Oké, lássuk be: ez a könyv nyilvánvalóan a csodálatos borítójával keltette fel a figyelmemet. Aztán jött az ugyancsak ígéretesnek hangzó fülszöveg. Egyértelmű volt tehát, hogy el kell olvasnom – természetesen csakis azért, hogy megbizonyosodjak róla, hogy a tartalom összhangban van a külcsínnel.
És vajon így volt?
Oké, előre lelövöm: igen, pontosan így volt. Bár némileg mást vártam, ez a könyv értékéből semmit nem vont le.
A KAROLINA ÉS A KRAKKÓI BABAKÉSZÍTŐ UGYANIS EGY SZÍVSZORÍTÓAN KEDVES, FÁJDALMAS, KESERÉDES, MESE HANGULATÚ REGÉNY, TELE CSODÁKKAL.
A regény a II. világháború idején játszódik, és ez központi szerepet is tölt be. Bár kissé nehezemre esik eldönteni, hogy vajon melyik korosztályt is célozta meg az író, leginkább talán azt mondanám, hogy a csodákra és mese hangulatra nyitott felnőtteket, valamint az érettebb tizenéves (de talán leginkább 15+) korosztályt egyaránt. Mesének ugyanis túlságosan fájdalmas és realisztikus, nemmesének meg túlságosan mesés. Szóval érdekes elegyet kapunk, az kétségtelen, és ez a különlegessége adja a könyv egyik szépségét.
Bár a történet főként a II. világháborús Krakkóban játszódik a megszállást megelőzően, valamint a németek bevonulása után, időnként felbukkan egy párhuzamos világ, Babaország története is. Ami így elég gyerekes módon nevetségesnek hangozhat, de valójában nem az.
HANGULATÁBAN ENGEM NÉMILEG EGY EGÉSZEN SÖTÉT ÉS SÚLYOS, MELANKOLIKUS ÓZ, A NAGY VARÁZSLÓ SZTORIRA EMLÉKEZTET A VALÓSÁG ÉS MESÉS ELEMEK KEVEREDÉSE MIATT.
A könyv tehát egyszerre bájos és kedves, valamint egészen szívfájdító, szem nem marad szárazon, azt garantálhatom. Akinek pedig emiatt ellenérzései lennének (mint ahogy általában velem is lenni szokott), annak feltétlenül javaslom, hogy igyekezzen ezen túllépni, mert a sok fájdalom ellenére egy egészen csodás kis történetet kapunk.
„- Én ezt nem értem... Hiszen csak egy szobor volt. Miért gyűlölték annyira? – tette fel a kérdést Karolina. – Az emberek nem harcolhatnak szobrok és versek ellen.
- Adam Mickiewicz mindig reményt adott nekünk, lengyeleknek. Verseinek hatására a nép felkelt, és harcolt balsorsa ellen... Száz éve már. Ezért akarják eltüntetni őt a németek. Egy embert el lehet pusztítani, Karolina, de a történetét már sokkal nehezebb eltörölni. Senki sem tűnik el igazán, amíg a története fennmarad.”
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése