Az emberi romlottság regénye | Christos Tsiolkas - A pofon

Christos Tsiolkas – A pofon
[The Slap]

Észrevettem magamon, hogy különösen szeretek kifejezetten megosztó könyveket olvasni, mert azonnal felkelti a kíváncsiságomat, hogy mit tudhat az a regény, ami ilyen szélsőséges érzéseket vált ki az emberekből. Arról nem is beszélve, hogy nekem általában ezek tetszeni szoktak, mert többnyire valamilyen érzékeny, sokszor erősen provokatív témát feszegetnek. A pofont is hasonló okok miatt választottam, na meg persze a fülszövege is azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Ez egy nekem való könyv, gondoltam – és így is lett.

A regény voltaképp egyetlen esemény köré épül, hol szó szoros értelemben, hol meglehetősen elvonatkoztatva, de alapjaiban mégis megmaradva a gyökereknél. Ez esemény pedig egy pofon. Nahát-nahát, micsoda meglepetés, ugye?



Szóval egy ártalmatlannak induló kerti parti vesztét okozza, amikor az egyik résztvevőnél elszakad a cérna és megpofoz egy hároméves kisfiút. Ez aztán a lehető legkülönbözőbb érzéseket váltja ki a jelenlevőkből, és meglátjuk, hogy egy aprócska pofon micsoda nem várt lavinát indít el aztán – azok életében is, akik pusztán távoli megfigyelői voltak az eseménynek.

Szerintem borzasztóan érdekes Tsiolkas elgondolása, és egy komplett – méghozzá nem is rövid – regényt épített fel pusztán egyetlen pofon köré. Megismerjük a szereplők garmadáját, bepillantást kapunk gondolataikba, múltjukba, és abba is, hogy a pofon hatására milyen irányba halad tovább az életük. Rendkívül érdekes ez azok számára, akik szeretnek emberi sorsokról olvasni. Kifejezetten jó ötletnek tartom, hogy mindegyik fejezet más-más szereplőről szól, miközben a szálak mégis összeérnek. Így sokkal teljesebb képet kapunk, és jóval empatikusabban szemlélhetjük az eseményeket, azáltal, hogy megismerjük a motivációkat.

A könyv nem csupán bemutatja a szereplők életének alakulását, hanem komoly, megosztó kérdésekkel is nem csupán foglalkozik, hanem egyenesen középpontba helyezi őket: ilyen a drog, muzulmán vallás, kultúrák ütköztetése, abortusz, erőszak, pedofília, szexualitás, és persze morális kérdések dögivel.

A pofon igazi multikulti csemege, némi Koch- és Palahniuk-beütéssel, erősen bírálja a társadalmat, amelyet nagyon nyersen és már-már obszcén módon jelenít meg, miközben mindezt kifejezetten olvasmányosan építi fel. Hamar belemerültem a történetbe, és végig élveztem az olvasását - azonban az a helyzet, hogy a vége okozott bennem némi hiányérzetet. Valamiféle végső konklúziót, vagy nem is tudom, hogy mit, de vártam volna, amely elhozza a végső megvilágosodást. Ez sajnos elmaradt, de azért így is tetszett, és jó volt, viszont számomra hiányzott az a plusz, amitől kiemelkedő lehetne.

Ezzel együtt tudom ajánlani azoknak, akik kedvelik a hasonló könyveket, mert a maga műfajában szerintem tényleg jó, és mindenképpen azt gondolom, hogy valamit magunkkal tudunk vinni a történetből. Valamit, ami azért jó, ha van, ami gazdagítja az embert.

(Zárójelesen pedig muszáj kifejtenem a gondolataim egy véleményről, amelyet A pofonról olvastam, mert számomra kétségbeejtő és elkeserítő, hogy értelmes emberek így gondolkodhatnak. Az illető azt kifogásolta a könyvvel kapcsolatban, hogy „a drogozás kérdése úgy jelenik meg, mintha a szerzőnek ezzel semmi problémája nem lenne, illetve biztos a regény írójának is folyton a szexen jár az esze, méghozzá olyan stílusban, mint ahogy a könyv szereplőinek.” Ezt ugye senki nem gondolhatja komolyan? A regényeknek pont az a lényege, hogy felépítenek egy elképzelt világot, sarkítanak dolgokat, provokálnak, felhívják a figyelmet fontos kérdésekre. Attól, hogy valaki szivárványillatú rózsaszín pónikról ír egy könyvet, nem fogja az jelenteni, hogy feltétlenül egy patyolatlelkű szent, mint ahogy az sem a szerző elfajzottságát vagy erkölcsi romlottságát mutatja, ha egy könyvben olyan hű de csúnya és gonosz témák jelennek meg, mint a drogok/szex/erőszak. Legyen az bárhogyan is tálalva. – Filozofálgatás vége.)

„Tudja egyáltalán Jenna, hogy mi is az a szerelem, hogy mennyire fáj, mennyire megmérgezi az ember lelkét, hogy mennyire beteggé tud tenni? Tudja-e, hogy ha szerelmes az ember, akkor folyamatosan egyszerre részeg, be van állva és beteg?”

4/5