Nemek közti egyenlőség: valóság vagy fikció? ✦ Philip Zimbardo & N. D. Coulombe - Nincs kapcsolat

Philip Zimbardo – Nikita D. Coulombe – Nincs kapcsolat

[Man (Dis)connected]

A Nincs kapcsolat nem egy túlságosan könnyen emészthető olvasmány a laikusok számára, ugyanis ez leginkább egy szociálpszichológiai tanulmány féleség, picit csalóka (al)címmel, ám rém fontos, valamint aktuális témákkal, és mondjuk úgy, többé-kevésbé közérthetően.

Az alcím (Hová lettek a férfiak?) egyébként elég harcosfeminista jellegűen hangozhat, ami szerintem nem egészen helytálló, de ne riasszon el senkit - aki ugyanis veszi a fáradtságot, és valóban belemélyed a könyvbe, az hamar meglátja, hogy alapvetően nem erről van szó. Persze, „hibásak” a pasik is, na de mi, nők is, meg úgy en bloc az egész társadalom. A szülők, az iskolák, a média, a kormány. A könyv szépen atomjaira szedi mindezt nekünk, hogy ráébredjünk, és bőszen bólogassunk, hogy igen-igen, ez így igaz, ebbe bizony én is beleestem, holott fel sem tűnt.

Zimbardo és Coulombe tanulmányában alapvetően nagy hangsúlyt kap annak fontossága, hogy a nemek közti egyenlőség megvalósulhasson – és rávilágít arra, hogy már alapjaiban mennyire hibás tud lenni az emberek hozzáállása a témához, akkor is, ha adott esetben a legjobb szándék vezérli őket. Ugyanis az egyenlő jogok nagy harcosai gyakran elfelejtkeznek arról, hogy az egyenlő jogoknak kéz a kézben kellene járniuk az egyenlő felelősséggel is, ami már sokkal komolyabb problémákba ütközik, és amellyel még bőven lennének feladatok. 

A két szerző alapvetően azt vizsgálja, hogy mi történt az utóbbi időben - köszönhetően többek között a digitális forradalomnak - a nemekkel, kiemelve a férfiak kérdését. Miért van annyi elcseszett kapcsolat? Mit rontunk el? Miért rontjuk el? Hogyan próbálunk megbirkózni ezekkel az új keletű problémákkal? Milyen hibákba esnek bele rendszeresen a férfiak, illetve a nők? A tanulmány nem általánosít, de figyelembe veszi a tendenciákat, hiszen vannak olyan viselkedéstípusok, amelyek inkább a nőket, míg mások főként a férfiakat jellemzik az esetek döntő részében.

A könyv rengeteg (de tényleg rengeteg!) olyan felvetést tartalmaz, amelyek valóban megfontolandóak, és ami nagyon fontos: olyan dolgokat kérdőjelez meg adott esetben, amelyekbe talán még bele se gondoltunk úgy igazán. Legalábbis saját példámból kiindulva mondom ezt, számomra voltak olyan gondolatok, amelyeket még sosem kérdőjeleztem meg magamban, ám a könyv hatására jobban belemélyedtem a témába, és rájöttem, hogy néhány dologgal kapcsolatban nem feltétlenül volt helyes a hozzáállásom, pedig komolyan csak a jó szándék vezérelt – ám ez lehet, hogy néha kevés.

Mindemellett több olyan jelenséggel is foglalkozik a könyv, amelyekről még nem olvastam szociálpszichológiai megközelítésből, és tán bele sem gondoltam úgy igazán. Egyik ilyen elgondolkoztató téma az, hogy milyen hatása lehet hosszútávon az egyébként szimpatikus (tehát még véletlenül sem bunkó) férfiak rendszeres visszautasításának. Ezért ugyanis mi, nők is felelősek vagyunk, és ezzel nem azt mondom – és a könyv sem azt mondja -, hogy márpedig akkor is esélyt kell adni valakinek, ha azonnal érezzük, hogy nagyonneeem, de lehet ezt ettől függetlenül intelligensen is kezelni, úgy, hogy az mindkét félnek az előnyére váljon. Továbbá azt is megvilágítja, hogy vajon mi állhat amögött az egészen gyakori jelenség mögött, amikor egy férfi a (kedves) visszautasítás után átlendül támadásba (hogy te mégis mit képzelsz, hogy őt vissza merészeled utasítani, meg amúgy is örülj, hogy rád nézett, örülj, hogy egyáltalán egy légtérben tartózkodhatsz vele) – ezen én speciel sokat agyaltam, mert szinte nincs is a környezetemben olyan ember, aki még ne tapasztalta volna meg. Továbbá nem feltétlenül dől össze a világ, vagy leszünk kevesebbek attól, ha visszautasítják az embert - legyen akár férfi, akár nő a kezdeményező fél.

Na de miért is emeltem ki, hogy tényleg nem a pasik szapulásáról szól a könyv? Mert van itt minden, ami bemutatja, hogy miért lett ilyen elcseszett a társadalmunk és persze elsősorban az emberek egymás közti viszonyai. Szó van itt az oktatási rendszerek hibáiról és hiányosságairól, a túlzásba vitt pornófogyasztás durva következményeiről, a technológiai fejlődés hatásairól, a gazdaság átalakulásáról, illetve ahogy azt korábban említettem, fontos téma a nemek közti egyenjogúság alapvető félreértelmezésének kérdése is.

A könyv három nagy részre van tagolva, amely elsőként a tüneteket mutatja be, majd ennek okait igyekszik feltárni, végezetül pedig lehetséges megoldásokat kínál. Ezeken belül találunk még rövidebb fejezeteket, amelyek között akadnak nagyon érdekes és elgondolkoztató részek, de néhány nehezen érthető, semmitmondó, vagy túlságosan általánosító is. A tanulmány tehát nem hibátlan, viszont van néhány több olyan értékes része, amelyek miatt mindenképp egy igen fontos olvasmánynak tartom – de persze, ahogy az általában (elsősorban) a pszichológiai jellegű könyveknél lenni szokott, pont azokhoz nem jutnak el ezek a gyöngyszemek, akiknek a legégetőbb szüksége lenne némi fejtágításra a témában. De egyébként meg senkinek nem fog megártani, szerintem mindenkinek tud újat mondani, úgyhogy olvassátok!

„A férfiak többek között azért vetik alá a nőket szexuális tárgyiasításnak, mert az esetek nagy részében ők teszik meg az első lépéseket azzal, hogy randira hívják a nőt, vagy szexuálisan közeledni kezdenek felé. Ilyenkor gyakran elutasításba ütköznek, éljenek akár párkapcsolatban a szóban forgó nővel; és a fájdalmat azzal lehet jelentős mértékben csökkenteni, ha visszautasítójukra személyiségétől megfosztottan gondolhatnak.”

4/5