Sok szépet és jót hallottam már Kepes Andrásról, mégis úgy hozta az élet, hogy az Istenek és emberekig még nem olvastam tőle. Na de most, eljött az idő, és némileg izgulva ugyan – kapott ugyanis hideget-meleget az új regény -, de belevágtam. És fel is faltam két este alatt.
Nagyon örülök, hogy végül úgy alakult, hogy az Istenek és emberek akadt először a kezembe Kepestől, ugyanis a kritikák alapján arra következtetek, hogy ez talán eddig a legközérthetőbb, legszélesebb közönségnek szóló, „legleegyszerűsítettebb” írása. (Egyébként éppen az egyszerűsége folytán támadják sokan.)
SZÁMOMRA EGYÉRTELMŰ AZONBAN, HOGY A TÖRTÉNET KÖZÉRTHETŐSÉGE – ÉS NÉMILEG TALÁN SZÁJBARÁGÓSSÁGA – ABBÓL FAKAD, HOGY KEPESNEK AZ VOLT A CÉLJA A KÖNYVVEL, HOGY VALÓBAN MINÉL TÖBB EMBERHEZ JUSSON EL, OLYANOKHOZ IS, AKIK KORÁBBAN MÉG NEM OLVASTAK TŐLE.
Igen, úgy vélem, hogy ezt eleve egy sokkal „mainstreamebb” írásnak szánta, ez pedig sok Kepes-rajongónak csalódást jelenthet, pedig nem feltétlenül kell ennek így lennie. Én speciel értékelem a mögötte húzódó szándékot, és nagyon is élveztem a könnyed, de rendkívül minőségi és sok igazságot, valamint párhuzamot tartalmazó szórakoztatást, amit a regény nyújtott.
Már a kiindulási helyzet is igazán kedvemre való: adott három házaspár (méghozzá micsoda emberek...!), akik egy svájci luxusvillában rekednek az extrém havazás miatt.
AZ ÖSSZEZÁRTSÁG MINDIG ÉRDEKES KONCEPCIÓ, LÉLEKTANILAG NAGYON ERŐS KÖNYVEK TUDNAK SZÜLETNI A TÉMÁBAN, NEM VÉLETLENÜL: EZ EGY OLYAN HELYZET, AMI MINDENKIBŐL KIHOZZA A VALÓDI ÉNJÉT, ELTŰNNEK (VAGY LEGALÁBBIS MINIMALIZÁLÓDNAK) A FELVETT MANÍROK, ÉS OTT ÁLL ELŐTTÜNK A LECSUPASZÍTOTT EMBER A MAGA MINDEN SZÉPSÉGÉVEL ÉS ROMLOTTSÁGÁVAL - SZÓ SZERINT ÉS ÁTVITT ÉRTELEMBEN IS.
Ha még hozzáadunk a sztorihoz minimális viszonylag bőséges társadalomkritikát, aktuálpolitikát, és közéleti utalásokat is, akkor meg aztán számomra tökéletes az elegy. Ebből fakadóan azonban valószínűleg nem fog tetszeni azoknak, akik bármilyen jellegű világnézeti megnyilvánulást automatikusan „politizálásként” értékelnek, itt pedig felvetődik bennem a kérdés: oké, hogy Kepes érezhetően egy széles közönségnek szánta a művét, de vajon el is jut hozzájuk? Én mindenesetre reménykedek.
„Azt képzeled, te döntesz, pedig valójában a múltad dönt helyetted, a bőröd alatt apránként lerakódott értékrend. És ha megtagadod, magadat árulod el, bűntudatban élsz, vagy meg kell ölnöd a lelkiismeretedet, vélte Benedek.”
4.5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése