Benne van az egész élet ✦ Jonathan Franzen: Javítások

Hű, micsoda utazás volt ez a könyv! Annak ellenére, hogy engem időnként hajlamos elijeszteni (vagy inkább valami sokkal óvatosabb megközelítésre késztetni, mintha valami furcsa egzotikus állat lenne), amikor egy-egy olvasmányra úgy hivatkoznak, mint „kultikus könyv”, „klasszikus”, „kötelező elolvasni”, „eposzi” – pláne, ha emellett még az ’1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz’ listán is szerepel, esetleg mindenféle hangzatos irodalmi díjakat is bezsebelt. Mégis egy ideje vonz Franzen munkássága. Különösképpen a Javításokkal szemeztem – amelyről pedig a fentiek mindegyike elmondható –, mert van egy furcsa vonzódásom a felszínen tökéletes, ám valójában diszfunkcionális amerikai kertvárosi családokat középpontjukba állító regényekhez. Franzen pedig pont valami ilyesmit ígért nagyregényében - ami egyébként kereken 20 éve jelent meg, ám aktualitásából mit sem veszített. Mondom is, hogy miért.

Lélekfröccs szkeptikusoknak (is) ✦ David Nicholls: Mi

Meg kell mondjam, egyáltalán nem számítottam arra, hogy a Mi ennyire levesz majd a lábamról. Látszólag ugyanis egy házasságról szól – pontosabban annak válságáról –, benne egy „kezelhetetlen” kamaszfiúval, romantikus közegbe ágyazva. Na, ezekből engem nagyjából minden viszonylag hidegen hagy: a romantikusokat általában igyekszem messziről kerülni (oké, ért már mondjuk ezen a fronton is pozitív meglepetés, mondjuk Tasmina Perrytől A lánykérés, hogy csak egyet mondjak, de ez más lapra tartozik), illetve a házasság és a gyerektéma sem olyasmi, ami közel áll hozzám jelen pillanatban. Na, de ismétlem: látszólag erről szól a könyv.

Nyomoznál egy sorozatgyilkos után? ✦ Michelle McNamara: Eltűnök a sötétben

Az utóbbi idők legkevésbé „könyvszerű” olvasmánya egyértelműen Michelle McNamara bűnügyi tényregényéhez kapcsolódik, amelytől többszörösen is kirázza a hideg az embert. A True Crime Diary nevű bűnügyi blog szerzője ugyanis valódi nyomozását örökítette meg könyvében egy valódi sorozatgyilkos után. Az Eltűnök a sötétben megjelenését és az erőszakos bűnelkövető letartóztatását azonban már nem érhette meg: váratlanul, álmában érte a halál.

Ajánló egy hidegrázós nyomozás valódi történetéről.

Pontosan ilyen érzés volt gyereknek lenni ✦ Nguyễn Ngọc Thuần: Csukott szemmel nyiss ablakot

Ha röviden kéne meghatároznom, hogy mit is tud tulajdonképpen a nem egyszerű nevű Nguyễn Ngọc Thuần apró könyvecskéje, azt mondanám: ez maga a szavakba foglalt gyerekkor. Ízlelgessük ezt egy kicsit: nem tudom, ki tud felidézni egy-egy pillanatot arról, hogy milyen volt gyereknek lenni. Ne eseményekre gondoljunk, hanem érzésekre, hangulatokra, arra, hogy hogyan tekintettünk a világra és egymásra, hogy milyen gondolatok cikáztak a fejünkben. A szerző tűpontosan kapta el ezt furcsa, álomszerű érzést, helyenként egy az egyben felidézve bennem gyerekkorom egy-egy mozzanatát, és azt, hogy mindezt hogyan éltem meg.

A bizarr még sosem volt ilyen bájos ✦ Edward Carey: Kicsi - Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

Na kérem: így néz ki, amikor egy könyv tökéletes összhangban van kívül-belül. Kitűnő példa arra, hogy mennyire szerves részét képezi egy történetnek a tálalása is. Az egyébként igen terjedelmes Kicsi ugyanis pontosan azt a hangulatot tükrözi, amelyre az ember belelapozva asszociál. Tényleg minden a helyén van. Edward Carey szó szerint megbolondította illusztrációval ezt az egyébként sem mindennapi, a szó jó értelmében groteszk és morbid regényt.

Nem csak történelem és/vagy Madame Tussaud kedvelőknek.

Fanyar humor és végtelen keserűség tűpontos egyvelege ✦ Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom

Mára egy több szempontból rendhagyó könyvértékelővel készültem. A Minden kis nyamvadt bánatommal kapcsolatban ugyanis máris két, egymásnak - látszólag - ellentmondó dolgot is megjegyzek:

1. Ez bizony egy remek könyv.
2. Amit egyszerűen képtelen voltam végigolvasni.

A női beavatási szertartások kegyetlen világa ✦ Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Majdnem pontosan egy éve olvastam a Bíborszínt (leánykori nevén Kedves Jóisten), amelyre azt mondtam, hogy ha csak egyetlen könyvet olvastok el az ősszel, a Bíborszín legyen az. Ma is tartom magam ahhoz, hogy az egyik legfontosabb könyvről beszélünk, nők számára különösen. Így tehát azonnal felkaptam a fejem a hírre, hogy az Európa Könyvkiadó kiadja a Bíborszín egyfajta „folytatását” – ez Az öröm titkának őrzői -, és hatalmas elvárásokkal vetettem bele magam. A téma nem kevésbé durva: a női beavatási szertartások (azaz csonkítások) világába kalauzolja el az olvasót.

Az érzések idővel úgyis utat törnek ✦ Tayari Jones: Egy amerikai házasság

Annak ellenére, hogy hamar „felfaltam”, viszonylag sokat ültem ezen a könyvön, hogy összeszedjem a gondolataimat. Ugyanis az a helyzet, hogy ez már megint egy olyan olvasmány, amely azonnal ment is a képzeletbeli könyvek, amelyeket minden nőnek el kellene olvasnia listámra, azzal a kiegészítéssel, hogy ez mégsem egy tipikusan, csak „női” (és remélem tudjátok, hogy ez alatt még véletlenül sem a bugyuta, romantikus limonádékat értem) regény, jó szívvel ajánlanám férfiaknak is.

Hogy lehet ilyen jó egy FOCIKÖNYV? ✦ Csepelyi Adrienn: Belemenés

Vajon mi keresnivalója van egy focis könyvnek a blogon? – tettem fel a kérdést magamnak (is), amikor a szerző, Csepelyi Adrienn megkeresett, hogy olvastam-e már a könyvét. Jeleztem is neki, hogy na a foci, az nekem nagggyon nem. Ennek ellenére Adrienn profi értékesítőket megszégyenítő módon „adta el” nekem a könyvét, én pedig máris arra ocsúdtam, hogy hopp, a kezemben a könyv, hát akkor már lapozzunk is bele, hogy mégis mit tudhat. És onnantól kezdve el sem engedett. Bizony.

Oké, ez mégis hogyan lehetséges?

Ármánykodások és belharcok, avagy ez zajlott a felszín alatt ✦ Antonio Caprarica: Diana utolsó nyara

Egy beismeréssel kezdem: Diana története sosem érdekelt túlzottan, keveset tudtam róla, és a nagy port kavart tragikus halála idején is még kisgyerek voltam, így nem kavart fel különösebben, hiszen kevésbé értettem a jelentőségét. Ugyanakkor mindig szeretek új élettörténeteket megismerni, és bár korlátozott információim voltak a hercegnőről, alapvetően szimpatikusnak tartottam. A Diana utolsó nyara arra tett kísérletet, hogy bemutassa Diana valódi arcát - a kevésbé vonzó oldalát is -, anélkül, hogy szenzációhajhásznak éreznénk, miközben a szerzővel együtt igyekszünk felfedni a halálos balesetet közvetlenül megelőző időszakot: vajon mi vezetett idáig?

Fájdalmasan jó, ijesztően életszerű lélektani történet ✦ Celeste Ng - Kis tüzek mindenütt

Íme, egy újabb példa arra, amikor egyszerre alig várom, hogy megtudjam, mi lesz a történet vége, és közben mégsem akarom, hogy véget érjen...

Előrebocsátom: ez a könyv zseniális. Már Celeste Ng - a lélek mestere - előző regénye, az Amit sohase mondtam el is tetszett, de ezennel tényleg beírta magát a kedvenc íróim közé.

Ha csak egyetlen könyvet olvasol el az ősszel, legyen ez ✦ Alice Walker - Bíborszín

Megindító, fájdalmas, sokszor durva – és mégis elképesztően szép. Egy csoda ez a könyv. 

Ezek voltak az első gondolataim, ahogy befejeztem a nemrégiben új címmel és borítóval kiadott Bíborszínt (leánykori nevén Kedves Jóisten). Azt hiszem, erről a könyvről tényleg ódákat zenghetnék, mert minden egyes sorát imádtam - pedig nem volt egyszerű olvasni.

Hogy mi ennek az oka?

Valódi gyöngyszem ✦ Sabahattin Ali - Madonna prémkabátban

Érdekes belegondolni, hogy néha az emberhez kerül egy-egy könyv, amiről nem is gondolná, hogy mekkora hatással lesz rá, pedig lehet, hogy ha a körülmények máshogy alakulnak, kézbe sem veszi, észre sem veszi. És ilyenkor utólag hálát adunk a sorsnak, hogy hozzánk vezette ezt a könyvet, mert érezzük, hogy egy picit mi is más emberré, többé válunk az elolvasása után. Na, valahogy így alakult az én viszonyom is ezzel a bizonyos prémkabátos Madonnával. Jött, és egész egyszerűen letarolt. Instant szerelem.

KÖNYVFESZTIVÁL 2018 körkép & könyvajánló ✦ friss megjelenések, akciók, extrák [I. RÉSZ]

Rohamos léptekkel közeledik a könyvmolyok egyik kedvenc éves eseménye, a Könyvfesztivál, amelynek ezúttal is a Millenáris ad otthont, méghozzá április 19-22. között. Én már roppant izgatottan várom, viszont könyvkedvelő barátaim körében sokszor felmerül, hogy egész egyszerűen elvesznek az ilyen rendezvényeken, mert annyi újdonság és akció van, hogy azt sem tudják, hova nézzenek, merre menjenek, mit szerezzenek be.

Egy gyilkos dada története ✦ Leïla Slimani - Altatódal

Aki azt gondolná, hogy na, már megint egy krimi/thriller - mint ahogy első blikkre én is gondoltam a könyvről -, azt el kell keserítsem, vagy épp fel kell villanyozzam, ugyanis az Altatódal csak nyomokban tartalmaz erre utaló elemeket, egyébként pedig egy meglehetősen nyomasztó (pozitív értelemben) és sötét lélekrajz egy francia dadáról, aki olyan mély sebeket hordoz magában, hogy ez elkerülhetetlenül súlyos következményekkel jár.

Irodalmi Nobel-díj nyertes ✦ Kazuo Ishiguro - Napok romjai

Kazuo Ishiguro – Napok romjai

[The Remains of the Day]

Na kérem, ez egy zseniális regény. Muszáj ezzel kezdenem, mert minden más, amit kifejtek erre fog épülni. Kazuo Ishiguro egy rendkívül finoman hangolt, végtelenül természetes módon eredeti lélekrajzot tár az olvasó elé. Könnyed, ám roppant kifinomult, visszafogott stílusa csak erősíti azt a fajta brutalitást – a szó nem hagyományos értelmében -, amely a regényből árad. Iszonyat kíváncsi voltam, hogy mit tudhat egy könyv, ami Irodalmi Nobel-díjat nyert. Hát, most már értem. És megértem.

A könyv erőssége nem grandiózus cselekményében rejlik – ilyet ugyanis ne várjunk. Az egész nagyon szolid, kimért, méltóságos, pont úgy, ahogyan főszereplőnk, Mr. Stevens, a főkomornyik, akinek lelkébe némi bepillantást nyerünk, és akivel nem csak egy valóságos utazáson veszünk részt, hanem lélektani felfedezései során is mellette vagyunk. A kettő ugyanis kéz a kézben jár.

Békebeli angol teadélután | Agatha Christie - A Bertram szálló

Agatha Christie – A Bertram szálló

[At Bertram’s Hotel]

Mostanában sok recenziós példányt olvasok, és már nagyon vágytam arra, hogy elvárások nélkül, csak saját szórakozásomra újraolvassak valami régi kedvencet. A Bertram szálló ugyan nem a kedvencem Agatha Christie-től, az író viszont határozottan nagy kedvencem, Miss Marple meg igazán megunhatatlan. Ez a könyv pedig most annyira jól esett a kis lelkemnek, mint éhezőnek egy falat kenyér. Vagy mint ebben az embertelen kánikulában egy felfrissülést hozó hidegfront.

A Bertram szálló egy tipikusan olyan könyv, amely ugyan – szerintem – nem tartozik Agatha Christie legjobbjai közé, mégis teljesen kikapcsolja az embert, és segít megfeledkezni kicsit a problémákról. És persze hiába olvastam már – nem is egyszer -, a végére valahogy most sem emlékeztem, ezt különösen szeretem Agatha Christie-ben.

Mert a történelem ismétli önmagát - és megérdemeljük, ha hagyjuk | George Orwell - Állatfarm

George Orwell – Állatfarm

[Animal Farm: A Fairy Story]

Szégyen és gyalázat! Hogy ezt a könyvet még csak most olvastam először. Na de jobb később, mint soha, ugyebár.

Mi mással is kezdhetném, mint, hogy leszögezzem: ez a könyv kétségtelenül zseniális. Orwell maga is egy zseni, ezt eddig is tudtam, de időnként nem árt azért az emlékeztető.

Valójában nem tudom, mennyire van értelme, hogy erről a könyvről írjak, mert feltételezem, hogy nagyjából mindenki ismeri, de talán egy újabb vélemény nem fog megártani. Esetleg egy figyelemfelhívás azok számára, akik már tervezték az elolvasását, csak aztán feledésbe merült a dolog.

A könyv voltaképp egyfajta tündérmese, ahogy Orwell maga is definiálja, de nem éppen a megszokott értelemben. Mert hát mi más is lehetne beszélő állatokkal a középpontjában? Mégis, itt sokkal-sokkal többről van szó.

Egy megtört család jellemrajza | Celeste Ng - Amit sohase mondtam el

Celeste Ng – Amit sohase mondtam el

[Everything I Never Told You]

Néha az ember kezébe kerülnek olyan könyvek, amelyekről nagyjából az első oldal után érzi, hogy tényleg mesterművek. És néha – bár teljes mértékben elismeri ezeknek a zsenialitását – mégis kissé akadozva halad az olvasásukkal, hiába ragadja magával a téma és a hangulat. Egészen egyszerűen azért, mert a könyv maga annyira tömény és erős, hogy nem lehet másként fogyasztani, mint részletekben. Tudjátok, mint a feleseket – részletekben adagolva, hogy ne üssön ki. Na, nekem valami hasonló élményt nyújtott az Amit sohase mondtam el.

A könyv címe egyébként remekül kifejezi a regény mondanivalóját, méghozzá picit más értelemben, mint első blikkre gondolnánk, na de ne szaladjunk így előre.

Ez tényleg megfekszi a gyomrot | Herman Koch - A vacsora

Herman Koch – A vacsora

[Het diner]

Tényleg nem tudtam, mire számítsak A vacsorától. Mi lesz ez? Egy krimi, egy thriller, egy szatíra, vagy valami egészen más? Befejezvén a könyvet még mindig nem egészen világos, hogy hogyan sorolhatnám be, ugyanis a könyv egyaránt tartalmaz mindezekre hajazó elemeket, mindemellett pedig erősen bírálja a társadalmunkat, valamint roppantul megosztó, és mondjuk úgy: politikailag nem éppen korrekt karaktereket helyez a középpontba (ahogy tette azt Koch a Nyaraló úszómedencével esetében is).

Ami azonban kétségtelen, az az, hogy A vacsora hihetetlenül olvastatja magát, kis túlzással kettőt pislogtam, és már a végére is értem. És bár nem egy kifejezetten hosszú olvasmány, mégsem ez volt ennek az elsődleges oka. Egyszerűen annyira hamar, annyira könnyen bedarált és magával ragadott a történet, hogy mire felocsúdtam, már benne is voltam a sűrűjében. Ez kérem szépen egy jó könyv ismérve.