Meik Wiking, hivatásos boldogságkutató - mert a dánoknál bizony ilyen
is van - már két könyvet írt, amelyekkel abszolút levett a lábamról: a Hyggevel igazán úttörőnek bizonyult,
hiszen kihozta ezt a komfortos életérzést
a dánok falai közül, és mindnyájunk számára kézzel foghatóvá tette, a Lykkeben pedig egészen érdekes
megközelítésben mesél magáról a boldogságról.
Mindkét könyvét rettentően szerettem, utóbbi a kedvenceim közé is
bekerült, így hát nem is volt kérdés, hogy bele kell vetnem magam legújabb művébe, amely némileg elszakadva a
korábbiaktól az emlékezést állítja
középpontjába. De vajon lehet-e az emlékteremtésről is hasonlóan remek,
innovatív módon szórakoztató könyvet írni?