Agatha Christie – A ferde ház
[Crooked House]
Számomra Agatha Christie egyet jelent két híres
nyomozójának, Miss Marple-nek vagy Poirot-nak valamelyikével, és állandóan
hiányérzetem van, ha olyan történetet olvasok tőle, amelyikben egyikük sem
szerepel.
Na de, nem így A ferde ház esetében! Ez esetben ugyanis hiába nem
kapnak szerepet sem a kíváncsi öreglány hóbortjai, sem a különc nyomozó kis szürke agysejtjei,
mégis kerek egész a sztori.
Valamiért eleve van egy furcsa vonzódásom az olyan
krimik iránt, amelyek egy kötött helyszínen játszódnak, különösen, ha a
helyszín egy különös házikó – mint ahogy ez esetünkben is van.
Ráadásul a gyilkosság – a tehetős nagypapa megmérgezése – is családon belül
történik, a kérdés csak az, hogy a népes családka mely tagja (na meg persze miért?) csapott le vajon?
Egyébként a nyomozó karaktere azért itt sem hiányozhat - hiszen mégis csak egy klasszikus, régimódi detektívtörténetről beszélünk -, akit jelen esetben a szimpatikus Charles testesít meg, és akinek apja a Scotland
Yard egyik fejese, a szerelme pedig az említett család tagja, így számára több
irányból is érdekes a sztori. Charles karaktere egyébként igazán szerethető: kissé naiv, ám igen jólelkű pasi benyomását kelti, akinek szívügye, hogy
kiderítse az igazságot leendő menyasszonya családjával kapcsolatban.
A könyv amolyan Agatha Christie-sen dinamikus, és ahogy
azt tőle megszokhattuk, zseniális karakterekhez, na meg persze
utánozhatatlan hangulatleíráshoz van szerencsénk. A ferde ház egy könnyed, de rém érdekes
krimi, amelyben egyszerre mindenkiről elképzelhetőnek tartjuk, hogy gyilkolt,
miközben valahogy senkiről sem tudjuk elhinni. Töviről-hegyire körüljárjuk a
szereplőket, Charles-szal együtt agyalunk, hogy mégis mi lehet a megoldás, mi
lehet a motiváció, ki lehet a gyilkos. A végkifejlet pedig üt, nem csak a
gyilkos személyét illetően, hanem a plusz csavart, a tényleges lezárást
illetően is.
Agatha Christie nem véletlenül egy igazi klasszikus, és
ami a legjobb: gyakorlatilag bármikor megállja a helyét, minden élethelyzetben
remek olvasnivalót jelent, bárkinek a kezébe nyomnám, rá tényleg azt lehet mondani, hogy soha „nem megy ki a
divatból”, igazi örökzöld.
„Kár bizonygatni, hogy valami nem történhetett meg, ami megtörtént.”
4.5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése