Mikor érdemes olvasni Sándor Erzsi könyvét?
Ha valami egészen egyedülálló hangulatú
olvasmányélményt keresel.
Ha vonzódsz a színházak világához.
Ha igazán húsbavágó, mégis végtelenül egyszerű „nagy
igazságokról” olvasnál.
Ha voltál már szerelmes.
Ha voltál már szerető.
Vagy ha voltál már megcsalva.
Elolvastam a Meddig
jössz fülszövegét, és úgy éreztem, fel vagyok készülve. Egy érdekes
történet a színházi világ kulisszái mögött a szerető szemszögéből. Akkora
klisé, hogy már szinte nem is az: a csillogásra vágyó fiatal színésznő,
valamint az idősebb, ismert – és természetesen házas – rendező viszonyának
története. Ugyan, mi újat mondhatna?
Na kérem, itt tévedtem egy nagyot. Ugyanakkor
titkon reménykedtem is abban, hogy Sándor Erzsi megcáfolja az előítéleteimet.
EZ A KÖNYV UGYANIS SOKKAL MÉLYEBB, MINT AZT GONDOLNÁNK, MIKÖZBEN MÉGIS MEGMARAD OLVASMÁNYOS STÍLUSA, NEM CSAP ÁT ÖNCÉLÚ FILOZOFÁLGATÁSBA, VISZONT EGY HALOM RÉTEGE VAN, AMELY CSAK ARRA VÁR, HOGY SZÉP FOKOZATOSAN LEHÁMOZZUK, HOGY AZTÁN OTT ÁLLJON A MAGA PŐRE VALÓJÁBAN AZ ÉLET – AMI, MINT TUDJUK TELE VAN SZÉPSÉGGEL ÉS FÁJDALOMMAL, A KETTŐ PEDIG SZÜKSÉGKÉPPEN EGYÜTT JÁR.
Ja, és persze az a már-már elcsépelt nagy
igazság, hogy bizony-bizony, azért, mert nem látjuk a megannyi árnyalatot, még semmi sem fekete vagy fehér, az élet nem ilyen
egyszerű, mi pedig folyton az ítélkezés csapdájába esünk. Ha az ember sokat
olvas, akkor ez a tudás egészen mélyen bele tud ivódni, ugyanakkor újra és újra
szükségünk van az emlékeztetőre – például az ilyen könyvek formájában.
SÁNDOR ERZSI - LÉVÉN MAGA IS HOSSZÚ ÉVEKEN ÁTVOLTSZÍNÉSZNŐ – OLYAN ALAPOS BEPILLANTÁST ENGED AZ OLVASÓNAK A SZÍNHÁZAK VILÁGÁBA, AMELY GARANTÁLTAN LEROMBOLJA AZT AZ IDEALIZÁLT KÉPET, AMIT SOKAN FELÉPÍTETTÜNK MAGUNKBAN.
Ez némileg fájdalmas szembesítés, ugyanakkor
rámutat arra is, hogy bizony, a színházak látszólag csillogó felszíne alatt is
ugyanolyan emberek vannak, mint bárhol a világban: emberek, akik hibáznak,
akiket gyakran elvakít a fényűzés utáni vágy, akik ugyanúgy éreznek, mint bárki
más – ugyanakkor egy olyan különleges világban élnek, amely egészen érdekes
életmódot kíván, és amelybe a kívülálló csak időnként kaphat némi bepillantást.
Mertz Tibor fogalmaz úgy a könyv kapcsán, hogy szívfájdalmas röhögések közepette éljük át a
színészekkel vágyaikat és pillanatnyi beteljesüléseiket, ez pedig olyan
tűpontos leírása a regénynek, hogy szaporíthatom én itt a szót, de tényleg
ennyiben tudnám összefoglalni a lényegét. Érdemes elolvasni, nem mindennapi
olvasmányélménnyel gazdagodunk...
„Ilyenkor kel életre a százéves színházi közhely: a pályán csak színésznő van, ám abból kétféle. Női színésznő és férfi színésznő. Azonos idegrendszerrel, azonos törekvésekkel: reggeltől estig imádjon mindenki, és ezt aztán éljem valahogy túl.”
4.5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése