Mi történik, ha szexuális zaklatással vádolsz valakit? ✦ Chandler Baker: Ne add tovább!

Chandler Baker könyvében az a legjobb, hogy több szempontból is feszegeti a határokat. Egyrészről valóban bekategorizálhatatlan, többféle műfajt vegyít, másrészről pedig kifejezetten cizelláltan közelíti meg a nőket gyakran és rendszerszinten érő, – elsősorban munkahelyi – szexuális zaklatások és visszaélések témáját, és egy olvasmányos történetet használva egyfajta keretnek teszi fel a kérdést: hol húzódik a határ?

Mert mi is valójában a Ne add tovább!?

THRILLER, FEMINISTA KIÁLTVÁNY, A MINDENNAPOK VALÓSÁGA.

A történet összetett: sok réteget lehámoz, és a nők ellen elkövetett zaklatás, illetve visszaélés sokféle formáját mutatja be egy bűnügyi történet köntösébe bújtatva. Fontos téma, ami egyesek szerint lehet, hogy „lerágott csont”, valójában azonban, amíg ez a jelenség a mindennapjaink szerves része, addig nem, nem beszéltünk eleget róla.

A SZERZŐ NEM ISTENÍTI A NŐKET ÉS NEM DÉMONIZÁLJA A FÉRFIAKAT.

Mindkét nemből akadnak a történetben „jó” és „rossz” karakterek is. Ugyanakkor hatásosan és töményen mutat be egy nagyon is létező jelenséget, amely a nők nagy részét élete során legalább egyszer valamilyen formában biztosan érinti (még ha esetleg nem is ismerik fel, vagy úgy gondolják, hogy ez egy teljesen normális dolog).

Az események középpontjában három jogász - egyben anya - áll, akik egy dallasi nagyvállalatnál dolgoznak, és arra vállalkoznak, hogy felveszik a kesztyűt, és felvállalva saját történeteiket igyekeznek lerombolni azt a fajta elnyomó, szexista, hierarchikus berendezkedést, ami megalázáson és visszaéléseken alapul. Eközben azonban anyaként, feleségként is igyekeznek helytállni, és megküzdeni azzal, hogy mit lehet tenni, amikor a gyerekedet az iskolában zaklatják, mit is jelent tulajdonképpen a szülés utáni depresszió, és hogyan birkózik meg egy nő azzal, amikor a férje lecseréli egy másik nőre. Lehet-e „tökéletes” anyának, feleségnek, szeretőnek és jogásznak lenni egyszerre?

Van azonban néhány eset, amikor csalódni fogsz a könyvben. Csalódni fogsz benne, ha egy hagyományos thrillert vársz. Ha úgy gondolod, hogy a szexuális zaklatások elleni fellépés csak egy „hiszti”, és „ha tényleg megtörtént, akkor miért 10 évvel később állt elő a történetével”. És csalódni fogsz akkor is, ha egy kifejezetten fordulatos, feszült tempójú regényt keresel.

HA AZONBAN NYITOTTAN ÁLLUNK A TÖRTÉNETHEZ, ÉS HAJLANDÓAK VAGYUNK „MEGHALLANI” BAKER MONDANIVALÓJÁT, AKKOR A NE ADD TOVÁBB! EGY IGAZÁN REMEK OLVASMÁNYÉLMÉNNYEL GAZDAGÍTHAT.

Én nagyon szerettem olvasni a regényt, állandóan kerestem azokat a lopott pillanatokat, amikor beiktathatok még néhány plusz oldalt, és nemhogy nem bántam, amikor hajnalban valamiért felébredtem, hanem még örültem is, mert arra gondoltam: akkor most olvasok is gyorsan néhány oldalt, mielőtt újra bealszom. Szóval, nem tagadom, belopta magát a szívembe.

Egyrészről ajánlom azoknak, akik fontosnak tartják, hogy szót emeljünk az intézményesült szexuális zaklatások, visszaélések ellen, ugyanakkor – ahogy az általában lenni szokott – pont azok nem fognak kézbe venni egy ilyen könyvet, akiknek úgyistenigazából ajánlanám: azoknak, akik maguk is elkövetői, vagy passzív szemlélői mindennek.

Mert nem csak akkor vagyunk felelősek, amikor mi magunk vagyunk az elkövetők, hanem akkor is, amikor titokban összekacsintunk az elkövetővel, amikor hozzájárulunk ahhoz, hogy a meglévő rendszer fennmaradjon, vagy amikor egyszerűen csak csöndben maradunk egy helyzetben, amikor nem szabad csöndben maradni.

A könyv további kiadásai.

„Egyszerűen csak viselkedtünk. Mint talán minden nő, aki elmúlt tizennégy éves. Akár hiszik, akár nem, de nem akartuk, hogy kikezdjenek velünk. Nem malmoztunk egész nap arra várva, hátha valaki közeledni kezd felénk, hogy legyen valami tennivalónk aznapra. Valójában folyamatosan mentségeket kerestünk. Mindig a legjobbat feltételeztük. Amikor egy férfi megjegyzést tett arra, milyen jól fest a vádlink a magassarkúban, azt jószándékúnak véltük. Megértettük az irántunk táplált vágyat, és egyfajta képzeletbeli vonalat húztunk a homokba – ez belefér, ez nem fér bele. Ám nem létezett ilyen vonal, legalábbis, nem mi húztuk meg. Számtalanszor méricskélnünk kellett. Szakértőjévé váltunk a dolognak.”

➯ Még több könyves tartalmat találsz INSTAGRAMon és FACEBOOKon!