A következő címkéjű bejegyzések mutatása: maxim kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: maxim kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2019/01/31

Keserédes, mese hangulatú regény ✦ R.M. Romero: Karolina és a krakkói Babakészítő

Oké, lássuk be: ez a könyv nyilvánvalóan a csodálatos borítójával keltette fel a figyelmemet. Aztán jött az ugyancsak ígéretesnek hangzó fülszöveg. Egyértelmű volt tehát, hogy el kell olvasnom – természetesen csakis azért, hogy megbizonyosodjak róla, hogy a tartalom összhangban van a külcsínnel.

És vajon így volt?

2019/01/10

Már megint egy „tini-thriller”? ✦ Karen M. McManus: Lehull a lepel


Azok számára, akik kedvelik a népszerű Tizenhárom okom volt (akár a könyv, akár a sorozat), illetve Sarah Pinborough 13 percének hangulatát – mint ahogy én is –, íme egy újabb szuper olvasmány, amit ugyancsak egyfajta „tini-thrillerként” aposztrofálnék, a szó legjobb értelmében.

2016/09/30

Románc, szenvedés, halfarkak | Anna Banks - Poszeidón

Anna Banks – Poszeidón
[Of Poseidon]

Huhú, íme egy újabb könyv, amelynek az értékelésénél problémába ütközöm. Hogy miért? Mert alapvetően nem gondolom azt, hogy egy rossz könyv lenne, sőt, a maga kategóriájában egészen korrekt, bár azért így is vannak vele kisebb gondok. A hangsúly azonban azon van, hogy a maga kategóriájában, amiről pedig kiderült, hogy nem kifejezetten passzol ahhoz, amit én a magam kategóriájának neveznék. De azért igyekszem amennyire csak tudom objektíven értékelni.

Tehát. Ha valaki tényleg nem akar gondolkodni, nem akar olyan történettel szembesülni, amely esetlegesen gondolatokat ébreszt benne, ellenben nincsenek ellenére a különböző fajokon átívelő szerelmi történetek, akkor annak feltétlenül ajánlom a Poszeidónt. Aki azonban úgy érzi, hogy ez nem elég – ahogyan én is éreztem -, az ne várjon csodát a könyvtől.

2016/07/25

Utópia, nyomor, glamour | Amy Ewing - Az Ékkő

Amy Ewing – Az Ékkő
[The Jewel]

Azért büszke vagyok magamra, hogy ha nem is túl gyakran, de időnként képes vagyok kikacsintani valamelyest a komfortzónámból és olyan olvasmányokat is kézbe venni (sőt nem csak kívülről megcsodálni, hanem el is olvasni), amelyek abszolút kívül esnek az érdeklődési körömön. Oké, Az Ékkő azért nem abszolút esik kívül, de lássuk be, azért meglehetősen eltér a megszokott olvasmányaimtól.

Hogy miért? Mert hercegnők és grófnők vannak benne, és egy tizenhat éves lány szemszögéből láthatjuk ennek az egészen furcsa berendezkedésű világnak a működését. Eddig elég tiniregényesen hangzik, ugye? De elhiszitek, ha azt mondom, hogy nem az?

2016/02/07

Könyvértékelő: Ruta Sepetys - Kalitkába zárt álmok

Ruta Sepetys – Kalitkába zárt álmok
[Out of the Easy]

Tyűűha… Az a helyzet, hogy egész más elvárásokkal kezdtem bele a könyvbe - és végül sokkal többet adott, mint amit vártam.

Bár a magyar címválasztás elsőre talán nem ezt sugallja, ez mégis egy nagyon különleges könyv. Tényleg. Viszonylag ritkán teszek ilyet, de impulzusvásárlás eredményeként került hozzám, és sokáig csak pakolgattam ide-oda a polcomon, valahogy mindig más könyv után nyúltam. Azt gondoltam, hogy majd kapok egy talán túlságosan tiniregénybe hajló történetet, jópofa New Orleans-i hangulattal, meg kissé bugyutácska cselekménnyel. És ó, de előítéletes voltam! Tudtom nélkül egy igazi drágakőre bukkantam. A sors iróniája, hogy még maga a könyv is megmondta: „Néha elindulunk egy úton úgy, hogy azt hisszük, egy irányba visz, és valahol egészen másutt kötünk ki. De ez jól van így. A lényeg, hogy elinduljunk.