatás, áldozattá válás, visszaélés, felelősség, kiszolgáltatottság, traumatizáltság, mélyre csúszás, szembenézés és feldolgozás. Ezek a témák állnak a regény középpontjában, amelyre tekinthetünk egyfajta modern Lolita-feldolgozásként is (és Nabokov legismertebb regénye egyébként végig fontos szimbólumként jelenik meg a történetben), ám ennél árnyaltabb és komplexebb a dolog.

A címszereplő Vanessa két idősíkban meséli el a történetét, amely egy ponton összeér, és vele együtt érkezünk meg – minden értelemben – a jelenbe, az itt és mostba, abba a helyzetbe, ami már nem engedi meg, hogy elfordítsuk a fejünket, lesüssük a szemünket, és magyarázatokat gyártsunk. Abba a helyzetbe, ami kőkemény választás elé állít:

KÉPES VAGY-E SZEMBENÉZNI, MEGMERÍTKEZNI A LEGMÉLYEBB FÁJDALOMBAN, HOGY AZTÁN ESÉLYED LEGYEN FELDOLGOZNI ÉS TOVÁBBLÉPNI, VAGY HAGYOD, HOGY AZ ELFOJTÁS MINDENT FELEMÉSZTŐ MOCSARA VÉGLEG ELNYELJEN?

A 15 éves, magát mindig kívülállónak érző, irodalmi ambíciókat dédelgető Vanessa egy nagy presztízsű bentlakásos iskolába megy, ahol felfigyel rá irodalomtanára, a nála 27 évvel idősebb Mr. Strane. Figyelemmel kísérhetjük, ahogy a férfi apránként építi fel azt a függő viszonyt, amelybe Vanessa belesodródik, és amelynek során visszaélések éveken át tartó sorozata valósul meg.

Tizenhét évvel később Strane neve egyre több helyen bukkan fel, amikor egy volt tanítványa szexuális zaklatással vádolja meg. A lány felveszi a kapcsolatot Vanessával is, aki ekkor már a harmincas éveiben járó, felnőtt nő, azt remélve, hogy mellé áll az ügyben. Vanessában azonban kettős érzelmek kavarognak, és hamar kiderül, hogy rengeteg feldolgozatlan traumát cipel, amelyek lassanként teljesen felemésztik. A Strane-ügy kirobbanásával azonban nem tudja tovább halogatni a múlttal való és a jelent is erősen meghatározó szembenézést, és elindul egy nagyon fájdalmas – ugyanakkor az egyetlen lehetséges – úton: a feldolgozás és (ön)feloldozás útján.

Kate Elizabeth Russel rendkívül bátor kiállása ez a – manapság is fájóan aktuális – regény, amely egészen újfajta nézőpontokat is behoz, emellett elképesztő hitelességgel és pontossággal ábrázolja a felkavaró lélektani mozzanatokat. Nem egy könnyed olvasmány – de komoly baj lenne, ha az lenne. Mégis: letehetetlen, a szó borzongató értelmében.

Ha érdekel, ITT olvashatsz egy érdekes cikket a szerzőről és a regényről.

„Ez nem normális, a testem legalábbis nem érzi annak, márpedig a testemnek akkor is igaza van, amikor a gondolataim kuszák.”

 

➯ Még több könyves tartalmat találsz INSTAGRAMon és FACEBOOKon!