Krimibe ágyazott irodalomszeretet ✦ Guillaume Musso: Az írók titkos élete

Jó, egy vallomással indítok: szégyen, nem szégyen, mindenesetre korábban még nem olvastam Mussot. Nem tudom, miért, valahogy eddig elkerült ez az őrület. Na, de amikor megláttam ezt a könyvet, az olyan élmény volt, mintha egyenesen hozzám szólt volna: rejtélyes szigetecske, írók, sötét titkok, és persze lila borító (igen, a lila színnel bármit el lehet nekem adni)! Naná, hogy azon nyomban bele is vetettem magam. És amit kaptam, az felért egy szerelmeslevéllel magához az irodalomhoz – méghozzá egy izgalmas, és nem kevésbé elvetemült krimi/thriller formájában. Hát kell ennél jobb kombináció?

A béranyák luxuswellnessközpontjának titkai ✦ Joanne Ramos: A Farm

Kezdjük mindjárt azzal, hogy A Farm se nem disztópia, se nem hasonlítható A Szolgálólány meséjéhez. Igen, igaz ugyan, hogy alapvetően nem áll messze ezektől, de Ramos egészen más megközelítésben tálalja a történetét, amely egyaránt játszódhat a jelenben és a (nagyon is közeli) jövőben, és amely végeredményben egy gyökeresen más hangulatot eredményez. Ez nem jobb vagy rosszabb – egész egyszerűen más. Azért is emelem ezt ki, mert a legnagyobb csalódást a regény kapcsán az jelentheti, ha egy újabb Szolgálólány-szerű disztópikus regényt várunk. Ne tegyük, ennek a könyvnek nem ez a célja, ellenben számtalan morális dilemmát felvet, és kérdések elé állítja az olvasót is.

A színházi világ kulisszái mögött összetört szívek bújnak meg ✦ Sándor Erzsi: Meddig jössz

Mikor érdemes olvasni Sándor Erzsi könyvét?

Ha valami egészen egyedülálló hangulatú olvasmányélményt keresel.

Ha vonzódsz a színházak világához.

Ha igazán húsbavágó, mégis végtelenül egyszerű „nagy igazságokról” olvasnál.

Ha voltál már szerelmes.

Ha voltál már szerető.

Vagy ha voltál már megcsalva.

Olvasd el, és soha többé nem fogsz ugyanúgy nézni a fákra ✦ Peter Wohlleben - A fák titkos élete

Néha „találkozik” az ember olyan könyvekkel, amelyek után már nem tud többé ugyanúgy nézni bizonyos dolgokra. A fák titkos élete után pedig garantálom, hogy többet tényleg nem fogtok ugyanúgy nézni (vagy nem nézni) egy fára – legyen szó akár egy út mentén árválkodó példányról, akár egy komplett erdőről, akár csak egy lehullott falevélről. 

Lassan csordogál, közben beléd ivódik | Colm Tóibín - Brooklyn

Colm Tóibín – Brooklyn

[Brooklyn]

Dacára annak, hogy sokaknak valamiért kifejezetten nem tetszik Colm Tóibín könyve, engem az a helyzet, hogy teljességgel elvarázsolt. Továbbá merészelem azt feltételezni, hogy azok között, akik erősen lehúzták a könyvet, sokan nem értik igazán, hogy miről szól valójában a történet. Talán nem jókor olvasták?

Mert miről szól? 

Fúú, de nehéz ezt szavakba önteni.

A Brooklyn egy gyönyörű történet, azzal együtt, hogy klasszikus értelemben nem egy túlzottan mozgalmas cselekményű regény, nem vezet minket nagy megvilágosodásokhoz, nem könnyeztem meg, és nem is vágott a földhöz. És mégis, azt kell, mondjam, hogy egyszerűségében, visszafogottságában, és a ki nem mondott szavakban, meg nem tett dolgokban rejlik a kissé talán passzív nagyszerűsége.

Kívánságkollázs #4

Képek forrása: moly.hu