KÖNYVFESZTIVÁL 2018 körkép & könyvajánló ✦ friss megjelenések, akciók, extrák [I. RÉSZ]

Rohamos léptekkel közeledik a könyvmolyok egyik kedvenc éves eseménye, a Könyvfesztivál, amelynek ezúttal is a Millenáris ad otthont, méghozzá április 19-22. között. Én már roppant izgatottan várom, viszont könyvkedvelő barátaim körében sokszor felmerül, hogy egész egyszerűen elvesznek az ilyen rendezvényeken, mert annyi újdonság és akció van, hogy azt sem tudják, hova nézzenek, merre menjenek, mit szerezzenek be.

Igazi kánikulakrimi | Jane Harper - Aszály

Jane Harper – Aszály

[The Dry]

Azt kell mondjam, hogy az Aszály egy nagyon szép és korrekt bemutatkozó regény Jane Harpertől, nem kérdés, hogy van a nőben potenciál – nem csak újságíróként. Vannak ugyan hibái, hogyne lennének, mindazonáltal mégis abszolút élvezhető, izgalmas, és érdekes.

A regény egyik erőssége a magával ragadó hangulata, ugyanis egy ausztrál kisvárosba kalauzol el minket, ahol tombol a forróság és a szárazság – slussz poén, hogy én szintén akkor olvastam a könyvet, amikor hasonló időjárás volt nálunk is. Harper olyan szemléletesen írja le a körülményeket, hogy komolyan mondom, én is még forróbbnak és szárazabbnak éreztem az időt, mint amilyen valójában. Tanulság: ne a legnagyobb kánikulában olvassátok a könyvet. Vagy pont, hogy igen - attól függ, ki mit preferál, én a magam részéről úgy tűnik, kissé mazochista vagyok.

Mindenki számára mást tartogat | Varga Bence - Köd előttem, köd utánam

Varga Bence – Köd előttem, köd utánam

Varga Bence regényének fülszövegét elolvasva igazából nem igen tudtam, mire is számíthatok. Aztán elolvastam a könyvet, és furcsamód valahogy új értelmet nyert a fülszöveg. Már jó néhány hete befejeztem egyébként, de még mindig nem igazán tudom, hogyan is lehetne szavakba önteni. Mert Varga Bence könyve sokkal kevésbé szól a cselekményről, mint inkább egyfajta sajátságos hangulatról, benyomásokról.

A könyvet olvasva olyan érzés, mintha szemtől szemben ülnénk főhősünkkel, aki egy kötetlen beszélgetés keretében felidézné nekünk életének meghatározó momentumait - amelyek lehetnek akár egészen apróságok is -, hogy megértsük milyen motivációk vezérelték, hogy jutott oda, ahol most van, és vajon mikor jött el az a pillanat, ahonnan már tényleg nincs visszaút. Ködösen hangzik? Az is. De ez így a jó.

Végtelenül igaz és emberi | J. K. Rowling - Átmeneti üresedés

J. K. Rowling – Átmeneti üresedés

[The Casual Vacancy]

Sokáig halogattam Rowling híres, felnőtteknek szóló regényét, de végül csak rávettem magam. Aminek először örültem. Aztán kifejezetten frusztrált. Szenvedtem. Majd imádtam. Ha van könyv, amivel igazán hullámzó a viszonyom, akkor az az Átmeneti üresedés. Aki nem szeret megküzdeni egy igazán jó történetért, annak nem fogom ajánlani, de őszintén szólva nem érdemes kihagyni.

Hogy miért ennyire sokoldalú maga a történet, és az a hatás, amit kivált az olvasóból?

Nem könnyű kérdés. Mint ahogy maga a történet sem az. Mindenekelőtt azt mondanám, hogy végtelenül emberi. Ebből következik, hogy tele van hullámvölgyekkel: időnként frusztráló, máskor idegőrlő, majd felemelő, olykor megmosolyogtató, de legfőképpen végtelenül igaz – és emiatt gondolom azt, hogy mindenkinek megéri átküzdeni magát rajta. Nem lesz egyszerű menet, de megéri.

Dilemmák a hullámok hátán | Cserháti Éva - Palackposta

Cserháti Éva – Palackposta

Ismét egy meglehetősen különleges könyv került a kezembe, ezúttal Cserháti Éva jóvoltából, aki egy olyan regényt írt, amiről aztán még azután sem igazán tudtam eldönteni, hogy valójában micsoda, miután befejeztem. 

Ahogy az alcím fogalmaz: „Egy különös vitorlásregény” – nos, ennél pontosabb meghatározása nem is lehetne a könyvnek, ugyanis tényleg különös, és tényleg nagyon erősen - már-már a szakkönyvek határát súrolva - a vitorlázás áll középpontjában. Ezzel akkor sok újat mondtam, ugye?

Amúgy tudtátok, hogy a vitorlázás nem feltétlenül csak egy hobbi, hanem sokak számára életforma is? Én nem igazán. Vagy talán sosem elmélkedtem ezen, de a Palackpostának hála most már komoly ismereteket szerezhettem a témáról. Az ugyanis kétségtelenül átjön a könyvet forgatva, hogy a szerző nem pusztán szerelmese ennek a sportnak/életformának, hanem igazi tudósa is.

Köszönjük, ilyet inkább ne | Danielle Paige - A Gonosz ébredése

Danielle Paige – A Gonosz ébredése

[The Wicked Will Rise]

Danielle Paige „újrahasznosított”, feje tetejére állított Óz-sztorijának első kötetétét, a Dorothynak meg kell halniát (halniát?) imádtam. De tényleg. Szóval iszonyatosan izgatott voltam, amikor végre megérkezett a második rész.

És iszonyatosan csalódott, amikor végül az utolsó lap elolvasása után becsuktam a könyvet.

Mert mégis mi a franc volt ez? Mindaz, ami az első rész zsenialitását, esszenciáját adta hiányzott ebből a könyvből. És nem pótolta semmi mással, pusztán ürességet hagyott maga után. Valahogy annyira vérszegényre sikeredett, hogy egyszerűen nem találom a szavakat.

A világ, amelyben érdemes elmerülni | Laura Ruby - Bone Gap

Laura Ruby – Bone Gap

[Bone Gap]

Hatalmas zsákbamacska volt számomra a Bone Gap, és emiatt picit halogattam is az olvasását, ám végül csak rászántam magam. Na és azt nyújtotta, amit vártam? Nem.

Sokkal jobbat.

Halogatásom oka a következő volt: egyszerűen nem értettem, hogy mi ez a könyv. De bevallom, most, az elolvasása után sem igazán értem, hogy mi is volt ez a furcsa világ, amelybe belecsöppentem, de minden pillanatát imádtam. Nem kell mindent megfejteni. El kell merülni benne, és magunkkal vinni belőle, azt, amit arra érdemesnek találunk. Ilyen a Bone Gap.

Rowling és az amputáltak esete | Robert Galbraith - Gonosz pálya

Robert Galbraith: Gonosz pálya

[Career of Evil]

Mondhatni szinte ugráltam örömömben, mire végre kézbe vehettem Robert Galbraith (alias J. K. Rowling) legújabb könyvét, a Gonosz pályát. Számomra egyértelműen ez volt az utóbbi idők legjobban várt megjelenése, folyamatosan nézegettem az infókat, és már azon voltam, hogy beszerzem inkább eredeti nyelven, mert nem bírok várni, de aztán inkább letettem róla, mert igencsak megviselte volna a pénztárcámat.

Na de a nagy kérdés: és megérte a várakozást? A legteljesebb mértékben

I-G-E-N!

Kívánságkollázs #6

(Képek forrása: moly.hu)

Könyvértékelő: Renée Knight - Cáfolat

Renée Knight – Cáfolat

[Disclaimer]

Hűha, hogyan is értékeljek egy könyvet, amit úgy harangoztak be, mint az új A lány a vonatont? Talán azzal kezdem, hogy a Cáfolatnak szerintem nem túl sok köze van hozzá. Nem jobb vagy rosszabb - egyszerűen más. Semmivel sem „a lány a vonatonabb”, mint másik pszicho-thrillerek.

Ha már itt tartunk, akkor azt is el kell mondanom, hogy a Cáfolat nem egy klasszikus lélektani thriller. Sokkal nehezebb a besorolása, de azért igyekszem átfogó képet adni róla.

A könyv voltaképp két család drámájáról szól, ahol valamilyen módon mindenki áldozattá válik, csak épp nem úgy, ahogy gondolnánk.

Kívánságkollázs #5

(Képek forrása: moly.hu)

Könyvértékelő: Danielle Paige - Dorothynak meg kell halnia

Danielle Paige – Dorothynak meg kell halnia

[Dorothy Must Die]

Mindenki ismeri a klasszikus Óz történetet. Adott a mi kis jólelkű, naiv kansasi lánykánk, Dorothy, akit egy nap tornádó repít el Ózföldére, ahol aztán felkarolja a Madárijesztőt, a Bádogembert, no meg az Oroszlánt, és együtt indulnak el Smaragdvárosba, hogy mindenki megkapja a maga kis kívánságát a Varázslótól. Közben dalolnak a mumpicok, ragyog az ég, és varázslatos színekbe burkolózva csillog-villog a táj. A végén minden szép és jó.

Nem úgy Danielle Paige kifordított világában. Ózfölde megváltozott, már közel sem az a mesebeli hely, amelyet jól ismerünk: itt bizony kőkeményen hullanak a fejek és a szárnyak, ha valaki nem követi a szigorú előírásokat, vagy akár csak csúnyán néz.

Kívánságkollázs #3

Képek forrása: moly.hu

Könyvértékelő: Robin Sloan - Penumbra úr nonstop könyvesboltja

Robin Sloan – Penumbra úr nonstop könyvesboltja

[Mr. Penumbra’s 24-hour Bookstore]

Na kérem, ez most annyira friss olvasási élmény, hogy ebben a pillanatban csuktam be a könyvet. Ennek hátránya, hogy még nem tudott „leülepedni” a történet – általában könyvértékelés előtt szoktam rá aludni egyet. Az előnye viszont az, hogy a benyomásaim még abszolút szűziesek és romlatlanok, nincs ami háttérbe szorítsa vagy esetleg torzítsa némileg azokat.

Bevallom, kicsit zavarba hozott a regény, nem igazán tudom magamban elhelyezni, hogy mi is akar voltaképpen lenni. Így hát hallgatok csak a megérzéseimre, amik egészen pozitívnak mutatkoznak. Az nyilvánvaló, hogy nem ez lesz a nagybetűs KÖNYV számomra – pedig a borítója fantasztikus és a témája alapján - könyvek, cuki viccesnevű öreg bácsi, kissé misztikus könyvesbolt - abszolút lehetett volna.